A barbárság birodalma – Többszáz éves freskókat festettek le Orbán „játszóházában”
Híven tanúsítja a Fidesz érzéketlen barbár voltát az a hír, hogy az Orbán Viktor miniszterelnöki irodájává „előléptetett” Karmelita kolostor egy pótolhatatlan művészeti alkotásnak minősülő falfestményét is tönkretették. Tették mindezt annak a nem túl magasztos célnak érdekében, hogy Orbán boltozatos alfelét a várban helyezzék el.
Az egyébként retorikájában a magyar értékeket, magyar hagyományokat őriző kormányzat egy késő barokk kori freskóegyüttest tett ezért tönkre. Lényegében ez felfogható úgy is, hogy milyenné formálja politikájuk ezt a nyomorult országot. Az eredmény pedig nem túl szívderítő; üres, tartalmától, történelmétől és értékeitől megfosztott sivár pusztaság. Mindezt azért, hogy a kormány és közvetlen kegyeltjei jóllétben dagonyázzanak.
Az Index két „névtelenséget kérő művészettörténész” állításra alapozta az alkotások vélhető megsemmisülését. A kijelentés nem vicc. Ma már az olyan apolitikus tudományok terén is elengedhetetlenné vált az anonimitás, mint amilyen a művészetek kutatása. Híven tükrözi az egyes tudományok, a kormányzattól való félelmét, hogy nem vállalhatják egyébként igenis presztízst képező szakvéleményüket elevenükbe vágó kérdésekben.
Egész egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy egy olyan felújítás során, ahol csak a belsőépítészre majdnem 4 milliárd forint jut, az egész projekt végösszege pedig 16 milliárd forint körül járhat, tehát ahol tényleg nem számít a pénz, az épület belsejének pont a műemléki szempontból legnagyobb értéke tűnjön el. Éppen ezért nyomozni kezdtünk, kérdéseket küldtünk a Miniszterelnökségnek, valamint a felújítást tervező Zoboki Gábor építészirodájának, de informálisan is érdeklődtünk a történteket ismerő személyektől, hogy valóban megtörtént-e, amit a képek alapján csak sejteni lehet.
És valóban. A Miniszterelnökség második megkeresésünkre ezt a választ adta:
"A terem falképei a magyar késő barokk-klasszicista falképfestészet alkotásai közé tartoznak, amelyek restaurálható állapotban maradtak meg. A korábbi, 1957-58-ban és 1973-ban történt restauráláskor használt anyagok és festékek elöregedtek, színük elváltozott. A karmelita refektórium falképeit az épület jelenlegi helyreállítása során tisztították és konzerválták, ezt követően leragasztották, és elfedésével a terem egyszínű, fehér kifestést kapott – egyben biztosítva a műalkotások dokumentálását és megóvását az utókor számára." /Index/
Végső soron le kell vonnunk a kérdést: a freskók talán megvannak, talán nem. Ismerve a kormány által alkalmazott „szakemberek” az elemi szaktudást is felülíró hűségét, mekkora esélye van annak, hogy amennyiben meg is szabadulunk valaha a Fidesztől – mely egyben túlzás nélkül nevezhető túlélésünk egyetlen kulcsának – marad-e bármi, ami restaurálható lesz és ami az utókor számára értéket képviselhet még?