Pár éve a migráns kifejezésről a nép jó része azt se tudta, hogy eszik-e vagy isszák. Mára a sosem látott ellenség szinonimája lett a „zemberek” szótárában. Azonban még kevesebben értik meg, hogy egyáltalán nem új módszerről van szó.

A generatív grammatika lényege, hogy a megfelelő szóhasználattal manipuláljunk lehetőleg minél több embert. Tényekkel alátámasztott érvekkel meggyőzni meglehetősen nehéz azokat, akik egy-egy összefüggés felismerésére addig alkalmatlannak bizonyultak. Erről a lassan kétszáz éve avítt oktatás és az ennek megfelelően szellemileg abszolút leterhelt magyar nép tehet.

Az oktatásunk, bár ennek ellenkezőjét hirdeti, önállótlan egyedeket nevel ki. Amit az oktatásügyben önállóság alatt értünk, az valójában az engedelmesség. Épp ezért nagyon nehéz olyan embert találni, aki saját akaratából tanulásra szánná el magát. A helyzet igen egyszerű. A nevelésünknek hála nem igazán akarunk hosszan egyenletes erőfeszítést tenni új képességek elsajátítására. Ugyanígy van ez az értelmezés képességével is.

Eltolni a kereteket

Hogy mit jelent a nyelvért való harc? „Azt, hogy nem a vitát akarod megnyerni ügyek és álláspontok mentén, hanem a vita teljes keretét el akarod tolni a saját pozíciód felé”, magyarázta a 444-nek Cas Mudde populizmuskutató. És hogy miért kell eltolni ezeket a kereteket?

„Azért, mert amikor az emberek többsége úgy tekint az érveidre, mintha azok nem egy adott ideológiából következnének, hanem egyszerűen a józan észből, akkor nagyon könnyű kampányolni ezekkel, vagy politikai intézkedéseket csinálni belőlük” – mondta.

A Fidesz nyelvi megoldásai pontosan ezt szolgálják: önmagában például nehezebb lenne megindokolni, miért kell törvényt hozni civil szervezetek ellen. De ha ezek a szervezetek a „liberális maffia” részei, akkor már logikusnak tűnik, legalábbis a közönség egy része számára. Önmagában nem lenne természetes az sem, hogy miért tartanak gyerekeket és családokat is embertelen körülmények között, éheztetve a tranzitzónában. /444/

Orbán nyilván rájött, hogy azzal, ha az öntudatlan népet tartósan nyomorban tartja, épp csak annyira kedvez néhányaknak, hogy a nyomornál kicsit jobban éljen, gyakorlatilag ráveheti mindenre. Cserébe pedig nemcsak a kivételezettek, hanem azok is engedelmeskednek, akik csak reménykednek benne, hogy majd nekik is csurran valami.

A magyar nép ellenben már amúgy és épp elég kimerült, hogy felfogjon olyan finomságokat, hogy megváltozik a szavak jelentése.