Az eddigi utolsó baloldali kormány 2009-ben még a GDP 22,4 százalékának megfelelő összeget fordított népjóléti kiadásokra. A következő fél évtizedben a szóban forgó juttatások mértékét 19,9 százalékra faragta le az Orbán-kormány – derül ki az Eurostat közelmúltban megjelent, A szociális védelem kiadásai 2014 című jelentéséből.

Mindez praktikusan azt jelenti, hogy a szociális kasszát hivatalba lépését követően több évre befagyasztotta a Fidesz–KDNP-adminisztráció. Míg az évtized elején egy személy idehaza átlagosan 3807 eurónak megfelelő összegű öregségi, gyermeknevelési, lakhatási és más hasonló juttatást – például szociális segélyt – kapott, addig 2013-ban gyakorlatilag ugyanekkora összeg (egészen pontosan 3868 euróval egyenértékű forint) jutott népjóléti kiadásokra.

Az EU adatai szerint Magyarország a rendszerváltást követő negyedszázadban relatíve bőkezű szociálpolitikát folytatott, legalábbis a többi egykori szovjet típusú uniós államhoz képest. Az ezredforduló idején például az adott régióban a budapesti kormány folyósította (Szlovéniát leszámítva) viszonylag a legnagyobb összegeket a különféle szociális kiadásokra. Bár a három másik visegrádi állam szociális büdzséjét a hazai csak jelképes mértékben haladta meg (a GDP-hez viszonyítva), a balti országok, továbbá Románia és Bulgária hasonló kiadásainál a hazai kiadási főösszeg rendre 10–40 százalékkal magasabbnak bizonyult.

A magyarországi népjóléti kasszának a bruttó hazai termékhez viszonyított 19,2 százalékos aránya 2000-ben egyébként még néhány „nyugati államénál” is több volt: Spanyolországban 19,0 százalék, Portugáliában 18,5, Írországban pedig 12,2 százalék volt a hasonló mutató. A 2008-ban kitört nemzetközi gazdasági válság idején pár exszocialista állam (például Észtország, Románia) Magyarországhoz hasonlóan kifejezetten mérsékelte a GDP-n belül a szociális kassza részesedését, több régebbi uniós ország (Franciaország, Hollandia, Görögország, Olaszország, Spanyolország) viszont ezzel éppen ellentétes gyakorlatot követett.

A hazai szociális költségvetés a 2010 után bekövetkezett megszorítások ellenére relatíve még mindig viszonylag gálánsnak tűnik, legalábbis az egykori államszocialista országok között. Népjóléti célokra Szlovákia és Bulgária 2014-ben például a GDP 18,5, Románia 14,8, Litvánia 14,7, Lettország 14,5 százalékát fordította, míg itthon 19,9 százaléka volt a hasonló mutató (a 2015-ös adatokat az EU még nem publikálta). A magyarországinál magasabb „kvótát” Brüsszel csak Szlovéniában (24,1 százalék), Horvátországban (21,6) és Csehországban (19,7) regisztrált az adott régióban. Az unió egy főre jutó átlagos szociális kiadásaitól a hasonló hazai juttatások összege persze továbbra is jelentősen elmarad. Az ezredforduló idején például az 5080 eurós egy főre jutó éves uniós átlaggal 2020 eurónak megfelelő itthoni pénz állt szemben. Ez a mintegy 150 százalékos differencia több mint egy évtized alatt durván 95 százalékra mérséklődött. A szociális kassza egy személyre jutó összege 2012-re az unióban átlagosan 7353, míg Magyarországon 3810 euróra módosult.

A szociális kasszából Magyarország mindenekelőtt a gyermekvállalás terheihez járul hozzá nagyvonalúan. Itthon a népjóléti kiadások 12,1 százaléka ment el erre a célra 2013-ban, miközben Portugáliában például csak 4,6, Olaszországban 4,1, Hollandiában 3,3 százalék. Munkanélküli-segélyre ugyanakkor a szociális költségvetésnek mindössze a 2,3 százalékát fordította a budapesti kormány, a hasonló adat Belgiumban 11,7, Spanyolországban 13,0, Írországban 14,7 százalék volt.

Forrás: hvg.hu

CIVILHETES szerkesztő: K. Toók László