Megmentette a vadászrepülőt, amelybe viszont súlyos gerincsérülése miatt soha többé nem ülhet vissza.

Megmentette a Gripent, de vadászgépbe már nem ülhet

A barátságos kecskeméti családi házban az emeleten található a pilótáknál szokásos szentély: falra felakasztva a repüléshez kötődő legkedvesebb emléktárgyak, oklevelek. Kádár Sándor mosolyogva mutatja a kanadai kiképzés harmadik fázisa után kapott díszes táblát, és azt a fotót, amelyet első hangsebesség fölötti repülése alkalmából készített magáról az Északi-tenger fölött. A 41 éves házigazda hangja csak akkor változik meg egy árnyalatnyit, amikor a hősies magatartásával kiérdemelt Hazáért Érdemjelet veszi kezébe. Majd egy apró fakeresztet mutat, ezt pilótatársa, Langó Viktor százados vitte be a kórházba, de van a polcon egy Szűz Máriát ábrázoló aranymedál is, azt pedig egy nővér küldte neki.

– 2015 szeptemberében a baon.hu-nak adott interjújában nagyon optimista volt, még bízott abban, hogy sérüléséből felépülve újra vadászgépbe ülhet. Március 1-jével viszont elhagyta a Magyar Honvédséget.
– A katapultálás utáni földet éréskor két csigolyámnál volt kompressziós törés, emiatt a gerincoszlop enyhe S-görbülete kiegyenesedett. Emellett a bal térdemben elszakadt a keresztszalag. Eleinte a fővárosi MH Egészségügyi Központban dr. Csókay András főorvos kezelte a gerincemet és dr. Gáspár Szabolcs a térdemet. Mindketten azt mondták, fel fogok épülni. Én is hittem ebben. Tudni kell viszont, hogy ők nem repülőszakorvosok. Így Csókay főorvos úr nem úgy közelítette meg a sérülésemet, hogy vajon egyszer majd újra elbírja-e a vadászrepüléssel járó extraterhelést, hanem nála azon volt a hangsúly, tudok-e valaha normális életet élni átlagos emberként. Tavaly januártól a kecskeméti Repülőkórházban (Repülőorvosi, Alkalmasságvizsgáló és Gyógyító Intézet) viszont már repülős szemmel vizsgáltak: milyen a gerincem statikája, a csigolyák közötti porcréteg állapota. Ahogy így visszagondolok, nem nagyon hitegettek, hogy repülni fogok. Igaz, nem is nagyon kérdeztem erről. Talán bennem volt a félelem, csak elnyomtam magamban… Később már céloztak arra is, hogy újoncként ilyen gerinccel nem vennének fel. Ezek a megjegyzések bevették magukat a gondolataimba, de aztán újra reménykedni kezdtem. Jártam a gyógykezelésekre, sokat úsztam, ami rengeteget javított a baleset után lenullázódott kondíciómon.

– Mikor derült ki, hogy nem repülhet többé Gripennel?
– Tavaly májusban tényként közölték ezt velem. Elsőre szerintem jól fogadtam a sok bizonytalanság után. Pár nap múlva viszont villámként csapódott le bennem, a döntés mit jelent számomra, a jövőmre, a családom életére nézve. Felmerült a katonai alkalmatlanságra történő besorolásom is, ezzel pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a szigorú jogszabályok miatt más állami légi járművet sem vezethetek, nemcsak Gripent. Azaz abban sem gondolkodhattam, hogy átülök szállítórepülőbe. Fontos hangsúlyozni, hogy természetesen nem haragudtam az orvosokra. Felfogtam, hogy nem ellenem vannak, nem azt akarják, hogy ne repüljek, hanem attól óvnak, hogy esetleg még nagyobb baj érjen. Ezután bevonták a szakszolgálati engedélyemet, majd egy civil intézetben megállapították, hogy 25 százalékos az egészségkárosodásom. Júniusban nyilvánítottak alkalmatlannak a katonaságra, ez ellen már nem fellebbeztem. Augusztus 1-jén indult hét hónapos felmentési időm, ez február 28-cal járt le.

– Lelkileg hogy élte meg ezeket a hónapokat?
– Óriási csalódás volt, amikor tudatosult, hogy soha nem ülhetek már Gripenbe. Összeomlottam, és ez kihatott a fizikai állapotomra is. Az idő, a családom, meg a gyógytornász rengeteget segített feldolgozni az egészet, bár teljesen talán a mai napig nem jöttem ki a gödörből. Hiszen nem csak arról van szó, hogy nem vezethetek vadászgépet. Kikerültem egy közösségből, egy csapatból. Ilyenkor szokott kiderülni, ki volt a barát, ki inkább egy jó munkatárs. Azért ősszel már elkezdtem tervezgetni, mit kezdjek magammal. Mert ugyan majd kapni fogok életjáradékot, de nem szeretnék itthon tétlenül ülni. Az nem én lennék.

– Mit állapítottak meg a vizsgálatok a balesettel kapcsolatban?
– A személyi felelősség kérdését a Nemzeti Közlekedési Hatóság vizsgálta. Jogerőre emelkedett határozatuk szerint a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítő műszaki és hajózó állományt nem terheli felelősség a balesettel kapcsolatban, mindenki az előírások szerint végezte dolgát. Azaz egyértelmű technikai meghibásodás miatt akadt be az orrfutó, és nem működött jól a katapultülés. Ez irányban a Közlekedésbiztonsági Szervezet vizsgálódott, január 1-jétől jogutódként a Honvédelmi Minisztérium KÁT Állami Légiközlekedési Balesetvizsgáló Osztálya, ez még jelenleg is tart.

– Az elég gyorsan nyilvánosságra került, hogy a katapultüléssel gondok lehettek. A kényszerleszállásról készült videón is látni lehet, hogy a kilövés után nagyon gyorsan, túl gyorsan ér földet.
– Katapultáláskor a pilóta igazából csak meghúzza a kart, és aztán beindul egy automatizált, nagyon bonyolult folyamat: kilő a szék, nyílik a stabilizálóernyő és sorolhatnám. Nem volt eszméletvesztésem, mindenre tisztán emlékszem. Mikor éreztem, hogy kinyílt az ernyő, és ezt vizuálisan ellenőriztem is, nyúltam volna a irányítózsinórokhoz, hogy a tanultak szerint beforduljak széllel szemben. De a jobb kezemet nem tudtam felemelni. Lenéztem, és láttam, hogy valami rá van tekeredve. Tizedmásodpercekről beszélünk. Először azt hittem, a mentőfelszerelés, aztán rájöttem, hogy a katapultülés hevedere, amelynek az a funkciója, hogy kilövéskor a test mellé szorítsa a karokat-lábakat, nehogy a légáramlattól eltörjenek. Ezeket a hevedereket késeknek kellett volna elvágniuk, hogy a szék leváljon rólam. Ez sajnos nem történt meg, a közel 100 kilós ülés rajtam lógott, és húzott lefelé. Mire ezt felfogtam, már lent is voltam. Szerencse, hogy nem ráestem az ülésre, hanem mellé.

– Mi lett volna, ha nem próbálja megmenteni a gépet és nem kockáztatja a hasraszállást, hanem pár száz méteren katapultál?
– Akkor most nem beszélgetnénk. Hiszen pluszsúly húzott le, extrém nagy volt a süllyedési sebesség, ilyenkor a 108 kilós pilótára tervezett ernyő összeeshet, vagy ha nem, akkor jobban begyorsulhatott volna. Ha magasabbról érek földet így, tompítás nélkül, azt nem élem túl.

– Egyedi vagy szériahibás volt a katapultülés?
– Nem tudom, ezt majd a vizsgálat deríti ki. Az biztos, hogy a Saab, a Gripen gyártója még 2015 novemberében – amikor a mi gépeink éppen a Baltikumban voltak – kiadott egy bulletint, miszerint a világ összes Gripenjének katapultülésében kicserélik a hevedereket elvágni hivatott késeket. Lehet, hogy azok gyártástechnológiai ok miatt életlenek voltak.

– Érez-e haragot valaki, valami iránt a történtek miatt?
– A honvédség iránt semmiféleképpen. Maximálisan megkaptam tőlük minden segítséget, támogatást, a kollégáktól pedig az együttérzést és jókívánságokat. Ez mind rendkívül jólesik és köszönettel tartozom érte! Azt viszont méltánytalannak tartom, hogy a baleset után se a Saab, se a kataputülés-gyártó cég, a Martin-Baker nem keresett meg, semmiféle visszajelzést nem kaptam tőlük. Pontosan nem tudom, mit várnék. De ha mész az utcán, és rálépsz valakinek a lábára, akkor ugye bocsánatot kérsz. Ha kocsival elütöd, és súlyos sérülést okozol neki, akkor emellett még bíróságon is számot kell adnod tettedről. Itt nem történt még felelősségrevonás, pedig a honvédségnek a magyar adófizetők pénzén milliárdokért kiképzett pilótája esett ki. És azért személyesen engem is ért veszteség. Gyökeresen megváltozott az életem, újra kell kezdenem a karrierem.

– A mindennapjait mennyire nehezítik a sérülései?
– Tornával, úszással, biciklizéssel szinten lehet tartani a fájdalmat, de azért napi szinten érzem a hátamban. Kerülöm a nehéz súly emelését, mert elfárasztja a derekamat. A focinak végleg búcsút inthettem, hiszen gyakoriak az ütközések, és a futást nem is bírja a térdem, a hidegtől meg egyenesen befeszül. De nem siránkozok, ezentúl ezzel kell együtt élnem. Jövök-megyek, autót vezetek, kisrepülőt is.

– Azt szabad?
– Igen, a civil gépeknél jóval megengedőbbek a szabályok. Jóbarátom, aki polgári utasszállító gépen pilóta, azt mondta: ha a madárnak eltörik a szárnya, úgy tud meggyógyulni, ha újra repül. Az első próbaúton volt is bennem félsz. Fizikálisan bírtam, inkább lelkileg vett igénybe. De ezen a téren vannak terveim. Civil közforgalmi pilótának tanulok, próbálom a jogosításokat megszerezni. Lett volna lehetőségem irodai munkára, de számomra a levegőben dolgozni az igazi!

Hazáért Érdemjellel tüntették ki az őrnagyot

Kádár Sándornak 2015. június 10-én, egy kiképzési repülés során hibásodott meg a Gripenje. Többszöri próbálkozásra sem sikerült behúznia a vadászrepülő orrfutóját, amely így félállásban maradt. Mivel a levegőben több mint egy órán át sem sikerült elhárítani a műszaki hibát, úgy döntött, hogy az üzemanyag kifogyásáig a levegőben tartja a gépet, majd hasraszállást hajt végre a kecskeméti kifutópályán (a hiba észlelésétől kezdve még 1 óra 40 percet töltött fenn). A kényszerleszálláskor a gép balra kitört a betonon, csak ekkor katapultált. – Vészhelyzetben a pilóta élete az elsődleges, míg a repülő másodlagos, én pedig úgy érzem, hogy mindent megtettem, amit a gép érdekében megtehettem és elvárható. Innentől kezdve már az életemet próbáltam menteni – emlékezett vissza lapunknak korábban adott interjújában. A balesetet követően Hende Csaba volt honvédelmi miniszter Hazáért Érdemjellel tüntette ki az őrnagyot. Tavaly decemberre a Gripent megjavították.

Szerző: Hraskó István / baon.hu