Nem tudom.
Ott van a fejemben Arthur Koestler egy észrevétele a „tömegek viselkedésének szeszélyes és irracionális vonásairól”. Kiszámíthatatlan, örökös fej vagy írás. 
Ez ugyanúgy elér a máig, mint az, amiket az akkori német baloldalt harcképtelenné tevő irigységről, féltékenységről, árulásokról írt. A szóban forgó évek a rettenetes 1930-asok. 
És a 2010-esek.
Hiszen ugyanez az ármánykodás folyik itt és ma, csak az ellenség nem Hitler és a nácizmus, hanem Orbán és az ő nem egynemű, de a nép számára mindenből: ideológiából, gazdaságból, alkotmányból a legkedvezőtlenebb komponenseket összegyúrt rendszere. Ez az ő nagy találmánya: az áldozaton spanyolcsizma és fejszorító egyszerre.
De a magyar baloldal vergődése, pártjainak, politikusainak öngyilkos viszálya is mindenben Koestler igazolja. 
És egy személyes megjegyzés a baloldal különös lélektanáról. Nekem például egyetlen klubrádiós fb-ismerősöm sincs, az az egy pedig, aki volt, rögtön törölt, amint az első őket bíráló sort leírtam. Ha nem pont ugyanazt, ugyanúgy, akkor a baloldalon ma is véged.
Sok ego disznót győz. 
De azért Orbánnak sem fenékig tejfel, feltéve, hogy a pénz tényleg nem boldogít. Kudarc kudarc hátán: számára se Keleten, se Nyugaton nem terem semmi, az ország egy csődtömeg, és az EU kontrollja miatt egyelőre diktatúrája fölényét sem tudja maradéktalanul bebizonyítani. A rengeteg ingyen pénz persze létkérdés számára, de biztos, hogy így is nagyon elege van Brüsszelből meg az EU-biztosokból: és nélkülük ő valóban sokkal vidámabban élne.
Sétálgatna a Várban, egész nap pénzt küldene ide-oda, se közlekedés, se internet, csak terroristák mindenhol. Az új magyar aranykor. Nem baj, majd ha hatályba lépnek a juntatörvény pontjai! 
Attól kezdve kettesben leszünk: mi és ő. Na meg a TEK. 
Ez közeledik, de eközben szombaton tüntetés volt az állatok jogaiért, az utcán sok-sok fiatal férfi és nő. Lényegesen több mint ahány az eddigi tüntetéseken összesen kivonult – az emberek jogaiért. Ez beteg, dekadens tünet, még a pártokénál is bomlasztóbb anomália.
Tudom, ott voltak a gyerekek egy nappal korábban. De az egyelőre csak egy középiskolás buli volt, nem több. Egy korosztállyal feljebb viszont mindenki a Kutya- és Macskajogok Egyetemes Nyilatkozatát mondta bele a kamerákba. 
Egy szavam se volna ez ellen, ha közben éppen ez a politikailag legpotensebb generáció nem mondana le közönyösen saját maga, plusz a szüleik és gyerekeik jogairól. Arról, hogy népszavazhassanak, hogy sztrájkolhassanak, hogy fair választásokon dönthessenek a sorsukról, hogy azonos lehetőségük legyen egyetemre járni… szóval, hogy az általuk választott kormánnyal szemben valóban esélyes állampolgárként léphessenek fel. 
Netán ettől a sok állatbaráttól kéne a hatalomnak tartania? 
Olyan fiatalok tömegétől, akiknek a kutyájuk és macskájuk élete fontosabb, mint a családjuké?
Úgyhogy még Orbán Viktor számára is van remény.

Bruck András