A kormánynak alaposan feladták a leckét. és ami különösen nagy erejű: nincs mögöttük rejtett háttér.

A Ligetvédők tüntetéssorozatának eltökéltsége és eddigi sikere lehet a legmeglepőbb ellenállás, amivel az Orbán-kormány az utóbbi pár évben szembesült. Senki nem számított igazán arra, hogy egy csoport faölelő hippi sikeresen akasztja majd meg a Fidesz egyik nagy térrendezési tervét a fővárosban.

Persze, korai még a Ligetvédők sikeréről beszélni, sőt, valószínűleg teljesen soha nem lesznek sikeresek, de a mostani drogosozós lejáratás már azt mutatja, hogy a Fidesz is kezdi komolyan venni a mozgalmat.

Pedig a Városliget beépítésével szemben rengeteg olyan probléma volt, amelyek sokkal stabilabb alapot adtak egy tömegtüntetésnek, mint pár fa kivágása. A netadó elleni tüntetés (az eddigi egyetlen tényleg sikeres tömegmegmozdulás az Orbán-kormány ellen), az egészségügy állapota miatti felháborodás vagy a pedagógustüntetés, pont ilyenek voltak. Valós, emberek tömegeit érintő problémák politikai megjelenése.

A Ligetvédőknek viszont van valamije, ami egyetlen másik megmozdulásnak sem volt: konkrét, jól körülhatárolható, megvédendő területe. Ez pedig sokkal többet ad hozzá egy megmozduláshoz, mint azt gondolnánk.

Pukli Istvánék legnagyobb stratégiai hibája például az iskolai tüntetéssorozat volt.

A Tanítanék Mozgalom nyilvánvalóan nem értette meg a sajtó működését akkor, amikor inkább több száz kisebb tüntetést szervezett az iskolák elé, ahol rossz esetben féltucat, jobb esetben félszáz ember álldogált csöndben, ahelyett, hogy ezt az amúgy kifejezetten komoly embertömeget egyetlen helyre gyűjtötte volna össze (ahogy korábban is). Ez nemcsak technikailag nem ideális (egy átlagos szerkesztőség az egyórás sztrájk alatt maximum három helyszínt tudott végigjárni), de elveszi a tüntetőktől azt, amire a legnagyobb szükségük van: a tömeget, ami megerősíti őket, hogy sokan vannak és igazuk van. (Mire pedig rájöttek, a Kossuth téren kell összpontosítaniuk és demonstrálniuk erejüket, mozgalmuk elvesztette kezdeti lendületét.)

A közterületek (és építészetük) mindig kiemelt szerepet játszottak a politikai mozgalmakban, és így volt ez az elmúlt pár év nagyobb megmozdulásaiban is.

• Ukrajnában soha nem váltják le Viktor Janukovicsot, ha a tüntetők nem költöznek be a Függetlenség téri Euromaidanra.
• Hoszni Mubarak soha nem bukik meg, ha nincs a Tahrir tér,
• Honkongban a tüntetéseknek három stabil helyszíne volt,
• ahogy Erdogan eddigi legnagyobb pofonját is a Gezi park tüntetései adták.
• Soha nem jutunk el Bernie Sanders mostani népszerűségéig, ha nincs az Occupy Wall Street.

Sőt, Gyurcsány Ferenc valószínűleg soha nem mondott volna le, ha nincs a Szabadság tér.

A Városliget ráadásul kifejezetten jó terület, ha politikai tüntetésekről van szó. Elég heterogén, több jelentős központja is van, a volt Kertemtől a Hungexpón át a Közlekedési Múzeum épületéig. De elég nehezen körülzárható ahhoz, hogy rendesen kontrollálni lehessen.

A harc a Városliget megvédéséért, csak egy szűk mag számára szól a Városliget fáinak megvédéséről. A sajtó például nyilvánvalóan nem ezért közvetíti, az emberek pedig nem ezért nézik. És ez kiderült abból is, hogy a szerda délutáni ülősztrájk alatt, amint a tüntetők kezébe jutott a megafon, az Orbán-kormány bukását kezdték el követelni. A szemlélők számára a városligeti ellenállás ennél sokkal többről szól. Az ugyanis, amit a Liget Budapest jelenleg a Városligetben csinál, remekül szemlélteti a kormány hozzáállását a közterek és a kultúra befolyásolásához.

A Városliget élő szövet, de nem tökéletes. Ennek ellenére a város polgárai folyamatosan használják. A mostani tervek szerint a kihasznált Városligetből szeretnének egy szép, rendezett, de üres és élet nélküli teret építeni.

Pont, mint a Várkert Bazár esetében. Budapesten az elmúlt több mint húsz évben nem nagyon történt olyan nagy felújítás vagy térátrendezés, ami működött volna. A dzsentrifikáció és a terek kihasználása organikus, nem felülről tervezett. Államilag megszervezve soha nem lett volna bulinegyed a város közepén, bár vannak azért olyan projektek is, amik sokat segítettek, mint a VIII. kerület rehabilitációja.

A városligeti tiltakozás lendülete is érzelmekre épül, csak nem a fák és a pandák iránt. Az érzelmek inkább arról szólnak, hogy ne néhány cápagalléros, öltönyös arc mondja meg, milyen legyen a város legnagyobb közparkja.

Miközben, ha figyelembe vették volna a Városliget lehetőségeit, a mostani költségek töredékéből jobbá lehetett volna tenni a parkot. Csak akkor nincs Magyar Zene Háza (bár a Hungexpo és a Közlekedési Múzeum épületeinek elbontása valóban a projekt talán egyetlen értelmes része), és nincs fövennyel futtatott földalatti múzeum. Van viszont élő, kihasznált köztér helyette.

A felülről érkező kulturális arrogancia és a kopasz verőemberek kivezénylése pedig pont, hogy továbblökhetik ezeket az érzéseket a Városligetet szemlélőkben.

A Ligetvédők egyetlen nagy hátránya a sok előny mellett, hogy iszonyatosan homogén csoport, homogén követelésekkel. Az a csoport pedig, amelyik a tüntetések magját és lendületét adja, nem feltétlenül érti, hogy miért érdekel annyi embert a balhé a Városligetben. Nem a fák miatt, az biztos.

24.hu