h i r d e t é s

A monoteizmus zsidó és iszlám doktrínája ugyanaz

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A monoteizmus zsidó és iszlám doktrínája ugyanaz

2020. január 12. - 12:11

 

Az egyik legismertebb zsidó ima, a Smá a hagyomány szerint magától Mózestől származik. Első sora így hangzik: „Halljad Izrael, a mi Urunk, Istenünk, az Egyetlen Isten.” Szefárd/ivrit ejtésben: Smá Jiszráel, Adonáj Elohénu, Adonáj echád.” Askenázi ejtésben pedig: „Sömá Jiszróel, Ádajnoj Elajhénu, Ádajnoj ehod.” 

Forrás: Mihálffy Balázs

Miért is írtam le a héber szöveg kiejtését? Nézd a Korán 112 Szúráját és rájössz. Ez a négy verssor így hangzik: „Qul huwallahu ahed, Allahu szamed, Lám yelid wa lám yuled” Van áthallás rendesen és a jelentés is hasonló. Mindkét esetben a Monoteizmus hitvallását találjuk:

Mondd: Ő Allah az Egyetlen, (Korán 112:1)

Allah természetét találjuk itt néhány szóban, de ezek kifejtésére egy könyvtár sem lenne elég. Allah attribútumai több helyen fordulnak elő a Koránban, itt csak párat jelölök meg, lásd 49:22-24; 62:1 és 2:225. Egy tanítást látunk, ami figyelmeztetés, nehogy abba a csapdába essünk, mint más emberek és egész népek, akik félreértik Allah lényegét és kultuszaikban elkanyarodnak Tőle. A Monoteizmus lényege ellentétes a Politeizmus céljával, „élmény” hajhászásával, látvány hitével és babonák, hiedelmek vallásba állításával. Ezt mi nem tartjuk követendőnek és ellentétben érezzük életünk legmélyebb irányultságával. Az Egység alapvető feltétele a Teremtés egységének, szabályszerűségének, amit ezért több teremtő erő ilyen harmóniában nem valósíthatott meg. 

Allah, a Megbonthatatlan, (Korán 112:2)

„Samad” fordítása nehéz. Az Angolban Örök és Abszolút szerepel, amit a magyarban Megbonthatatlannak jelöltem, mert a szó gyöke szilárdságot, rendíthetetlenséget fejez ki. Ezt az értelmet kellene ötvözni az Egyedüliséggel és az Örökkévalósággal.

Nem nemz és őt sem nemzették, (Korán 112:3) 

Ezzel tárja fel egyet nem értését a VIII, századi Kereszténység hirdetésével az Atyára és Fiúra utalva, akik akkor biológiai kapcsolatot is értettek e tanítás alatt. 

És nincs Neki hasonmása senki sem! (Korán 112:4)

A mondandó ebben az egyetlen rövid kijelentésben összegződik, mellyel figyelmeztet az Antropomorf és egyéb megszemélyesítő tendenciák bevezetésétől, mely Allah elképzelhetetlenségét, korlátlanságát keretek közé szorítaná és lekicsinyelné. 

Sok Hadisz szól amellett, hogy a Próféta ezt a Szúrát úgy jelentette be az embereknek, hogy a Korán egyharmada. Erről számol be Bukhari, Muslim, Abu Daud; Nasai, Tirmidhi, Ibn Majah, Musnad Ahmad, Tabarani és mások könyvei. Ezeknek hivatkozási láncát az alábbi hiteles sor adja Abu Said Khudri, Abu Hurairah, Abu Ayyub Ansari, Abu ad-Darda, Muadh bin Jabal, Jabir bin Abdullah, Ubayy bin Kab, Umm Kulthum bint Uqbah bin Abi Muait, Ibn Umar, Ibn Masud, Qatadah bin an-Numan, Anas bin Malik (béke reájuk). 
A kommentátorok többféle megközelítést adtak a Próféta mondatára. Véleményünk az, hogy a Korán három doktrínát fektet le: Tauhid (Monoteizmus), Prófécia és a Túlvilág. Ez a Szúra a Tauhid legtisztább, legszeplőtelenebb megnyilvánulása. Ezért a Próféta joggal tekinthette ezt a Korán egyharmadának.

Ha egyszer vennénk a bátorságot és lemennénk tanításaink mélységébe, rájönnénk, hogy teljesen fölöslegesen öltünk bele az idők folyamán pénzt, energiát és emberéletek millióit, hogy eltéréseinket igazolni tudjuk. 


Forrás: Mihálffy Balázs

 

h i r d e t é s