A tekintélyuralmi rendszerek nyomásából eszmélő poszt-traumás stressz szindrómában szenvedő népnek azt adta, amit az olyan jól ismert. Ellenségképet.

Előbb a libsi-bolsik – noha módszereiben a Fidesz kevéssel marad el a legsötétebb kommunizmus prominenseitől – a mértéktartás sosem volt a magyar nép erénye, így a józan látásmód is hiánycikk errefelé. Ha nem lenne az, észrevennék, hogy épp egy egykor liberális attitűdöt mímelő párt próbálja bemocskolni e jelzőt.

Ezután a migránsok jöttek. Miután lényegében a belső konfliktus annyira elmérgesedett, hogy a gyakorlatilag az ország visszavonhatatlanul két részre szakadt, sőt a kommunikáció is kimerül a megfelelő anyázásban, kellett egy új ellenség, akitől félni lehet. Szerencsés körülmény, hogy Szíriából és más átkozottnak tűnő helyről menekültek tömegei érkeztek. De ezeknek sincs mára nyoma.

Mi a közös ebben a két látszólag elkülönülő és egymástól teljesen elszigetelt csoportban? Természetesen a válasz Soros György.

Mostanában a Soros-tervről tartott nemzeti konzultáció jelenti a kormány kapcsolatát népével. Igaz, e konzultáció épp csak azokról a kérdésekről nem szól, amihez népnek feltétlenül köze van.

Amikor Pedig Szájer József európai parlamenti képviselő Mosonmagyaróváron szólal meg az ügyben könnyen támadhat az embernek olyan érzése, hogy a bukott diák akar így bosszút állni kenyéradóján:

Szájer szerint az Európai Parlament illetékes bizottsága csütörtökön elfogadott egy jelentést, amelyet még a bizottság nyújtott be, és a bevándorlás kérdését igyekszik szabályozni.

„Ez az állásfoglalás, amelyet nem szavaztunk meg, lényegében megegyezik a Soros-terv elképzeléseivel.” (24.hu)

Bár már aktualitását régen elvesztette a dolog, jó érzés látni, hogy legunalmasabb hazugságaihoz a végsőkig ragaszkodik a kormány és annak prominense. Szájer persze nem sajnálja felvenni azt a pénzt, amit azért kap, hogy melegedni járjon az EP épületébe. Ezzel is mintegy konspirálva a sosem létezett Soros-terv végrehajtóival.