Tudjuk, nem pótolhatjuk az otthon melegét, nem tudjuk megszüntetni a szegénységet, de hisszük, - ha egy rövid időre is-, szebbé tudjuk varázsolni az ingyenes ételosztásra érkező embertársaink életét. Úgy gondoljuk, ha csak egyetlen felebarátunkon tudunk segíteni, akkor már megérte. Örömmel tennénk többet is, de csak ennyire futja a pénztárcánkból. De amit adunk, tiszta szívből, önzetlenül tesszük. 

Május 27-én - a hónap utolsó vasárnapján--Debrecenben, a Petőfi téren vártuk egy tál meleg ebéddel mindazokat az embertársainkat, akik a hétvégén csak így juthatnak ételhez. 

A fülledt meleg ellenére most is rengetegen--jóval több mint százötvenen--álltak a sorban. Nagyon sokan ételhordóval jöttek, vitték a töltött káposztát haza, az otthon maradt családtagjaiknak. Szomorú, hogy számos gyermekes család is ételre várva "ünnepelte" a Gyermeknapot. A korábbi időszaktól eltérően, az ebédre várók között  mára a kisnyugdíjasok, és az egykor szebb napokat látott közmunkások  vannak többségben. 

Kis csapatunk további társakat keres, felajánlásokat vár ahhoz, hogy havonta legalább egyszer adni tudjunk. A költségeket eddig is saját zsebből dobtuk össze, senki sem tehetős közölünk, így van, aki pénzt is tud felajánlani, volt akinek a munkája ér aranyat. Osztjuk Teréz anya gondolatait: 

"Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger."

Legközelebb, június 24-én hívjuk vendégségbe a cívis városban élő nélkülözőket.

Tukoráné Kádár Ibolya
az egyesület elnöke