Lehet nem egyszerre indultak, nem egyforma a szenvedésük, nem egy úton nyelték a port, ették a segélyként kapott szűkös fejadagot, mégis sok bennük a hasonlóság a bajban, a nélkülözésben, a reménytelenségben.

Egyszer csak ott állnak egy bazi nagy kerítés előtt mind a ketten ami megállítja őket mikor azt sem tudják hol vannak, és lerogynak a senki földjén. 
Mikor még nem volt meg ez a kerítés, meg senki földje sem létezett nagy kék szar plakátok várták őket.

Szándékosan nem indított vonatok az állomáson való veszteglésre kárhoztatták a menekültet aki ekkor még csak kicsit volt migráns csak nem tudott róla, hátha balhét csinálnak csak mert tovább akarnak menni, és még segítik is a szenvedésükkel egy gonosz hatalom érdekét. 

Mert azt tudták mind a ketten hova akarnak innen tovább menni. Nem oda ahol nem fogadják őket szívesen, nem oda tartanak ahol nem ismernek senkit, nem oda tartanak ahol nem is akarnak megállni.

De a kerítésnél a menekültet és a migránst már elválasztják egymástól manapság.

Mivel nem lehet megkülönböztetni őket egymástól, az egyiket megtanítják halkan kopogni, és ekkor beengedik. A másikról meg azt mondják elveszik a munkát, megerőszakolják a nagymamát, megeszik a kis gyereket. Az egyikről nem beszél Bayer Zsolt a maga kifinomult tahóságával, titokban beengedik mert törvény van rá, lőtt seb a lelkén, szétbombázott veszteség fájdalma a szemében, de erről mélyen hallgatnak.

A menekült maradhat, a migránsból ellenség lesz, akit Soros György küldött egy jobban teljesítő ország nyakára. Ahol megszűnt a szegénység, a közmunkás diót tör a milliárdosnak, az orvos és a nővér alig tudja ellátni a betegeket, ahol a tizenéves diák is tudja hülyeséggel tömik a fejét.

Erről a menekült nem tud semmit, a migránsnak meg semmi köze hozzá, mégis mind a ketten áldozatok egy olyan rendszerben, amelynek már nagyon meg kellene verni minden létrehozóját, kiszolgálóját.

banditapolitika.blog.hu