Ebbe az illusztris sorba állt be Janez Jansa, a szlovén jobboldali Szlovén Demokrata Párt (SDS) elnöke is, akit „Egyelőre nem jogerősen három hónapos, egy év próbaidőre felfüggesztett feltételes börtönbüntetésre ítélte rágalmazás miatt” a Celje városi bíróság.

Azon túlmenően, hogy Magyarországon a rágalmazásnak kivételes kultúrája van, hogy valakit elítéljenek ilyen bűncselekményért, egzotikumnak kell tekintenünk.

A celjei bíróság a jobboldali ellenzéki, bevándorlás-ellenes SDS párt elnökét, Janez Jansát háromhónapos feltételes szabadságvesztésre ítélte a TV Slovenija munkatársnőinek, Mojce Šetinc Pašeknek és Eugenije Carlnak a megsértése miatt. A büntetést egyéves próbaidőre függesztették fel. Jansának meg kell fizetnie az eljárás költségeit is. A bírósági ügyre azért került sor, mert Jansa sértő tweeteket tett közzé.

Jansa pénteken a körzeti bíróságon igyekezett megvilágítani, mire is gondolt, amikor többek között azt írta 2016 márciusában a Twitteren, hogy

a nyilvános ház egyes Facebook-oldalai Evgenija C. és Mojca P. Š. kiszolgált prostituáltak olcsó szolgáltatásait kínálják.

A bíróságon Jansa hajlandó volt elnézést kérni az újságírónőktől, de csak abban az értelemben, hogy nem volt a tweetekben semmi rossz, hiszen ő nem „szexuális prostitúcióra” gondolt.

A riporternők ügyvédje, Tomaž Bajec nem tekintette Jansa kijelentését bocsánatkérésnek, inkább szarkazmusnak. Megerősítette az ügyvéd azt is, hogy a riporterek kitartanak perindítványuk mellett. /24.hu/

Már alig várjuk a magyar kormány az ügyben várható hőbörgését, hiszen nem elég számukra, hogy saját propagandájuk – melynek szerves részét a rágalomhadjárat képezi – értelmében a magyar nők kvázi a „szülőgép” üres funkcióját látják el. Még a végén a „feminácik” is lecsapnak a témára. Mégis hova vezetne mindez? Nem beszélve arról, hogy esetleg akad egy olyan ellenzéki választó, akiben az önérzet szikrája megvan – ha ugyan maradt még ilyen – és rágalmazások ügyeinek sorát zúdítja a kormányra.

Az sem lehet véletlen, hogy Magyarország egyike annak a két országnak, amelyik nem hajlandó nyilvánosságra hozni az Európai Tanács korrupciós jelentését. A másik egyébként Belorusszia.

Így, végső soron nem is nagyon lepődhetünk meg azon, hogy a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium gondosan mellőzte vezérük ellenőrzését. Az átfogó pszichológiai vizsgálatot persze ki lehet játszani, de a komoly kockázatokat jelentő kapcsolatokkal el kell tudni számolni.