„A Grabarics is felelősséget vállal értem, hogy lopok, csalok vagy hazudok…”

Fenti kijelentés a Grabarics Építőipari Kft. termelési igazgatójától, Bozsó Bélától hangzott el 2016.01.14-én, a tízmilliárdos éves bevétellel büszkélkedő közismert fővállalkozó cég dunaújvárosi tárgyalójában, a meghívott hét alvállalkozó előtt, egy olyan előadás egyik zárómondataként, melyhez hasonlóra a jelenlévők nemigen láthattak példát a szakmai múltjukban. De talán még zs-kategóriás hollywoodi alkotásokban sem…

A Grabarics Építőipari Kft. termelési igazgatójának szavai kísérteties egyezéssel idézik fel a Grabarics Kft. tulajdonosával, Grabarics Gáborral 2012-ben készített riport címsorát…

Az előadásra meghívott alvállalkozók az ígéretes „tárgyi projekt sikeres zárása” c. invitálást követően döbbenten szembesültek az összejövetel valódi okával.

A Grabarics Kft. 2015. év végén észlelte, hogy bizonyos építési anyagai eltűntek az általa fővállalkozóként kivitelezett Budapest XIII., Teve u.-i „Sidi Angel”-társasházon.

A Grabarics Kft. termelési igazgatójának, Bozsó Bélának „egyértelmű jelzése” alapján a cég vagyonvédelmi vezetője „különböző pletykák és szóbeszédek” alapján -saját eljárásukat (a termelési igazgató által) kissé eufemisztikusan minősítve- ekkor ún. „nyomozást-kutakodást” indított.

Az „eltűnt” falazóanyagok mennyiségének kalkulálásakor -szakmailag meglepő huszárvágással- az ajánlati költségvetésben szereplő, ill. az építési területre beszállított anyagmennyiségek különbözetét automatikusan ellopott anyagként kezelték. Cseppet sem volt zavaró számukra, hogy e „logika” mentén közel 9M Ft értékű, azaz mintegy 10 kamionnyi(!) falazóanyagról jelentették ki, hogy „ellopódott”. „Nem semmi”, ahogy saját szavaikkal jellemezték. Mindez elég sokat elárul mind az ügyben eljárók szakmai felkészültségéről, mind pedig az építkezésen -saját maguk által feltételezett- állapotokról…

Az úgyszintén szemléletes, hogy a Grabarics Kft. által az előadáson bemutatott -a lopáskárokat részletező- exel-tábla adatsorából következően néhány falazóelem fajtából közel ezer m2-rel több volt a Beruházójukkal „leigazoltatott”-, mint az építési területre általuk egyáltalán beszállított téglamennyiség. De ez már legyen a Beruházó gondja…

A rendőrséget (sem e lopás-sorozatról, sem az általuk indított”nyomozásról”) nem értesítették, az eljárásuk jogszerűségét firtató alvállalkozói értetlenkedést a kikezdhetetlen „a rendőrségi eljárásnak úgyis az lenne a vége, hogy harminc napon belül kapnánk egy határozatot, amiben az szerepelne, hogy a nyomozás során az elkövető személye nem volt megállapítható. Ez biztos!”-érvvel hengerelték le. (Az elkövető „nem megállapítható személye”, ill. az általuk ezen előadáson másfél órán keresztült -név szerint- felsorolt, beazonosított elkövetők paradoxonjának feloldására nem fecsérelték az időt.)

A „nyomozást” lefolytatók időnként leküzdhetetlen akadályokkal szembesültek, ugyanis -elmondásuk szerint- „volt olyan biztonsági őr, aki hiába mutogattuk a bilincset, meg hiába fenyegettük bármivel, nem tört meg.”

Pedig -saját elmondásuk szerint is- meglehetősen eredményorientált atmoszférája lehetett a kihallgatásoknak: „Most elmondom neked, hogy megfenyegettem őket... Én fenyegettem meg…”

A kitartásra sem lehetett panasz: „Vagyok annyira bulldog, hogy én ha megfogom a témát, nem eresztem el többé és elmegyek a legvégéig…”

A Grabarics Kft. vagyonvédelmi vezetője -az időnként közbeszúrt alvállalkozói keresztkérdések esetén- időnként meglepő rugalmassággal oldott fel látszólagos ellentmondásokat. Idézet az előadásból:

A termelési igazgató szavait kölcsönözve „nyomozás-kutakodás” során az általuk gyanúsnak talált személyeket (gyakorlatilag a teljes biztonságtechnikai alkalmazotti csapatot) titkos eszközökkel, „bedrótozva", "megvallatva”, „megfenyegetve”, „bilincset csörgetve” kihallgatták, ill. -ezt megelőzően- „bedrótozva” megfigyelték.

Az eljárás hangulatáról sokat elmond, hogy a „megvallatottak” közül ketten eközben „sokkot kaptak”, egy huszonéves lánypedig sírva fakadt. Egy másik kihallgatott felnőtt férfi is úgy nyilatkozott, hogy „rettentően be vagyok szarva”.

Mindez különösebben nem hatotta meg műkedvelő oknyomozókat, mert -ahogy a 2016. január 14-i előadásra meghívottak előtt  is elbüszkélkedtek vele- „nem kertelek itt, mert ebben a nyomozati munkában volt olyan is, hogy barátom, te itt nem mész ki az ajtón, mert innen visz el a rendőrség”.

Az előadás később szürreális elemekkel bővült, ugyanis a „nyomozati munka” során váratlanul kitértek olyan -nehezen felfedhető relevanciájú- részletekre is, mint pl. az említett (sírásig vallatott) huszonéves lánynak -az építkezésen megismert fiatal dolgozó fiúkkal való intim kapcsolataira, ill. a velük folytatott szexuális együttléteinek (helyszín, személy) részletezésére. Minderre vonatkozóan -diszkrétnek nehezen nevezhető- keresztkérdéseket szegeztek neki:

• „…van információnk róla, hogy te itt az építkezésen szexuális kapcsolatot létesítettél vállalkozókkal, vagy alvállalkozókkal. Teljesen mindegy, hogy kikkel… És ez igaz-e?”
• „A te véleményedre, a te válaszodra vagyok kíváncsi. Hány emberről van szó?”
• „Három emberről van szó. Ki ez a három ember?

Majd mindezt akkurátusan kontrollálták a lány kolléganőjével folytatott további kérdésekkel:

Majd végigszámolták… Személyről-személyre. Pontosabban „fasziról-faszira”… A túlzott tapintattal nem bonyolított nyomozás nem siklott el olyan részletek felett sem, hogy a légyottok hol bonyolódtak. „Felvitte a kant a lakásra, amikor még együtt laktatok?”

Mindezeket az érdekfeszítő információkat precízen csoportosították, kellő alapossággal elemezték („Huszonötször hallottam mindegyik hangfelvételt…”), név szerinti mappába rendezték, -a még egyértelműbb beazonosíthatóság miatt- kiegészítették a lány Facebook-fotóival, majd 2016. január 14-én megosztották tucatnyi vadidegen személlyel.

Akik mindezt elhűlve hallgatták…

A hangsúly természetesen nem a „lírai szálak” felgöngyölítésén volt, hanem az egész eljárás alapvető célján, melyhez e fordulatok csak a drámai körítést adták.

A Grabarics Kft. elgondolása a következő volt. Nem fordul a rendőrséghez (nehogy börtönbe kerüljenek a fiatal elkövetők, ill. -nem periferiálisan- ez esetben a feltételezett kárösszeg sem térült volna meg), ehelyett az általuk 15M Ft értékben meghatározott lopási kár megtérítését várták azoktól az alvállalkozóktól, akiknek bármely alkalmazottjára bármely mértékű gyanú is vetült. (A „nyomozati anyagok”, kimutatások, dokumentumok kiadása, ill. a vádat megfogalmazó „megvallatottakkal” való szembesítés lehetősége mindeközben fel sem merült)

Elképzelésüket több kijelentésükkel is egyértelműsítették:

• „Van durván tizenötmillió forintnyi hiányunk, aminek az okát nem tudjuk megmagyarázni.”
• „Alapvetőleg az az anyag, amit nekem a Zoliék itt összeállítottak , amit most látni fogtok, egyértelműen meggyőzött arról, hogy ezt az összeget a Grabarics Kft. nem fogja egyértelműen magára vállalni, ezt a hiányt…”
• „…azt gondolom, vezetők lévén vállaljatok felelősséget ebben az ügyben, azokért a dolgokért, amit esetleg a saját kollégáitok ügyködtek ebben az ügyben.”
• „…a táblázatot végiglapozgatom, látjátok így téglából közel kilenc millió…”
• „…akarok mutatni nektek egy összesítőt, miből mennyi az a kár, keletkezett kár, ami kimutatásra került. Nem semmi összeg.”
• „Én akkor erre az ügyre ráálltam, készítettem feljegyzést a cégvezetés számára.”
• „…az a szándékunk, hogy meg tudjuk itt beszélni ezt a problémakört. Ebben a körben. Vagy feljelentést teszek a rendőrségen.”
• „…én ezt úgy képzeltem, ülünk kussban -ahogy te fogalmaztál- én elmondom, utána megbeszéljük.”
• „Mi erre -azt gondolom- fényt derítettünk. Itt ülnek felelős cégvezetők…”
• „…azt azért engedjétek meg és gondolom ez nektek is nagyon fontos, hogy ha érintve vagytok ebben és néven nevezve… Az, hogy most… Az akár tartozik rátok is.”
• „Még fogsz tisztázni. Még erről fogunk beszélni!”
• „Én meg úgy gondolom, hogy nem akarok rendőrségi feljelentést tenni, hanem az a célom, hogy a… térüljön a Grabarics Kft.-nek az okozott kár. A  ti dolgozóitok lopásaival okozott kár térüljön a Grabari… Ez a célom.”
• „A projektvezető összeállított egy hiánykimutatást. Láttátok, tizenöt… tizenötmillió… tizenötmillió valahány százezer forint. Tehát az nincs meg.”
• „…nem kerülnek börtönbe, mert nem teszek feljelentést, hanem házon belül lerendezzük.”
• „Nem jelentem fel. Nem jelentem… Nem teszek... Nem akarok feljelentést tenni. De majd a cégvezetés eldönti.”
• „Az, hogy te azt mondod, hogy behozol a Grabarics Kft.-hez munkavállalókat és nem vállalsz felelősséget, azt nem mondhatod… Nem. Nem mondhatod! Te a te cégeddel vállaltál ott egy dolgot… Neked felelősséget kell vállalni, azért, ami ott történik, azokért az emberekért! Mint, ahogy a Grabarics is felelősséget vállal értem, hogy lopok, csalok vagy hazudok… Maximum majd ő feljelent engem… Nem most én beszélek, utána majd beszélsz te is… A tizenötmillió forintot még nem neveztem meg, hogy kinek mit szánok érte, arról majd külön lehet vitatkozni meg tényekkel támasztjuk alá vagy nem… Az egy külön történet…”
• „Én viszont vagyok annyira bulldog, hogy én ha megfogom a témát, nem eresztem el többé és elmegyek a legvégéig…”
• „Itt nem fogunk tényeket feltárni, nem fogjuk kiadni a teljes anyagot.”
• „Ne… Ne szállj a vitába...”
• „Nem kívánjuk… Nem… kívánok válaszolni…”
• „Hogy ne kerüljön sittre az embered...”
• „Ne kerüljön mindenki börtönbe…”
• „Keresni foglak benneteket. Személyesen. Megbeszéljük majd a részleteket. Jövő hét.”

  Az előadást a Grabarics Kft. termelési igazgatója, Bozsó Béla nyitotta meg, ill. zárta le. Az ezt követő hónapokban az előadáson megjelent alvállalkozóknak volt néhány kellemetlenül egyoldalú „egyeztetésük” vele. A hangulat szinten tartásáról a termelési igazgató esetenként (a fenti eljárásukkal maximálisan kompatibilis)

• „Te is pórul fogsz járni!”
• „Nagyon  vigyázzál,  hogy mit beszélsz,  mert pórul jársz te is!”

kijelentései gondoskodtak. (Hogy csak az idézhetőket említsük…)

Néhány alvállalkozó (a végszámlája teljesítés-igazolásának pár hónapos „lebegtetése” miatt kényszerűségből rábólintott a Grabarics Kft. által elvárt „kárenyhítési összegre”, néhányan pedig még e pillanatban is a 2015-ben(!) elvégzett munkáik igazolására várnak. Néhányuk jogi eljárástól remél megoldást, néhányan pedig már „túltették” magukat a történteken.

A Grabarics Kft. ellen -fentiek apropóján- jelenleg két ügyben folyik rendőrségi eljárás.

Ironikus, hogy mindezek után a Grabarics Kft. építi Szigetszentmiklóson -a rendőrségnek, ügyészségnek és bíróságnak majdan helyet adó (kiemelt beruházásként kezelt)- Igazgatási Központot.

Az nemkülönben, hogy a Grabarics Kft. büszkén viseli az általuk harmadszor is elnyert „Business Superbrands”-minősítést.

Lelkük rajta…

(A jelenlegi cikk előzménye "Vadkeleti tempó a Teve utcában" címmel, a Népszabadságban jelent meg)