Az Átlátszó terjedelmes cikkben foglalkozott a május 26-án történt támadással. Bármilyen hihetetlen, a gyűlöletbűncselekmények sajátosságait máig nem sikerült teljes részletességgel felderíteni. Hogy mi indíthatja bármelyik elkövetőt hasonló bűncselekményre több kell legyen, mint a lehetőség, hogy képes elkövetni.

Újabb brutális gyilkosság rázta meg a szlovák társadalmat néhány hónappal Ján Kuciák oknyomozó újságíró és barátnője, Martina Kušnírová kivégzése után. Ezúttal egy ázsiai férfi halála sokkolta az embereket Szlovákiában. Az esetet egy utcai kamera is rögzítette.

A Henry John Serafica Acorda halálát okozó utcai konfliktus május 26-án történt a szlovák fővárosban, az egykori Széplak utcában (ma: Obchodná ulica). A fülöp-szigeteki férfi öt nappal később a kórházban belehalt sérüléseibe.

A 26 éves elkövetőt a helyszínre kiérkező rendőrök elfogták, de a kerületi ügyész az eset másnapján szabadon bocsátotta a Juraj Hossu nevű dunaszerdahelyi férfit. Ám a közvélemény felháborodásának hatására június 2-án újra letartóztatták.

Az áldozattal Hossu-nak nem véletlenül akadt konfliktusa. Erre tanúk és felvételek is szolgálnak bizonyítékkal.

Szemtanúk elmondása szerint a hajnali órákban egy három fős szlovák társaság két tagja molesztálni kezdett két külföldi lányt. Egy harmadik férfi, Henry John Serafica Acorda a lányok védelmére kelt. Kérte a zaklató szlovákokat, hogy fejezzék be a molesztálást, ám amikor az egyik szlovák meglökte az egyik nőt, a helyzet elmérgesedett.

A fülöp-szigeteki férfi újból közbelépett és újra megkérte a szlovákokat, hagyják abba, de ők nem hallgattak rá. Hossu haragja a férfi ellen fordult, először a földre lökte, majd hátulról, iszonyatos erővel fejbe rúgta.

Az esetről készült felvételből kiderült, hogy a földön fekvő eszméletlen Henry csak percekkel a támadás után részesült elsősegélyben. Két szemtanú, Jozef és Lucia a környéken éppen pizzát ettek, amikor hallották, hogy az egyik nő segítségért kiállt. Amikor a helyszínre értek, Henry már mozdulatlanul feküdt a földön.

Nem kívánunk hamis, hangzatos frázisokkal élni a pozsonyi gyilkosság kapcsán. Szimplán arra akarunk rámutatni, hogy ez gyűlöletbűncselekmény volt. Ilyen az, amikor a védelmi ösztönnek beállított harag elhagyja a közönséges önbíráskodás, szintjét. Az elkövető nem gondolkodik, számára elegendő a tudat, hogy áldozata más, mint ő.

Ezzel egyben saját vállalhatatlan viselkedését is igazoltnak tekintené? Nem tudni. Ugyanakkor az eset távolról sem elszigetelt. Az elkövetők minden esetben fedezve érzik magukat a társadalom, az igazságszolgáltatás hiányosságainak tudatában, mivel nem tudják kezelni ezt a nem ritkán kormányszinten is kondicionált magatartást.

A rendőrség is csak akkor vette újra őrizetbe Hossu-t, amikor általános közfelháborodással szembesült. Amiből arra következtethetünk, hogy nem egységes az igazságszolgáltatás álláspontja az esettel kapcsolatban.

Ha valami, hát ez a „bizonytalanság” elég ahhoz, hogy visszatartó ereje se legyen semmiféle tiltó törvénynek.