Amikor a pszichiáterek saját zsebre dolgoznak
Meglehetős médiaport vert fel a napokban a hír, hogy debreceni igazságügyi szakértők állami munkákat saját zsebre számláztak. Ugyanez a jelenség, illetve más típusú pénzügyi csalások a pszichiátria területén már jó ideje ismertek – Magyarországon is tucatszám kerültek napvilágra ilyen esetek.
A Debreceni Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének munkatársai számos esetben a saját vállalkozásukkal számlázták le az egyetemnek kirendelt állami szakértői munkákat, számolt be róla jó néhány hírportál. Ám a probléma nem egyedi és nem új keletű. Egy pszichiátriai visszaélések feltárására szakosodott civil szervezet évek óta tárja fel a pszichiátria területén elkövetett pénzügyi csalásokat.
Mi is történik pontosan? Egy adott kezelést kétszer-háromszor is lejelentenek a biztosító felé; a pácienst egyszerre lejelentik járóbeteg és fekvőbeteg kezelésre; vagy egy 10 perces gyógyszerfelírás okán olyan „terápiákat” számláznak ki az egészségbiztosítás felé, amelyek egyébként 40-50 percig tartanak, és ezekből akár kettőt-hármat is. Mindezzel persze jogtalanul többszörözhetik meg a bevételeiket.
Egy Pest megyei férfi egy pszichiátriai osztályon kapott kezelést. Néhány nap múlva hazaengedték, de az egészségbiztosítónak erről nem szóltak: nekik továbbra is azt jelentették, hogy a férfi náluk van kezelésen, és felvették az ezért járó biztosítási pénzeket. Egy fiatal egri nő kamaszkora óta éveken át kapott pszichiátriai kezeléseket akarata ellenére; az ügy vizsgálata során kiderült, hogy a nő ellátásai során összesen 31 olyan pszichiátriai kezelést jelentettek le, amik soha nem történtek meg.
Egy másik esetben egy pszichiáter alkalmazottként dolgozott egy pszichiátriai klinikán, miközben a magáncégével szolgáltatásokat nyújtott egy szociális intézetben. Az intézet egyik ápoltjának kivizsgálása után a vizsgálatot a pszichiátriai klinikán keresztül lejelentette a biztosítónak, ugyanakkor az intézettől is felvette a vizsgálatért járó munkadíjat – így a térítés összege duplán folyt be, az adófizetők pénzéből. Ráadásul a pszichiáter úgy írt fel receptre pszichiátriai szereket, hogy nem volt engedélye rá. Az ügy kivizsgálása során a pszichiáter azzal igyekezett kimenteni magát, hogy mindezt a betegek érdekében tette.
A listát még hosszan lehetne folytatni – és könnyen lehet, hogy csak a jéghegy csúcsa kandikál ki a vízből. A napvilágra került eseteket mindenesetre az egészségbiztosító a jogtalanul felvett összegek másfélszeresének visszavonásával szankcionálta.
Az is kiderült, hogy nem csupán magyar jelenségről van szó. Az Egyesült Államokban például évente mintegy 100 milliárd dollár kár éri az országot egészségügyi csalások miatt, ebből hozzávetőleg 40 milliárd a pszichiátria területén elkövetett csalásoknak köszönhető.
Az állami egészségügyi ellátásban dolgozó orvosok esetében persze a büntetést nem az orvostól, hanem a kórháztól vonják vissza. Annak ellenére, hogy az összeg visszafizetésében a kórház biztosítója részt vállal, figyelembe véve a magyar egészségügy és a kórházak sokszor alulfinanszírozott állapotát, halmozódó adósságait, nehéz pénzügyi helyzetét, ezek a csalások mindenképp hozzájárulnak az egészségügy és a kórházak pénzügyi nehézségeihez.
Ráadásul a pszichiátriai kezelések többszörös kiszámlázása vagy TB-támogatás igénylése soha meg nem történt kezelések után azt a látszatot keltik, hogy a valóságosnál több kezelés történik, ami a pszichiáterek hiányának vagy túlhajszoltságának látszatát erősíti – és ami egyébként segít elterelni a figyelmet arról a tényről, hogy napjaink pszichiátriai kezelései igazából nem alkalmasak arra, hogy a páciensek lelki egészségét helyreállítsák.
Az ilyen pénzügyi csalások felderítésének tehát továbbra is tétje van, hiszen az adófizetők által az egészségügyi kasszába fizetett pénzek korrekt felhasználása az egész magyar egészségügy szempontjából létfontosságúnak mondható.
