Nem tudom, tudatos koncepció, vagy egyszerűen Agatha Christie hagyományteremtő stílusa, aki, legalábbis a Miss Marple-ciklusokban a viktoriánus és (az ötvenes évekig kiterjesztett) poszt viktoriánus kor vidéki Angliájának széles társadalomrajzát adja a kezünkbe.

Mindenesetre a különböző angol krimisorozatok (ismétlem, tán tudatosan) tájegységi eltérésekkel operálva mutatják be ugyanezt: a közép-angliai vidék, Oxford, a tudós város és Északkelet-Anglia ipari övezetektől tarka tájai mind-mind súlyos bűntettek helyszínei.

De, nem egyszerűen, és számomra mellesleg a legkevésbé érdekesen azok. Mert e filmek, mintha idegenvezetésül szolgálnának.

A Midsomer-gyilkosságok kedélyes falusi, kis- és kertvárosi közegben élők életét (és erőszakos halálát) pergetik elénk, egy kitalált közép-angliai vidéki környezetben, egy, illetve két (nagybácsi-unokaöcs: a két Barnaby főfelügyelő) egymást váltó rendőr főfelügyelővel.
E népesség (beleértve a főfelügyelőket) csöndes, kiszámítható, kiegyensúlyozott mindennapjai a köznapinak, távolról sem rendkívülinek vagy rafináltnak számító gyilkosságokkal és sötét titkokkal együtt (végtére ezek krimik!), melyekre a főfelügyelők, a soros családi ügyek intézése mellett (ünnepi pulyka beszerzése és a többi) természetesen rendre fényt derítenek a maguk lassú folyású, profi módra rutinírozott módszereivel, jól megmutatják, hogy az angolok legalábbis jelentős része úgy gondolja, hogy megvan magában, az élet megszokott keretei közt, az Unió nélkül is.
(Nem, mintha erről akár egy szó, egy utalás elhangzott volna – egyszerű benyomás ez.)

Intellektuális bűnügyek és megoldások, ugyanolyan indítékok, felhevülések és gyalázatosságok miatt/mellett, mint a csöndes kispolgári vidéken: Oxford.

Morse nyomozó őrmester (majd felügyelő) az oxfordi bölcsész diplomájával (Endeavour), kinek egész életét végig követi a sorozat, és Hathaway őrmester (majd nyomozó) a cambridge-i teológus diplomájával – semmiképpen sem típus rendőri képzettségek – valahogy belefér a képbe, kezdeti főnökeikkel, a kevésbé tudós, viszont nagy élettapasztalattal rendelkező Thursday főfelügyelővel, és Lewis főfelügyelővel együtt, aki – utóbbi – Morse mellett kezdett, így a két sorozat közti kapocs is megteremtetett.

A két ász rendkívüli intellektusát, tudását, műveltségét (Morse opera iránti rajongását) igényli is az egyetemi város, vagy a "város az egyetemben", a kacifántos, sok utalással, szimbólummal, nyelvi, irodalomtörténeti, filozófiai feladvánnyal tarkított disznóságokkal.
Miközben azt kérdezzük magunktól, hogy a sok gyilkos professzor és hallgató mellett akad-e, aki itt tényleg oktatni, illetve tanulni szeretne, és semmi mást!
E filmek mellesleg az angol rendőrség házon belüli tülekedő szarkeveréseire, manipulációira, kontraszelektív előmeneteli rendszerére, sőt bűncselekményekbe menő disznóságaira is rávilágítanak, igaz, csak mellékesen.

A Midsomer lanyha hétköznapjaitól, Oxford pezsgő intellektusától merőben eltér a George Gently címet viselő, a főfelügyelőről elnevezett sorozatnak Északkelet-Anglia munkáskörnyezetében (Newcastle upon Tyne, Durham, Northumberland) játszódó néhány epizódja.

Hamar levették, úgy látszik a nézettsége nem volt kielégítő.
Pedig a maga nemében ugyanolyan jó és tanulságos, mint a másik kettő/három.

Csak hát, vagy mert, ezek itt durvább történetek, közelebb Amerikához (Chicago, ha értjük, mire gondolok), durvább módszerek, durvább bűnügyek, durvább, és durvább módszereket alkalmazó rendőrökkel.
Jobban hasonlítanak a Mulhollandra, mint a Holttest a könyvtárszobában-ra.
Mert itt ilyen a miliő!

A bűnözők durvák, és a főfelügyelő is az.
Sűrűn osztja a pofonokat, megfélemlítő módszerekkel trükközik a kihallgatásokon, és így tovább.

Itt két mérgezés közt nem ápolják a kertjüket a gyilkosok, vagy nem olvasgatnak Cicerót. A rendőrök se. És ez nyilván így valósághű!

E valamennyi krimisorozat az ötvenes-nyolcvanas években játszódik.
Talán nem véletlenül.

Ma mi lehet a helyzet?