Arabul a fogalom, tehát tévedhetetlenség neve Aszma ( عصمة ,( melyből a tévedhetetlen jelző a Ma’szoum ( معصوم .(A Koránban nem ezzel a jelentéstartalommal találjuk, hanem a bűntől, kísértéstől való megóvást jelenti ez a szó:

Ó, Próféta! Továbbítsd az Üzenetet, amit Urad neked küldött. Ha nem teszed, akkor nem továbbítottad az Üzenetét. Allah megóv téged az emberektől. Mert bizony, Allah nem vezeti a hitetlenek népét. (Korán 5:67)

A Szunnita iskolákban a halandó embert esendőnek tekintik, ezért normál esetben senki nem lehet tévedhetetlen, csak az, akit Allah kiválaszt. Ők az apostolok és próféták, akiknek az Üzenet közvetítés a dolguk. Az ő esetükben is két életszakaszt különböztethetünk meg, az inspiráció előttit és utánit. Inspiráció elött éppolyan gyarló emberek, mint bárki más, tehát esendők, bűnbe esnek. Gondoljunk csak Mózes esetére, aki embert ölt és menekülnie kellett. Vagy Jónás története. Majd következik az inspiráció megkapása és ettől kezdve a próféta élete gyökeresen megváltozik. Hogy lehetne követhető egy Allah szavát az emberek felé közvetítő személy, ha tévedhetne, hibázhatna? Ha ez fennállna, nem lehetne példa az emberiség számára:

Mert, bizony, nektek a Prófétában ott a szép példa annak, ki reménykedik Allahban, a Végítélet Napjában és Allahra sokat emlékezik. (Korán 33:21)

… Amit a Próféta adott, vegyétek el, s mitől eltiltott titeket, azzal hagyjatok fel. Őrizkedjetek Allahtól, mert bizony Allah Szigorú Büntető. (Korán 59:7)

Engedelmeskedjetek Allahnak, engedelmeskedjetek a Prófétának és óvakodjatok! Ha visszafordultok, tudjátok, hogy Prófétánk kötelessége a világosságot (gyújtó) Üzenet továbbítása. (Korán 5:92)

Eddig minden Szunnita és Síita iskola hasonló elveket vall. Ettől kezdve azonban eltér a két felfogás. A Szunnita irányzatok megmaradnak a Próféták tévedhetetlenségénél, akiknek sorát Mohammed (béke reá) zárja. A Síita felfogásban azonban folytatódik ez a sor a Próféta (béke rá) háza népével, imámokkal, akikre vonatkozóan a következő irodalmat idézem:

„A definíció szerint a tévedhetetlenség az Iszlámban nem jelent képtelenséget a bűn elkövetésére vagy tévedésre. Gondoljunk az angyalok esetére, akik nem képesek bűn elkövetésére. Tévedhetetlen az, aki Isten akaratát követve abszolút tartózkodik mindentől, ami tiltott. Ezért a „tévedhetetlenség” emberi dimenzióban azt jelenti, hogy a tévedhetetlen ember isteni inspirációt élvez, amelynek révén önként, abszolút módon védi magát bármilyen bűn vagy tévedés elkövetésétől. Így gyakorlatilag lehetetlen, hogy egy Ma'szoum (tévedhetetlen ember) bűnt vagy hibát kövessen el.” https://www.al-islam.org/articles/infallibility-mansour-leghaei

A tévedhetetlenség értelmezése vezetett a Szunnita és Síita jogi iskolák struktúrájának különbözőségéhez is. A Szunnita iskolák a Koránt és a Szunnát úgy tekintik alapnak, hogy az ezekből levezetett véleményeket egyeztetik, tehát a tudósok többségének „Idzsmája”, azaz a Shura, a tanács dönt, hiszen senki sem tévedhetetlen. A legkisebb hibalehetőség az egyeztetett véleményben van. Síita felfogásban szintén a Korán és Szunna az alap, bár van eltérés Hadiszok tekintetében. Viszont ettől fogva nem az „Idzsma”, hanem a Mardzsa’ dönt, a vallástudós, a tudás forrása, akit a hívők annak tekintenek. A fenti Síita irodalomból átvett definíció alapján a Mardzsa’ az az Iszlám Hatóság, azaz Hudzsatul-Iszlám, aki tévedhetetlenség tekintetében a legautentikusabb, hiszen a hit állandó követése, inspirált léte, tudása védi őt a bűnök elkövetésétől. A Mardzsa’-k gyakran iskolákat teremtenek.
Az imámok tévedhetetlenségére a Síita iskolák a Korán következő áyáját hozzák bizonyítékul:

Midőn próbára tette Ábrahámot az ő Ura szavaival, s ő ezeknek eleget tett. Így szólt (az Úr): „Megteszlek téged az emberek számára imámnak.” Mondta (Ábrahám): „És sarjaimat is!” Mondta (az Úr): „Nem nyerik el egyezségemet a bűnösök.” (Korán 2:124)

A Korán szavai szerint az imámokat Isten nevezi ki, de a síita felfogás szerint az Aszma-t Isten megnyilvánítja az imámok számára.