Az aradi 13: a hűség, bátorság és önfeláldozás jelképei
Az aradi 13 vértanú élete és öröksége
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, 1849. október 6-án Aradon végezték ki a magyar honvédsereg 13 tábornokát. Ők lettek a magyar történelem egyik legfájóbb, de egyben legnemesebb emlékezetű alakjai: a hűség, hazaszeretet és önfeláldozás szimbólumai.
1. Aulich Lajos (1793–1849)
Német származású katonatiszt, aki a szabadságharc alatt hadügyminiszterként is szolgált. A hűvös, fegyelmezett katona a magyar ügyért vállalta a végső áldozatot.
2. Damjanich János (1804–1849)
Szerb származású honvédtábornok, a szabadságharc egyik legtehetségesebb hadvezére. „A magyar ügyért élek, halok!” – vallotta, s az aradi vesztőhelyen is büszkén vállalta sorsát.
3. Dessewffy Arisztid (1802–1849)
Ősi magyar nemesi családból származott. Fiatalon a császári hadsereg tisztje volt, de 1848-ban a haza ügye mellé állt. Méltósággal nézett szembe a halállal.
4. Kiss Ernő (1799–1849)
Armen származású tábornok. Számos győztes csatát vezetett a Délvidéken. Eredetileg főbelövés általi halálra ítélték, de a sortűz csak megsebesítette; végül golyó általi halált halt.
5. Knezić Károly (1808–1849)
Horvát származású tábornok, aki hűségesen harcolt a magyar ügy mellett. Igazi katona volt: bátor, de visszafogott, nem kereste a dicsőséget.
6. Láhner György (1795–1849)
A honvédsereg tüzérségének megszervezője. A hadianyaggyártás és fegyverellátás terén nélkülözhetetlen munkát végzett. Csendes, de hatalmas érdemű katona.
7. Lázár Vilmos (1817–1849)
Fiatal, tehetséges huszártiszt, aki hamar tábornoki rangra emelkedett. Az aradi vértanúk közül a legfiatalabbként halt meg, mindössze 32 évesen.
8. Leiningen-Westerburg Károly (1819–1849)
Német gróf, aki szívből magyar lett. Személyes bátorságáról és tisztaságáról ismerték. Írásaiban meghatóan búcsúzott feleségétől és a hazától.
9. Nagysándor József (1803–1849)
Huszárkapitányból lett tábornok. Kiváló lovassági parancsnok, aki többször bizonyította rátermettségét. A kivégzés előtt így szólt: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhér munkáját.”
10. Poeltenberg Ernő (1814–1849)
Osztrák származású tiszt, aki a magyar szabadságért harcolt. Rokonszenves, bátor emberként emlékeztek rá. Halála előtt azt mondta: „Szép halál a hazáért!”
11. Schweidel József (1796–1849)
Katonás fegyelem, szigorú igazságosság jellemezte. A budai vár parancsnokaként nagy tekintélyt szerzett. Sorsát nyugodt méltósággal vállalta.
12. Török Ignác (1795–1849)
Hadmérnökként, erődítési szakértőként vált nélkülözhetetlenné a honvédseregben. Tudományos érdeklődésű, higgadt ember volt, aki a kötelesség szavát követte.
13. Vécsey Károly (1807–1849)
Az aradi vértanúk között ő volt az utolsó, akit kivégeztek. Előtte sorra megölelte bajtársait. Tragikus, de felemelő pillanat volt: ő vállalta az utolsó keresztet.
Ugyanezen a napon Pesten gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar miniszterelnököt is kivégezték.
Emlékezet és örökség
Az aradi 13 vértanú kivégzése a magyar nemzet egyik legnagyobb gyásznapja lett. Október 6-án minden évben emlékezünk rájuk, de alakjuk a magyar történelem örök példaképei közé tartozik.
Ők bizonyították, hogy a szabadságért vívott harc túlmutat a nemzetiségi, származási különbségeken: magyar, szerb, horvát, német, örmény katonák egyaránt áldozták életüket Magyarország függetlenségéért.
A hazájukért életüket áldozó aradi vértanúk emlékére. Az utolsó szó jogán (az aradi vértanúk utolsó szavai):
Aulich Lajos: "Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot."
Damjanich János: "Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."
Dessewffy Arisztid: "Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata."
Kiss Ernő: "Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük, és a hazáé az életük!"
Knézich Károly: "Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok! Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat."
Lahner György: "Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!"
Lázár Vilmos: "Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."
Leiningen-Westerburg Károly: "A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját."
Nagysándor József: "De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett."
Poeltenberg Ernő: "Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide."
Schweidel József: "A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot."
Török Ignác: "Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam."
Vécsey Károly: "Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt."
