• Az országban 460 település van a leszakadás, részben a szegregálódás állapotában. Ez kb. 1.5 millió embert érint.
• A Tiszántúl társadalma a nagyvárosokat kivéve lassan roncs társadalommá válik. Ez a jelenség fellelhető Nógrád, Borsod, Baranya, Somogy-megye egyes részein is.
• A rendszerváltást követően, a nagybirtokrendszer szétesésével, nagymértékű humántőke vesztés következett be a vidék társadalmában. A korábbi meglévő humántőke, szakmai tudás és kultúra a megváltozott gazdasági körülményekhez képest inkongruensé vált.

Egyik következménye, hogy az „inkongruensé vált” humántőke jelentős része elvándorolt, a vidéki településeken maradók tudástőkéje pedig kihasználhatatlan.

• A felsőfokú végzettségűek aránya, a 25 éven felüli korosztályon belül a leszakadóknál 3,8% a stagnáló, illetve fejlődő közösségekben 22,4%. A gazdasági, társadalmi felzárkózást generáló humántőke veszteség csökkentette, illetve szinte kizárja a leszakadók felzárkóztatását.

Ezek a tényezők okozzák a vidék társadalmában az ellenőrizhetetlen és dezorganizációs tüneteket, fokozzák a társadalmi kirekesztődés, a szegénység és a területi gettósodás kockázatát, rombolják a társadalmi kohéziót és rontják a gazdaság versenyképességének esélyét is.

A vidék humántőke veszteségeinek megállítása a dezorganizációs folyamat megállításának és ellenőrzésének egyik eszköze.

A másik eszköz, a vidék humántőke veszteségeinek pótlása: adaptív tartalmú képzés, foglalkoztatás és a helyi mikro-kultúrához, illeszthető személyi kiválasztás.

• A romák társadalmi integrációjának és asszimilációjának koncepciótlansága, hihetetlen mennyiségű működési zavart fog okozni az elkövetkezendő időszakban.
• Az öngondoskodás előtérbe kerülése, és a jelzett területek adóerő-képességének csökkenése, előrevetíti a nem normakövető magatartások megszaporodását, erre a többségnek nincsenek adekvát válaszai.
• A romák munkaerejéről nem mondhatunk le, ez egy önálló társadalom és foglakoztatás politikai témakör.

A szegénység részben érinti a már említett területeket, de a következő évek társadalombiztosítással kapcsolatos, (általam helyesnek vélt) lépései felszínre hozzák a szegénység valódi mibenlétét, elhelyezkedését.

• Az agrárium vonatkozásában, megkerülhetetlen a birtokviszonyok, méretek, és az egész mezőgazdaság, gazdasági terjedelmének a meghatározása, a nemzetgazdaság lehetőségeivel valamint a piac igényeivel összefüggésben.
• A versenyképességet és készséget újra kell gondolni.
• Az agráriumot a vidék részeként és nem önálló kategóriaként szükséges kezelni, ami politikai és szakmai kutatást igényel. A vidék nem azonos az agráriummal, ami a közgondolkodásban még gyökerezett meg.
• Nehéz a magántulajdon alapuló gazdaság és társadalom építése, a tulajdon szentségének elfogadtatása, feltételéinek biztosítása és társadalmi legitimációja nélkül.