Ennyit a díjról.

A továbbiakban a két férfi díjazott díjátadásáról szeretnék írni, ugyanis abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ott lehettem akkor, amikor átvették a kitüntetést.

Bálint gazdát már akkor hatalmas taps fogadta, amikor megérkezett. A teremben tartózkodó fotózni kívánó vendégek közül szinte sorban álltak, hogy a közelébe juthassanak és lefényképezhessék. Amikor az érdemeit és a nevét felolvasták, és indult a díjat átvenni, azonnal többen mellé álltak, hogy segítsenek neki. Szoci politikusok, rendezők, vendégek. A neve elhangzása óta zúgott a taps, amely nagyon gyorsan vastapssá változott.

Gyuri bácsin látszott az öröm és a meghatottság, hiszen szinte fürödhetett a feléje áradó szeretetben. A díj átvétele után úgy döntött, hogy pár szót mond az őt ünneplőknek. Persze, hogy köszöntötte a nőket, majd kitért a francia forradalom hármas jelszavára, a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség", amiből a középső fogalmat, az egyenlőséget emelte ki, kapcsolódva az ünnepség után kezdődő konferencia témájához, nevezetesen a női és a férfimunka bérezésének egyenlővé tételéhez.

A magam nevében tudok beszélni, de biztos vagyok abban, hogy nagyon sok résztvevő azt érezte, amit én. Örültem, hogy láthattam Bálint György örömét és meghatottságát, egyáltalán annak, hogy egy légtérben lehettem vele. Azt éreztem, hogy minden tiszteletem és megbecsülésem az övé. Én is megkönnyeztem.

A másik férfidíjazott Horváth József rákkutató, aki olyan fiatal, hogy - mivel még soha nem láttam - azt hittem, hogy valamelyik societas-os fiú van jelen. Csak akkor, amikor a méltatást fölolvasták, hogy mi minden fűződik a nevéhez, akkor értettem meg, hogy kiről is van szó. Túl azon, hogy mi mindent ért el, egy rendkívül kedves, intelligens fiatalembert ismerhettem meg. Ebben a cikkben
olvashattok róla. Ő is hatalmas tapsot kapott.

Szóval… ünnepi volt a hangulat, eszembe nem jutott volna, hogy lesz egy lap, amelynek az újságírója kifogásolja, hogy a nők - köszönetképpen - kitüntetést adományozzanak férfinak is.  Mert ez az újság, a HVG, ebbe az ünnepi hangulatba, ebbe az örömbe próbált belerondítani. És akkor még arról nem is szóltam, hogy Bálint Györgyöt ők is megbántották, nem csak az a bizonyos nevesincs fővárosi önkormányzat - bár hozzá, valószínűleg az ilyesmi föl sem ér. Nem volt elég a díszpolgárság körüli cirkusz, úgy gondolták, hogy még ők is rúgnak egyet a 100 éves, a többség által nagyon szeretett és tisztelt szakemberbe - valamiféle álságosan értelmezett véleményszabadság nevében.

Vannak gondolataim, hogy mit tudnék számukra mondani, de csak annyit üzenek: szégyelljék magukat!

K. Kovács Marika