Ezerszer leírták: az EU elhagyása visszavetné a brit gazdaságot, csökkentené politikai és katonai erejét, és megtépázná azt az európai közösséget is, amelytől hosszabb távon a sorsa függ.

Mindez ráadásul nem elmélet volt: világos jelei voltak annak, hogy az EU-ban lenni jobb, mint azon kívül. A tagság a kereskedelmi megállapodásokon keresztül nagyon is segítette a brit gazdaságot, a bankrendszerük uralta az EU-t, özönlött hozzájuk az olcsó munkaerő, és akkor még nem beszéltünk a mindennapok jólétéhez hozzátartozó szabad utazgatásról.

Miért is akarná bárki szánt szándékkal rossz helyzetbe hozni magát?

A kilépéssel most reflektorfényben mutatkozik meg az országok történelmét átíró, a világ működését irányító alapelv, amelyet az utóbbi fél évszázad prosperitása közepette kezdünk elfelejteni.

Hogy a hülyeség legyőzhetetlen.

Ne értsen félre a kedves olvasó, nem szimpla jópofáskodásról van szó. Ha elsőre így tűnik, akkor az szintén jele lehet annak a tudatmódosult állapotnak, amely a második világháború óta lassan rátelepedett a fejlett világra. A britek kilépése ugyanis nemcsak a britekről mond el sokat, hanem arról a félreértésről is szól, amiben élünk. És amely miatt mi, magyarok is megszívhatjuk a közeljövőben.

A britek kilépése feletti meglepetésünk oka a második világháború óta eltelt szupersikeres időszak.

A szupersikereset úgy kell érteni, hogy soha a világtörténelemben ennél jobb időszaka nem volt az emberiségnek.

A világháború sokkja akkora volt, hogy a fejlett világ megállapodások egész sorával biztosította, hogy hasonló soha ne történhessen meg.

A módszer működött, és nem csak a szabad világban, mivel a Szovjetunió megszűnésével végül elolvadt a hidegháború is. Az olvasó nem szokott persze az ilyen ömlengő szavakhoz, és simán fel tud sorolni durva háborúkat, éhen halt embereket, tönkrement iparágakat az elmúlt évtizedekből. De ezek ellenére is tény, hogy a világban soha ilyen jól nem mentek a dolgok. Évről évre drasztikusan csökken a szegénység, nő az orvosi ellátáshoz való hozzáférés, csökken az analfabéták száma, és ami a legfontosabb:

a világtörténelemben soha ilyen kevés háború nem volt, mint az utóbbi időben.

A média ebből a szempontból megtévesztő, hiszen a napi hírek a problémákról szólnak, de a világméretű kép tényleg ennyire szép, és ez nem vélemény, hanem statisztika.

Racionális jólét

Ezt a progressziót pedig nem másnak köszönhetjük, mint a racionális döntéseknek. Az évtizedek alatt a racionális döntések és az általuk hozott biztonság olyan természetes lett, mint a levegő. Ami egyrészt jó, másrészt egy idő után már nem annyira észrevehető. És itt kezdődik a hülyeség új korszaka.

A britek azt gondolták, hogy a mindennapokat meghatározó jellemzők nem valaminek az eredményei, hanem a világ természetes velejárói. Elromlik a csap, kihívok egy vízvezeték-szerelőt, aki olcsón megjavítja. Pedig a lengyel munkás nem a világ természetes működése miatt termett ott, hanem okos döntések utolsó láncszemeként, és ha ezek a döntések nincsenek, akkor majd egy angol munkás cseréli ki a tömítést, négyszer annyiért. Már ha van angol szerelő, aki ugye nincsen. A brit lakosnak mostantól mindenesetre sokkal többet kell fizetnie, azaz sokkal többet kell másnap dolgoznia, miközben gazdaságának hatóterülete Európáról leszűkül egy szigetre.

A fentiek azonban csak példák. Az ügy nem a britekről szól.

• A teljesen természetesnek vett jólét oka az is, hogy biztonságban élő nyugati fiatalok mennek el harcolni Szíriába, majd ott döbbenjenek meg: máshol nem járkálhatnak szabadon, nincs fürdőszoba, és lelövik őket, úgy értve, hogy meg is halnak, azaz nincs még két életük, sem replay. Pedig eddig úgy tűnt, hogy olyasmik, mint hogy tiszták az utcák, a boltban lehet kapni M&M's-et, és hogy nem halunk meg egyik pillanatról a másikra, alapvetései az életnek.
• A terjedő hülyeség erős jele az európai menekültválság is. Miközben Európánál sokkal szegényebb országok évek óta adnak menedéket két-háromszor annyi menekültnek, mint mi, az EU-t hisztériás rohamba kergette néhány, migránsokkal riogató populista politikus. Ezek a politikusok ugyanis azt gondolták, hogy riogatni simán lehet, azt úgysem követi majd általános gyűlölet és erőszak, mert ilyesmik csak régen voltak, a történelemben.
• De a jóléti társadalmakat fenyegető hülyeség világméretű, és vannak egészen fenyegető jelei. Trump előretörése semmi másról nem szól, mint hogy a jólétben élő amerikaiak viccesnek tartják, hogy egy bohócra szavazzanak. Hiszen az 5000 köbcentis autóikba tankolt olcsó benzin, Amerika világméretű külpolitikai hálózata, a pörgő gazdaság alap. Miért is ne szavazzanak valakire, aki westernfilmbe illően frappáns szólamokkal jön ott, ahol más politikusok nehézkes problémákkal untatnak?

Pozitív végszóként le lehetne írni, hogy a hülyeség terjedésére felfigyelve vissza kell fordítani a világot a racionalitás útjára. Ez azonban ugyanúgy a racionális megközelítés megoldása, mint az egész, jól működő, de a hülyeség által mégis kikezdett világrendszer.

Sajnos jelenlegi kultúránk működésébe nincs beleépítve, hogy számoljon a hülyeséggel. Az EU-t összerakó politikusok is azt gondolták, hogy ha lehet választani szegénység és gazdagság, háború és béke, káosz és biztonság, szeparáltság és együttműködés közt, akkor az emberek nyilván az utóbbit választják. 

Ki számolt volna azzal, hogy egy idő után azt is meg kell magyarázni, hogy a jólét, a béke vagy az együttműködés kemény munka eredményei, nem pedig a fizika törvényeiből következő szükségszerűségek, mint a gravitáció. Vagy a hülyeség. 

Szerző: Földes András / index.hu