A letűnő Orbán-rendszerről már mindent elmondtunk, amit elmondhattunk. Talán csak a veszteségek tételes, forintosított számba vétele van hátra a jövőbeli bírósági tárgyalásokra is gondolva. Amint egyik előző cikkemben hangsúlyoztam: „az Orbán-korszak túl van a zenitjén, vagyis lényegében véget ért – függetlenül attól, hogy meddig maradhat még Orbán Viktor kormányon”. Mert ne feledjük, 2006. szeptember 17-én került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc Balatonőszödon, zárt körben elmondott, úgynevezett hazugságbeszédének tendenciózusan összevágott részlete, ami az elégedetlenségi hullámot elindította, de a kormányfői posztról való lemondását csak 2009. március 21-én kényszerült bejelenteni. Ebben azonban a gazdasági világválság hatásának, volt a nagyobb szerepe. Ezzel együtt is ideje végiggondolni, miként folytatódik az Orbán-rezsim érzékelhetően megkezdődött bomlása! Még inkább azokra irányítani a figyelmet, akik a jövő Magyarországát készítik elő!

A „Tankokért EU-támogatás” című írásomban azt igyekezetem körbe járni, hogy decemberben miért zúdított be Brüsszel a magyar államkasszába példátlanul magas, összesen 780 milliárd forintnyi támogatást. A számos körülmény közül ezen a helyen csak egyet emelek ki. Az Európai Bizottság megelőzi a pénzesővel a magyar állami költségvetés összeomlását. Lehetővé válik a már elbírált beruházási pályázatok finanszírozása, ezen keresztül is a gazdaság működtetése. Ahogy a jegyzetemben írtam: „továbbra is lélegeztető gépen tartják Orbánt és rezsimjét. Egyelőre. Talán azért, nehogy nagyobb lázadás alakuljon ki az egyébként ingatag és feszült nemzetközi, ezen belül európai helyzetben”.

Lázár János sokak félelmét tolmácsolta

Mert a gazdasági világválság előjelei közepette a Brexittel, a sárga mellényesek franciaországi megmozdulásaival, a németországi és olaszországi migránshelyzettel, az olasz- és spanyolországi gazdasági nehézségekkel, a lengyelországi külön utassággal, az EU–USA, az Oroszország–Nyugat, a Kína–Nyugat konfliktusokkal, az ukrajnai polgárháborúval és egyházszakadással terhelt viszonyok között egy elfajuló magyarországi zavargássorozat csak púp lenne a hátán. Ráadásul az Európai Parlament Németország által vezetett néppárti frakciójának mindent el kell követnie azért is, hogy sorai között tartsa a nyugat-európai szélsőségeseket zendülésre sarkalló Orbán Viktort és csatlósait, s ezzel megakadályozza, hogy a Kárpátok új, önjelölt géniusza elszabadult hajóágyúként törje-zúzza Európát.

A magyarországi bomlás jelei az ünnepek óta egyre nyilvánvalóbbak. Az előző Orbán-kormány Miniszterelnökséget vezető minisztere, Lázár János jelenlegi kormánybiztos arról nyilatkozott a Makói Városi Televíziónak, hogy nem utasítja el eleve a munka törvénykönyve módosításával kapcsolatos kritikákat. Azzal kapcsolatban, hogy az állami média épületébe bejutott parlamenti képviselőket erőszakkal távolították el, azt mondta: „Nekem az a véleményem, hogy egy országgyűlési képviselő, akit a nép megválasztott, minden körülmények között mentelmi jogot és tiszteletet érdemel. Az egy más kérdés, hogy ezzel él vagy visszaél”. Figyelmeztetett továbbá arra, hogy sok fideszes politikus lebecsüli az elmúlt hetek eseményeit, de ettől óva int mindenkit, hiszen az ország egyik fele nem a Fideszre szavazott, másrészről pedig nem lehet tudni, hogy ezeknek a tüntetéseknek hol van a határa.

Vége a vakon követés időszakának

Bekövetkezett tehát az, amit néhányan előre vetítettek: a karácsonyi családi ebédeken, az újévi baráti összejöveteleken a vidéki Fideszes politikusok, potentátok, a holdudvarhoz tartozó oligarchák, helyi kiskirályok meghányták-vetették, hogyan hathatnak sorsuk alakulására az immár szűkebb pátriájukban is lábra kapott megmozdulások. És arra jutottak, hogy ők továbbra is abban a környezetben lesznek kénytelenek élni, ahol eddig éltek, és nem akarják kockáztatni már amúgy is megtépázott renoméjukat, s az abban a közegben ténykedő családtagjaikat sem kitenni inzultusoknak. Nem véletlen, hogy először épp egy vidéki nagyúr, Lázár János adott hangot nyilvánosan aggodalmának. Megjegyzem: talán megfelelő tanácsadó híján önmagára és körére nézve szerencsétlen módon. Hiszen félelmet árult el, és megrettenthette elvtársainak eddig kevésbé aggódó csoportját is. De ez legyen az ő gondja!

A következő etapban a rendszer egyik támogatói, a megélhetési élsportszektoreddigi haszonélvezői maradnak hoppon amiatt, hogy egyik napról a másikra milliárdos elvonásokkal kellett szembesülniük. Biztosak lehetünk abban is, hogy a központi büdzsé egyre táguló lyukainak befoldozása érdekében idővel a kormánypárt hallgatólagos támogatására létrehozott ellen akadémia tagjainak is el kell búcsúzniuk a kegydíjaktól, vagy azok egy részétől. A közpénzek iparszerűen űzött lopásának megakadályozására, esetleg a még célzottabb körökhöz juttatására létrehozandó szervezet működésének is bőven lesznek kárvallottjai az eddigi csókosok közül. És ez csak a kezdet, mert a felelőtlen, elsősorban nem a termelésbe, nem az oktatásba, nem az egészségügybe befektető pénzszórás következményeiért számtalan területen fogunk megszorításokkal fizetni. 

Ezzel párhuzamosan a kormánypárti parlamenti képviselők dünnyögésének leszünk fültanúi, s érzékeljük majd, hogy egyre nehezebb lesz őket beterelni az országgyűlési szavazásokhoz. Jóllehet, ehhez a fővezér és bajuszos társa előhúzza majd a mamelukok viselt dolgait tartalmazó dossziékat, de egy idő után már a zsarolás sem fog hatni. Eddig páncélszekrények mélyén őrzött dokumentumok, kép- és hangfelvételek kerülnek majd nyilvánosságra. Például ki gondolta volna akár egy napja is, hogy kikerül a pártállami médiaközpontból, a Varju László országgyűlési képviselő brutális bántalmazását tartalmazó, negyedórás videó-felvétel, amit bizonyára pillanatokon belül, világszerte elrettentő példaként mutogatnak az interneten, a televíziókban? 

Az erodálódás további következménye lesz a kormány tagjainak, a több száz államtitkár és helyettes államtitkár, illetve közvetlen környezetük elbizonytalanodása. Zavarodottságukat látszattevékenységgel fogják palástolni, húzzák-halasztják majd a döntéseket, illetve az utasítások végrehajtását. Ha csak lehet, másokra testálják a dokumentumok aláírását, mert elkezdenek félni a lehetséges felelősségre vonástól. Az ellentmondásos helyzetek hatása eléri a rendőrséget, s talán az ügyészséget is. A hatalom birtokosai immár nem lehetnek bizonyosak abban, hogy vakon teljesítik elvárásaikat.

A macsók helyét nők veszik át

Ami az ellen oldalt illeti, máris kiderült, hogy nevetségesek azok az állítások, melyek szerint az ellenzéknek nincsenek igazi vezérei, az ellenzék nem kormányzóképes. A hatalomhoz, a kiváltságos helyzetükhöz ragaszkodók mindig, mindenkor ezzel állnak elő, feledvén a történelmi példákat, s főleg azt, hogy anno ők maguk is az ismeretlenségből léptek a közélet porondjára, a kormányzás különböző posztjaira. Ráadásul az elmúlt hetekben a tüntetések élére állt ellenzéki képviselők, szakszervezeti és civil aktivisták számos hiteles és eltökéltnek mutatkozó, fiatal hangadójának színre lépését is hozták.

A megmozdulások érzékelhető tervezettsége, országos kiterjedtsége azt jelzi, hogy a lépten-nyomon hallható morgolódásra építő ellenállást magasabb lépcsőfokra juttatták olyan, a feltehetően a háttérben ténykedő szakértők, akik a hálózatépítés mesterei. Nem mellesleg a tekintetben is újra gombolták a magyar mentét, hogy a hangadók közé – az európai, sőt világtrendeket követve – nagy számban emeltek felkészült, energikus és elszánt nőket, akiknek maguknak is elegük lett abból, hogy az avítt macsóság Orbáni képviselői, a hatalmi gőg oltárán akarják feláldozni a gyerekeik jövőjét.

A teljesség igénye nélkül, íme, azok listája, akik a mai és a közeljövő események gyújtópontjában vállalnak szerepet, s akikre érdemes odafigyelnünk azzal együtt, hogy nézeteik, olykor kellően át nem gondolt megnyilatkozásaik, s talán hosszú távú céljaik alapján is egymástól igen különböző személyekről van szó. A női sor, amelynek elejére a szerintem leginkább karakteres személyiségeket állítottam: Szabó Tímea, Szél Bernadett, Vadai Ágnes, Kunhalmi Ágnes, Bangóné Borbély Ildikó, Demeter Márta, Donáth Anna Júlia, Varga-Damm Andrea, Orosz Anna, Bősz Anett.

A perspektivikus női közszereplőkhöz képest talán haloványabb teljesítményt nyújtott, de a jövőben is feltehetően szerepet játszó férfi politikusok csoportja: Márki-Zay Péter, Hadházy Ákos, Varju László, Karácsony Gergely, Fekete-Győr András, Tordai Bence, Tóth Bertalan, Komjáthi Imre, Kordás László, Székely Tamás. Kétségtelen, hogy eltérő felkészültségük, képességeik vannak. De közöttük többen külföldön is szereztek tapasztalatot, sőt kiképzést, amint annak idején Orbán Viktor. Mások itthon, többen nem csak a fővárosban, hanem vidéken is megmutatták, hogy nem engednek a negyvennyolcból. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk: közülük kerülhetnek ki az Orbán utáni Magyarország meghatározó politikusai. Egy éven belül kiderül, kik maradnak talpon közülük. #