A Social Epistemology folyóiratban megjelent tanulmányban a Közép-Európai Egyetem Kognitív tanszékének kutatói, Szegőfi Ákos és Christophe Heintz, azzal érvel, hogy a félretájékoztatás és az álhírek ellen kollektív cselekvéssel lehet és kell küzdeni.

A kutatók szerint a harcot csak az „episztemikus éberség” intézményeinek frissítésével lehet megnyerni, nem pedig az emberi elme fejlesztésére kell elsődlegesen koncentrálni.

Szegőfi és Heintz rámutat arra, hogy a jelenlegi korszak, amelyet néha „igazság utáni” vagy „poszt-faktuális” korként emlegetünk, nem előzmény nélküli: minden alkalommal, mikor a kommunikációs környezet valamilyen technológiai újítás során hirtelen megváltozik, a másokat megtéveszteni akaró beszélők és a megtévesztést elkerülni akaró hallgatók egyfajta fegyverkezési versenybe gabalyodnak egymással. Szegőfi és Heintz a tömegmédia 19. századi felemelkedését használja példaként arra, hogy bemutassák: ennek a pszichológiai és intézményi hadviselésnek csupán a legújabb történeti állomása az, amit ma igazság utáni kornak nevezünk.

De hogyan győzhetnek a hallgatók ebben a versenyben? Hogyan kerülhetik el, hogy félrevezessék őket, amikor annyi új kommunikációs platformon és módszerrel támadhatják őket?

A szerzők azt állítják, hogy az emberiség erre egy sajátos módszert eszelt ki: ahelyett, hogy az agyat próbálná nagyon rövid idő alatt adaptálni arra, hogy megfeleljen a gyorsan változó kommunikációs környezet követelményeinek, intézményeket fejleszt a munka elvégzésére. Ezek az „episztemikus éberség intézményei”, amik a szerzők megfigyelése szerint maguk is az agy egyes készségeihez hasonló módon szerveződnek. Az idegsejtek és a neurális útvonalak helyett a feladatokat egyének – például újságírók – és nem emberi eszközök, például keresőprogramok és nyílt forráskódú adatbázisok között osztják el. Egy olyan kommunikációs környezetben, mikor az információ összegyűjtése túl sok feladatot ró a hallgatókra – ez különösen igaz jelenlegi hektikus digitális korunkban, de ugyanúgy igaz volt a 19. század végén – a jól működő intézmények lehetővé teszik számukra, hogy viszonylag biztonságos módon informálódjanak.

„Tudjuk, hogy az emberek rendelkeznek pszichológiai készségekkel ahhoz, hogy önállóan ellenőrizzék az információ megbízhatóságát, ezt nevezi a kognitív tudomány episztemikus éberségnek. Mégis vannak olyan helyzetek, ahol előnyös, ha intézményekre bízzuk ezeket a feladatokat – például bonyolult, de fontos orvosi információk esetén vagy a releváns/irreleváns információk kiszűrésekor” – mondja Christophe Heintz.

Azonban az intézmények amikről a kutatók beszélnek törékeny konstrukciók, amelyek számos új kihívással néznek szembe. A szerzők arra hívják fel a figyelmet, hogy a jó episztemikus gyakorlatok bizony költségesek és időigényesek, az internet pedig kialakított egyfajta elvárást az ingyenes tartalomhozzáféréshez, ami arra kényszeríti az episztemikus éberség intézményeit, hogy máshol keressenek pénzügyi forrásokat a működésükhöz – ami pedig végeredményben sértheti pártatlanságukat és tényszerűségüket.

További nehézséget jelentenek a közösségi média platformok, ahol az olvasók ugyanabban a térben találkoznak a hamis és az igaz információkkal – a szerzők meglátása szerint ez újdonság. Az információ egyidejű prezentációja „a megbízható információkat egyenlőtlen versenybe helyezi: az igazság érzéketlen a preferenciáinkra, míg a hamis információt ki lehet úgy alakítani, hogy illeszkedjen hozzájuk. Így az episztemikus éberség pszichológiai mechanizmusainak hatékonysága – amelyek az üzenet forrásának fényében változtatják az üzenet tartalmába helyezett bizalmat – csökken” – mondja Szegőfi Ákos.

A cikk érinti a mesterséges intelligencia jövőbeni felhasználásának kérdését és azt az aggodalmat is, hogy a jövőben az AI-t korlátlan dezinformációs tartalom előállítására is felhasználhatják. „Az episztemikus éberség intézményeit valóban kihívás elé állítja a digitalizáció. Talán a megoldás maga is a digitalizálásban rejlik: ha az AI programozható arra, hogy hazudjon, úgy programozható arra is, hogy megbízható információkat gyűjtsön az episztemikus éberség meglévő pszichológiai alapelvei mentén” – állítják a szerzők.

Összefoglalásként, a történelemből tudható, hogy a megbízható információt biztosító intézmények törékenyek, és nincs egyértelmű stratégia a javításukra. Szegőfi és Heintz úgy gondolja, hogy bár semmi sem garantálja, hogy a jövőben is lesznek episztemikus éberség intézményeink, érdemes megmenteni őket, mert azok teszik lehetővé az emberi kooperációhoz elengedhetetlen bizalmat.

Ebben a 2 perces videóban a Social Epistemology folyóirat "Social Indicators of Trust in Experts and Institutions" különkiadványának animációs összefoglalóját nézheti meg, benne Szegőfi és Heintz tanulmányaval.