Csak a lopást kalkulálják a megtérülést nem!
Merjünk álmodni nagyot, de nem árt, ha olykor ébren vagyunk!
Forrás: HR blog
Bevezetés.
Igazság, hogy minden pénzfelhasználást, ha befektetés, megelőzik számítások: gazdaságossági, hatékonysági vizsgálatok, a megtérülés és haszon elemzése. Ezt az üzleti, gazdasági gondolkodásmódot úgy nevezték, nevezik, évszázadok óta, hogy tervezés, amit nem megálmodnak az emberek! Ésszerű számításokkal, cselekvési stratégiával igazolják a célt! Különös jelentősége van, amikor nem saját, magánforrást, pénzt, munkát fektetünk be, hanem a közösség munkájából összeállított, államilag felhalmozott forrásokat. A közösségi vagyon felhasználáskor nagyobb a felelőssége is a döntéshozónak, mint akkor, ha a saját vagyonát kockáztatja, legfeljebb szűkebb, családi körének jövőjét teszi kockára.
Tárgyalás.
Feltételezzük, gazdasági, pénzügyi okoskodással elkészítettük a tervet, (hangsúlyozom, nem megálmodjuk) tele írjuk a papírlapokat sok számmal GDP-ről, GNP-ről, üzleti tervekről, hasonló dolgokról. Még így sem biztos, hogy jól dolgoztunk, divatos kifejezéssel, jól teljesítettünk! Lehet álmodni, álmodozni, (ne felejtsük el, gyakran rémálmaink is vannak) a tények azonban „makacs” dolgok. Nem akarnak álmainkhoz igazodni, szerencsére, rémálmokhoz sem túl gyakran! Még a legpontosabb gazdasági logikát is feje tetejére képesek állítani. Ha én mondom, nem sok súlya van! Valamivel fontosaabb, ha más is mondja, (nemzeti sznobizmusunk és tág magyar mellényünk igényli, ha külföldi, főként nyugati forrásra hivatkozunk, de még ez alól is lehet, van kivétel) például, Robert Kennedy, mi a jele, hogy jól teljesítünk-e? „A nemzeti össztermék nem méri gyermekeink egészségét, az oktatás minőségét, nem méri közpolitikai vitáink minőségét vagy a közszolgáinak tisztességét. [...] Röviden: mindent mér, csak azt nem, amiért élni érdemes.”
Folytathatjuk hazai példákkal: az oktatás tartalmi, szervezeti, finanszírozási anomáliái, a legmagasabb halálozási arány Európában, éhes gyerekek, hajléktalanok tömege, az ország fele elszegényedik. Ezek a tények, amelyek a lapokban, a „Civilben” is, legalább a tudósítások felét kiteszik: helikopter, nemzeti Bank, családok és strómanok, hűtlen kezelés, ellentmondásos közbeszéd, a közvélemény szándékos dezinformálása, közérdekű információk eltitkolása. Nem sorolom tovább, bár lehetne,, mert értelmetlen, mint szívlapáttal hányni a falra a borsót!
A felsorolás folytatása helyett, néhány hiteles, tanulságos gondolatot idézzünk a tragikus sorsú, USA politikusától, aki mellékesen (vagy talán nem is mellékesen) művelt személyiség is volt: „Túl hosszú ideig és túl nagy meggyőződéssel áldoztuk föl közösségünk kiválóság iránti vágyát és a közösség értékeit az anyagi javak felhalmozása érdekében. A nemzeti össztermék elszámolja a levegő szennyezését, a cigarettareklámokat és a mentőautókat, amelyek az autópálya-balesetet szenvedett sérülteket szállítják. Beszámítja a különleges zárakat, amellyel védjük otthonainkat és a zárakat feltörő betörők börtönköltségeit egyaránt. [...]ahogyan elszámolja a rendőrség vízágyúit, melyekkel az utcán tüntetőket szétoszlatják”.
Az ő meglátásainak, természetesen nincs közük a mai magyarországi valósághoz, hiszen „Ők” jól teljesítenek!
Befejezés.
Régebben, egy vezető beosztású politikust, aki az értékarányos árkérdésekkel bajlódott, megkérdezte a feljebbvalója: „összeírtak több száz oldalt erről a témáról! Nekem mondja meg egyértelműen, világosan, jó a mi árrendszerünk, vagy nem”?
Nehéz igennel, nemmel felelni, amit sok ember sok munkával értékelt, több kilogramm súlyú papírmennyiségre írva! Zavarba is jött az „árpolitikai” felelős, de sikerült válaszolnia: „az a helyzet, hogy nem jó a mi árrendszerünk, de még mindig jobb, mint amit megérdemlünk”! Némi erőltetéssel érvényesíthető a mai viszonyainkra, de azért önmagunk egészséges önértékelése érdekében tegyük hozzá: lehet, nem érdemlünk sokkal jobbat, de erre a helyzetre, talán nem szolgált rá, kilencmillió „polgártársunk”! Még rémálmában sem számított rá!
