A kultúrpolitikai tételmondat, amely mentén három éve dolgozom, a következő: létezik magyar nemzeti kultúra, ezen belül magyar irodalom, és a mi dolgunk ennek erősítése – meglepő módon a kormánykritikus Válasz Online-on szerdán megjelent írásában szögezte ezt le Demeter Szilárd alig másfél hete megjelent, a magyar kortárs irodalom 80 százalékának kikukázásáról szóló Telex-videóban elhangzott – nagy felháborodást kiváltó – nyilatkozata után. A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója mostani állításáról azt is kijelentette: "Ha ezt ki tudjuk jelölni közös premisszának, akkor értelmessé válhat a vita – addig viszont csak elbeszélünk egymás mellett. A magyar kultúra egészében gondolkodni más hozzáállást igényel, mint az aktuálpolitikai törésvonalak, vagy akár világnézeti különbözőségek mentén anyázni egymást."

Feltette a kérdést: Miért van szükség kortárs magyar íróra? A válasz előtt, megjegyezte, hogy "eléggé unom a szekértáborosdit". Szerinte, ha van értelme a kultúrpolitikának, "akkor nem abban áll, hogy egyik vagy másik konjunktúra többletforrásokhoz juttatja a holdudvarát". Mint hangsúlyozta, azért írt  a Válasz Online-nak, mert ki szeretné mozdítani az alapvető kérdést az aktuálpolitikai kontextusból.

"Vagy sikerül, vagy nem, és ha ebből értelmes vita kerekedik, talán még azzal is végződhet, hogy meggyőznek arról: tévedek. (...) Kezdjük azzal, hogy a nyilatkozatom után – miszerint, ha rajtam múlna, akkor a kortárs magyar irodalom 80 százalékát kukáznám – a gyalázkodásokon, személyeskedésen kívül leginkább fű alatt, bizalmasan megsúgott egyetértő véleményekkel találkoztam. Cáfolni nem cáfolt meg senki."

Fejtegetésében megállapítja, hogy létezik, még van kortárs magyar irodalom, és ők – mármint Demeter Szilárdék – azért dolgoznak, hogy legyen száz év múlva is. A kortárs íróknak azt üzente: "Ha írsz, akkor azért írsz, mert szeretnél bekerülni ama húsz százalékba."

A kortárs magyar irodalmi szcéna – mint fogalmazott – két fontosabb vektor szerint szerveződik: az egyik a külföldi megmutatkozás, a másik az anyanyelvi olvasó megszólítása. 

"Minden műfajban találunk eladható magyar szerzőt, tehát ha fókuszáltan, koordináltan a keresletnek megfelelően alakítjuk a kínálatot, akkor középtávon az európai élvonalhoz közel kerülhetünk. Ez szakmai tapasztalat, piacismeret és pénz kérdése. A következő években a Petőfi Kulturális Ügynökség egyik kiemelt feladata tehát ez lesz. Tíz év múlva jegyezzék a magyar irodalmat az európai irodalmak élvonalában. Meg lehet csinálni, tehát meg fogjuk csinálni" – fogadkozott.

Demeter Szilárd a teljesség igénye nélkül összeszedett pár előkészített programot, amelyek szerinte már működnek, vagy elindulnak, ha végre elmúlik a pandémia. Ezek között felsorolta, hogy könyvtárak, közművelődési intézmények, más kulturális intézmények számára támogatást adnka író-olvasó találkozók megszervezésére, irodalmi karavánokat szerveznek, rendhagyó irodalomórákon pedig élményszerűvé teszik a kortárs irodalmat. Sorolja még egyebek mellett a hangoskönyvgyártás, a magyar ifjúsági- és gyermekirodalom támogatását,

"Nem vagyok biztos benne, hogy igazam van, de azért hiszek abban, hogy a megfejtés nem olyan bonyolult: ne azért írjunk, mert írók vagyunk (szeretnénk lenni), hanem azért, mert vannak történeteink. (...) Ezért van szükségünk kortárs magyar írókra. Van, kell, hogy legyen az irodalmon túlmutató feladatuk." – fűzte hozzá.

Végül a múzeumigazgató utóiratban "határolódik el önmagától", s azt állítja: már a kezdet kezdetén belátta, hogy az ő ízlésítélete nem befolyásolhatja azt, hogy a kortárs magyar irodalom és könyvkultúra terén kik részesüljenek támogatásban. Hangoztatta: "Meg lehet kérdezni a kurátorokat: nem veszek részt a munkájukban, nem befolyásolom a döntéseiket, nem jelölöm ki a támogatandók körét, nem létezik tiltólista. Egészen egyszerűen nem ez a dolgom. Nekem rendszert kell építenem, és teljesítményalapú lehetőségeket kell biztosítanom a nagy egészre való tekintettel." (nepszava.hu)