Noha már idehaza is elindult a dezinfláció, a rangsorban minket követő országban gyorsabban mérséklődik az áremelkedés mértéke. Az év második felében ugyanakkor idehaza is beindulhat a jelentős inflációcsökkenés éves szinten, hiszen idehaza az év második felében láttuk a legnagyobb ársokkot. - írja a Portfolio

Az Eurostat közzétette a tagállamok áprilisi inflációs rangsorát, amelyben nem meglepő módon Magyarország továbbra is Európa-bajnok. A magyar éves infláció áprilisban 24,5% volt, az ezt követő Lettországban mindössze 15%, Csehországban 14,3, Lengyelországban és Szlovákiában 14% volt az éves infláció. Lettországban jelentős dezinflációt látunk, az előző hónapban még 17% felett volt az éves infláció, az azt megelőző hónapokban pedig még 20% feletti drágulást mértek ott. Idehaza a márciusi 25,6%-ról áprilisra 24,5%-ra csökkent az éves infláció.

Tavaly a balti országokban tetőzött a legmagasabban az infláció (mindhárom országban 20% felett), azóta viszont jelentős dezinflációt látunk. Észtországban például augusztusban tetőzött 25,2%-on az éves infláció, áprilisra ez 13,2%-ra mérséklődött (és jelentős gazdasági visszaeséssel párosult a dezinfláció), ütemét tekintve idehaza is hasonló ütemű dezinfláció várható, év végére pedig jó eséllyel egy számjegyűvé válik az infláció. A fenti jelentős eltéréseket tehát részben magyarázza a dezinfláció időszakának a kezdete, valamint a bázisidőszak is. De csak részben - noha 20% feletti inflációra nemcsak Magyarországon volt példa az energiaválság időszakában, összességében csak pár ország produkált ekkora inflációt az elmúlt másfél évben.

EZ LÁTSZIK AZ EU-S ÁTLAGON IS, AMELY OKTÓBERBEN TETŐZÖTT 11,5%-ON, ÁPRILISRA PEDIG 8,1%-RA ESETT.

Az eurózóna átlaga 7% volt áprilisban, ami csekély emelkedést jelent márciushoz képest, de összességében mégis kedvező volt az adat olvasata a csökkenő maginfláció miatt.

A legalacsonyabb inflációt áprilisban Luxemburgban mérték, ott már csak 2,7% volt az éves infláció, Belgiumban már csak 3,3%, Spanyolországban 3,8% az éves infláció áprilisban, azaz ezekben az országokban komoly dezinflációt látunk - bár hozzá kell tenni, hogy a spanyol infláció tetőzésekor is relatíve alacsony volt. A nagyok közül a német infláció 7,6, az olasz 8,7, a francia 6,9% volt. Az éves infláció (a tetőzéseket tekintve is) döbbenetesen eltérő mértékét magyarázza az energiaáraknak való eltérő kitettség, az energiaárak mérséklését célzó kormányzati intézkedések, a nem eurót használó országoknál a devizaárfolyam változása (ez Magyarországon különösen erős tényező volt a forint 2022-es jelentős gyengülése miatt). Magyarországon emellett a választások előtti költekezés és az egyes kormányzati különadók is inflációnövelő hatással jártak.

Az élelmiszerek és az energia átváltozását nem mérő maginfláció is kiugróan magas volt a magyar infláció áprilisban, a 23,2%-os adat messze magasabb volt, mint a minket követő lett 14,7%. A maginfláció jobban mutatja az alapinflációs nyomást, illetve megtisztítja az inflációs mutató a kormányzati energiaár-mérséklő intézkedések hatásától is. Ez látszik például a spanyol adaton, ahol a 6,2%-os maginfláció messze magasabb, mint a 3,8%-os főmutató. (Persze teljesen ez sem tudja szűrni az energia hatását, hiszen az energiaáremelkedés az iparcikkektől kezdve a szolgáltatásokon át mindenhova begyűrűzik).

A havi árnyomást tekintve a magyar infláció már erősen a középmezőnyben ami, ami kétségkívül jó hír. Fontos elmondani viszont, hogy a havi bázisú inflációt erős szezonális és egyedi tényezők szennyezik, ezért egy hónap adata nem képes megfelelően megragadni az aktuális inflációs nyomást. Örömteli fejlemény viszont, hogy a havi bázisú áremelkedés február óta jelentősen elmarad a korábbi hónapok mértékétől, és messze nem nevezhető kiugrónak európai viszonylatban. Mind a magyar, mind az európai infláció előző három havi átlaga viszont még mindig jócskán a jegybanki célok felett vannak, tehát az árnyomás még mindig nem kívánatos mértékű.

Az Európai Központi Bank jelentős kamatemeléseket hajtott végre az infláció letörése érdekében, ami az elemzők szerint 2-3 éves időtávon a jegybanki cél (2%) szintjére mérsékelheti az éves inflációt Európában. Ezzel kapcsolatban komoly kockázat, hogy a vizsgálatok szerint az inflációt Európában már elsősorban nem a költségsokkok áthárítása, hanem a profithányad növekedése okozza. (Portfolio)