Eladja a veséjét a magyar anyuka, hogy segítsen a beteg gyerekein
Ágnes napi 24 órában felügyeli a kis 11 éves Csabát, aki autista és daganatos beteg, valamint az értelmi fogyatékos 8 éves Dominikot, aki lélegeztetőgépre szorul, nem képes szilárd táplálékot enni, nem beszél, nem jár – mindkét kisfiút pelenkázni kell.
Az orvosok szerint nem lehet őket közösségbe vinni, buszon sem szállíthatók - írja a Blikk.
Korábban pénzbírságot szabtak ki az édesanyára, mert nem tudta elvinni
fiait a fejlesztőfoglalkozásokra. Miután megírtuk, hogy megkapta a börtönbehívót, mert nem volt miből befizetnie a büntetést, az utolsó pillanatban – adományokból – feladta a 65 ezer forintot. Most azonban újra felszólították, hogy meg kell jelenniük a fejlesztőfoglalkozáson, ám a szállítást a családnak kell megoldania.
– Busszal indulunk útnak, holott orvosi papírom van arról, hogy Dominik nem utazhat tömegközlekedési eszközökön. Mi történik, ha lélegeztetni kell? Félnapos tortúra az utazás, ha nem viszem, megint fenyeget a börtön – sóhajtott az asszony.
Fotó: blikk.hu
– Döntöttem: áruba bocsátom az egyik vesémet, hogy vehessek egy autót, amellyel biztonságosan vihetjük a gyerekemet a kezelésekre. Úgy néz ki, hogy van is már egy vevőm. Ha megegyezünk, nem fogok habozni, mert hiába fordultam bárhová; míg a menekülteket ingyen hurcolásszák ezerszám, a beteg fiamnak nem tudnak szállítást biztosítani.
A hivatalos iratok tömkelegét mutató Ágnes sírva mesélte, csapdába került. Ha busszal viszi, veszélyezteti Dominik életét, ha nem jár a fejlesztésre, akkor mulasztást követ el: akadályozza gyermeke testi és értelmi fejlődését – tehát rossz szülő, alkalmatlan a nevelésére.
– Tehetetlen vagyok. Inkább élek egy vesével, mint hogy börtönbe menjek, mert akkor a fiaimat állami gondozásba veszik. Így is közölték a gyámhivatalban, hogy oldjam meg, vigyem taxival őket. De 48 ezer forint az ápolási díj, albérletben lakunk, emellett további 70 ezret költök a fiaimra havonta. Taxira már nem jut, pedig a párom napestig dolgozik, míg én egész nap a fiúkkal foglalkozom, de ez nem elég – panaszolta a végsőkig elkeseredett édesanya. – Talán járhatna házhoz gyógytornász, vagy gondoskodhatnának a mozgásképtelen és értelmi fogyatékos gyerekeim szállításáról, de nem teszi ezt meg senki.
blikk.hu (Címlap: Fotó: blikk.hu)