Tény azonban, hogy Orbán máris hárít. A HVG értesülései szerint a miniszterelnök rögtön megjátszott a jól bevált adut, melynek lényege, hogy az olimpia nem az ő, a kormány vagy a Fidesz ügye, hanem Budapesté.

Hajlamosak is lennénk ezt elhinni, ha a 2010-es kormányváltás előtt nem éppen egy esetleges olimpia megrendezésével kampányolt volna többek közt az akkor ellenzékben működő Orbán. Ellenben kiadta a parancsot, hogy senki ne nyilatkozzon ez ügyben, hagyják meg azt Budapest illetékeseinek.

Nagyon kényelmes megoldásnak tűnik egy ilyen kínos helyzetben, mert azzal, hogy összegyűlt a kellő számú aláírás – sőt, annál lényegesen több is – esély nyílik a budapesti lakosok számára, hogy eldöntsék akarnak-e olimpiát. És amennyiben a szavazók elutasítják ezt, rögtön kiderül, hogy az olimpia ötlete semmiképp sem Budapest, de legkevésbé a magyar választók érdeke. Ám ezzel nem Orbán és nem a Fidesz, hanem a budapesti vezetőség kerül majd célkeresztbe.

További meredek kijelentések is elhangzottak a visegrádi frakciógyűlésen. Ahogy arra a címből következtetni lehet, az aláírók sem maradtak ki az osztásból. A miniszterelnök gondoskodott arról is, hogy akik gyűjtötték, aláírták a kezdeményezést egyben árulókká váljanak. Mert azt a retorikát lehet bevetni ellenük, különösen, ha szeptemberben nem Budapest kapja meg a 2024-es játék rendezési jogát, hogy ők Párizs és Los Angeles malmára hajtották a vizet.

Az hogy Orbán ezzel több mint negyedmillió magyar állampolgárt, három pártot és egy szervezetet nevezett árulónak senkit nem lep meg. Milyen szerencse, hogy nálunk nincs Logan-törvény negyedmillió elsődleges vádlott ügyét kéne egyenként letárgyalni. És nem ártana bizonyítékokkal alátámasztani a vádakat.