Aligha akad a munkavállalók között olyan naiv teremtés, aki ne lenne szakértője ennek a nagyon is magyaros magatartásnak. A harag pedig csak nő. Egyeseknél, mint egy vulkán tör ki, másoknál – mint amilyen én is vagyok – végtelen fáradság, fásultság a tünete.

A mindennapi rutin már nem elég, borzadva szembesülök az érzéssel nap nap után, hogy amiben igazán jó vagyok, már nem hozza meg addig megszokott gyér gyümölcsét, az elégtételt sem. Miközben látom, hogy közvetlen környezetem hogyan aljasul állativá, észre sem vettem, hogy a romlás engem is utolért.

Aztán pár hete érkezett a hír; kitört a Kilauea vulkán. És miközben én silány politikusaink kicsinyes hatalomvágyát leplezem le – nem olyan bonyolult, mint elsőre tűnik – addig emberek futnak valós veszély elől az életükért. Ugyan milyen veszélyt jelenthet egy fasisztoid párt – illőbb kifejezés a csürhe – mint a Fidesz a természet haragjához képest?

Soká hallgattam. De ennek vége. Hogy Magyarország azzá vált, amit Horn Gyula elkerülni akart: bölcsőnek álcázott tömegsírrá, élettérnek azonban alkalmatlan, jelentéktelen dolognak tűnik, ahhoz képest, ahogy a paradicsomi tájékot ma por és hamu fojtogatja.

600 otthon semmisült meg eddig. Több ezer embert evakuáltak a térségből. Köztük van két ember, kivételes őszinteséggel barátomnak nevezek. Ma hajnalban tudtam meg, hogy otthonuk a láva martaléka lett. Megnyugtató és örömteli, hogy maguk jelentették be.

A részvét ismeretlen érzése ül most meg, a vadászatom, ahogy korrupt politikusaink mocskos mancsnyomait követem, egyszerre jelentéktelennek, üresnek hat.

És bár erre tettem fel mindent, all in után sem szégyellném eldobni lapjaimat. A sors furcsa játéka, hogy most először ezerszer inkább a kármentéssel foglalkoznék, mint az emberi romlottság mintapéldányaival.

Lucy, Misi, be extremely careful, both of you. I hope the disaster will come to an end soon. I know those are empty words, but I wish I could be with you to help anyway I can.