Az ELTE humánökológia szakának docense ugyan többször felemelte a hangját a tömeges migráció ellenében, de cseppet sem lett kormánypárti. Lányi a Városliget-projekt és Paks 2 kapcsán is keményen belegyalogol a kormány politikájába, de arról is beszél, hogy szerinte az Európát kormányzó elit a szabadkereskedelmi világvallás követője.

A Mandíner nagyinterjúja.

Veszélyben a munkahelye?

Miért lenne?

Múlt héten kiderült Szántó Diana írásából, hogy rasszista gondolati struktúrákkal dolgozik. Lehet így oktatni az ELTE társadalomtudományi karán?

Jaj, hagyjuk már ezt! Meg az egész migránskérdést. Amit meg akartam írni, megírtam (Tíz pont a bevándorlókról). Amit Szántó Dianának meg akartam válaszolni, azt is megválaszoltam a Mandineren.

Végül is kicsit jobban járt, mint Romsics Ignác. Antiszemitának éppen nem kiáltotta ki Szántó.

A magyar közéleti viták ilyenek. Mivel a vitatkozó felek általában tisztában vannak azzal, hogy féligazságokat ismételgetnek – amitől persze rendkívül frusztráltak –, ezt a frusztrációt leverik a vitapartnerükön, akinek muszáj valamilyen tarthatatlan nézetet tulajdonítaniuk, amelyet már tiszta lelkiismerettel zúzhatnak ízzé-porrá.

A migránskérdésbe azért állt bele, hogy tegyen egy szívességet a magyar kormánynak? Hátha így jobban odafigyelnek arra is, amit kritizál?

Nem jellemző. Húsz éve tanítom a humánökológia szakon, hogy a világban népvándorlás zajlik, amelynek Európa elsőrendű célpontja. Azt is tanítom, hogyan veszélyezteti mindez a civilizációnkat. Most, amikor házhoz jött a probléma, nem tehettem meg, hogy mást mondjak, hiszen mindig is erről beszéltem. Nem vettem észre egyébként, hogy bármikor odafigyeltek volna arra, amit mondok. A Duna Charta legutóbbi nyilatkozatát pedig a magyar sajtó jó szokása szerint agyonhallgatja, holott minden korábbinál nagyobb a veszélye, hogy a kormány kapitulál a szlovákok előtt. Úgy látszik, ezek csak Karátson Gábor halálára vártak.

Ez így elég kemény.

Márpedig a magyar vízügy lobbistái minden lehetőséget megragadnak, hogy a Dunán valamilyen duzzasztógátat építsenek, s erre most kitűnő lehetőségük adódott, amikor az ország a migránsválságra figyel, a Duna-mozgalmak emblematikus vezetője, Karátson Gábor pedig elhunyt.

Az „ezek” ezek szerint nem a Fideszt, hanem a vízügyeseket jelenti?

Nem hiszem, hogy ez a kormány tudta nélkül történne. Márpedig ha a Fidesz elárulja a Duna-mozgalmat, saját identitása egy fontos részét veszíti el. Ez az, ami eddig minden egykori nagy párt esetében megbosszulta magát. Az MSZP akkor omlott össze, amikor Gyurcsány alatt a maradék baloldali értékeit is feladta. Az SZDSZ akkor indult el a lejtőn, amikor elárulta a rendszerváltó pártok egységét és koalícióra lépett a szocialistákkal. Abban, hogy a Fidesz a legtovább tudott hiteles maradni a választók szemében, volt némi szerepe annak, hogy kitartottak a rendszerváltozás óta papíron változatlan magyar álláspont mellett, hogy ugyanis nem kellenek nekünk duzzasztógátak a Dunán.

Ez az ügy 25 éve volt szimbolikus. Negyedszázaddal ezelőtt. Nem érdekli már a népeket, csak a résztvevőket, amilyen ön is. Ez lehet az oka, hogy nem a Duna-ügy adja a szalagcímeket, nem valami tudatos elhallgatás, nemde?

Szó szerint így érveltek azok a szakértők is, akik 1997-ben biztosították Horn Gyulát, hogy a magyar közvéleményt többé nem érdekli a vízlépcsők ügye. Horn ebben a hiszemben bízta meg Nemcsók Jánost azzal, hogy a szlovákokkal aláírja a feltétel nélküli kapitulációt, ami azután a kisebbik kormányzó párt sok hívét eltántorította. Elismerem, a Duna-mozgalmak lankadt állapotban siralmas képet mutatnak, de izgalmi állapotban a Kossuth tértől a József Nádor térig érnek. Annak dacára, hogy az ügy jogi vagy ökológiai részletei soha sem érdekelték igazán a közönséget. Nem szexi téma. Öt percnél tovább oda kell figyelni ugyanis, hogy megértsük.

Van időnk.

Igyekszem rövid lenni. Az 1946-os párizsi békeszerződés a határszakaszon 50-50 százalékban osztotta meg a Duna vizét Magyarország és Csehszlovákia között. 1976-ban államközi szerződést írtunk alá arról, hogy a két ország közösen kezd valamit a vízzel, konkrétan áramot termelünk majd. Ezt az együttműködést aztán mindkét ország megszegte, így 1997-ben a Hágai Nemzetközi Bíróság arra kötelezte a feleket, hogy az eredeti szerződés formai keretei között, de lényegében szabad belátásuk szerint állapodjanak meg a víz méltányos megosztásáról – az ökológiai szempontok figyelembevételével. '97 óta a szlovákok minden magyar kísérletet meghiúsítottak a megállapodásra, nekik nem sürgős, hisz' ők vannak birtokon belül. A tragikus az, hogy a magyar kormányoknak sem sürgős. Jegyzékeket tologattak másfél évtizeden keresztül, pedig a hágai bíróság megüzente, hogy ha a tárgyalások nem vezetnek eredményre, hajlandó értelmezni egykori állásfoglalását. Élhetnénk a lehetőséggel. Akkor kiderülne, hogy áramtermelésre nincs semmiféle kötelezettségünk, ellenben jogot formálhatunk a Duna vizének akár a felére is, hiszen az időközben életbe lépett uniós víz-keretirányelvek például a tagországokat az ökológiai fenntarthatóság biztosítására és a vízbázisok védelmére kötelezik. Ehelyett most fű alatt kiegyezünk a szlovákokkal.

Miért baj az, ha meg akar egyezni a két kormány?

Azért, mert így örökre lemondunk a nemzetközi bíróság döntése alapján elérhető méltányos vízmegosztásról, amely elengedhetetlen volna ahhoz, hogy a szigetközi árterekben élhető viszonyok alakuljanak ki ismét. Ehelyett átadtunk egy jegyzéket a szlovákoknak, hogy az Öreg-Duna medrében mi is megépítenénk a magunk kis vízlépcsőrendszerét hét duzzasztógáttal. Ennek a haszna nulla, mert a vízi és vízparti élővilágnak nem a magasabb vízszint hiányzik, hanem a sebesen áramló víz - amit a „kanyargós Duna” terv most direkt lelassítana -, és a tájat éltető árvizek, amiket a mesterségesen kialakított új mederben többé nem is lehetne levezetni. A magyar fél tehát de facto feladja a hágai perben képviselt álláspontját: úgy intézkedik, mintha maga is elhinné, hogy a nekünk jelenleg juttatott vízmennyiséggel - az eredeti hozam 17 százaléka - ökológiailag fenntartható viszonyokat lehet teremteni. Sőt, olyan műtárgyakat épít be a mederbe, amelyeket veszélybe sodorna egy méltányosabb vízmegosztás.

Létezik, hogy Karátson Gábor személye visszatartott volna egy ekkora tervet?

Ő volt talán az egyetlen olyan személy a Duna-mozgalmak körében, aki kritikus helyzetekben többször kiállt Orbán Viktor mellett. És rá sokan hallgattak, nem csak a környezetvédők. Túl kockázatos lett volna ez a lépés, amíg ő élt.

Barátok voltak, igaz?

A legjobb barátom volt. Igaz, az utolsó években eltávolodtunk egymástól...

Politikai okokból?

Igen. De egyikünk sem gondolta, hogy ez a barátságunk lényegét érinti.

Neki lett igaza. Nem támogatta tíz éve, hogy pártot alakítson, az Élőlánc nem lett siker. Őt igazolta az élet.

Azt írtam egyszer: Magyarországon csak annak van értelme, aminek nincs realitása. De Sólyom László köztársasági elnökké választása után volt esélye annak, hogy egy ökopárt megszerezzen 2-3 százalékot, építkezni kezdjen és 2010-ben bejusson a parlamentbe.

Be is jutott.

Élén azokkal, akik a kísérletünket 2005-ben megtorpedózták. A környezetvédelem ügye pedig egyre inkább vesztésre áll a hazai politikában. Most éppen Európa egyik utolsó atomerőművét készülünk megépíteni – összhangban az utolsó csatlós szerepkörével.

Tavaly még attól tartott, hogy az oroszok csatlósai leszünk, pedig már németek, amerikaiak is ott sertepertélnek a paksi projekt körül.

Ez részletkérdés. A finn állam kihátrált az ottani erőműtervből, Hinkley Point állami támogatása is bizonytalanná vált Angliában, maguk az oroszok pedig mind a nyolc erőműtervükkel leálltak.

Finanszírozási nehézségeik vannak.

Igen? Valahogy a paksi erőmű hitelezése nem okoz gondot nekik. Arról van szó, hogy a most épülő nukleáris erőművek nem tudnak piacképes áron áramot termelni, nem képesek rugalmasan alkalmazkodni az áramigény ingadozásához, nem megoldott a kiégett fűtőelemek biztonságos elhelyezése, és a fukushimai baleset máig kezelhetetlen következményei az áramtermelésnek ezt a módját világszerte népszerűtlenné tették. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ezeknek a gondoknak a megoldását ígéri. Ha ez csak üres ígéret, akkor a nukleáris energia nem marad versenyképes a rohamosan fejlődő megújulókkal szemben. Ha viszont valóban küszöbön áll az atomerőművek jobb, olcsóbb és biztonságosabb új nemzedékének megjelenése, akkor mi Paks 2-vel végképp reménytelen helyzetbe kerülünk.

Ezek szerint tehát Lányi András nem is atomenergia-ellenes? Ideológiai szempontból nem ellenzi a dolgot, ha gazdaságosabb és környezetbarátabb erőműnemzedék nő ki a földből?

Valaki azt mondta: olcsó és korlátlan energiaforrást adni az emberiség kezébe olyan, mintha egy gyerek kezébe géppisztolyt adnánk. Én tehát elsősorban az energiatakarékosság híve vagyok, másodsorban a megújuló energiaforrásoké. Ami pedig az atomenergiát illeti, most mindenesetre várni kellene a beígért újításokra. Hat-hét évet még nyugodtan várhatnánk a döntéssel, addig fejleszthetnénk a megújuló erőforrásokat. A Nagy-Britannia és az USA keleti parti energiahálózatát működtető National Grid vezetője épp a minap nyilatkozta, hogy az alaptermelést adó nagy erőművek és központosított hálózatok kora lejárt. Az alapellátást a jövőben a zömmel megújuló forrásokra épülő kis helyi hálózatok biztosítják, állította, azokra segítenek majd rá az országos és nemzetközi hálózatok. Ez utóbbiaknak tehát olyan erőművekre lesz szükségük, amelyek rugalmasan tudják változtatni a termelésüket. A mai atomerőművek pedig nem rugalmasak. Próbáljon csak kikapcsolni egy atomerőművet! Katasztrófa, hogy az országot belesodorták ebbe a méregdrága paksi kalandba, talán éppen az orosz gigahitel megszerzése kedvéért.

Jó hitel. Arra mindig szükség van.

Persze, én is így szoktam: kölcsönkérek a barátaimtól, hogy kifizessem a régebbi tartozásaimat. De ha egy ország már ahhoz is hitelt vesz föl, hogy az uniós források lehívásához szükséges önrészt biztosítsa, mi az ördögért akar atomerőművet hitelből? Miért építene Nemzeti Galériát oda, ahova az a legkevésbé való; miért a királyi palotát építi újjá – szintén nem öt fillérért –, amelyben király sosem lakott, és amelyben a parlamentáris kormány fejének nincs semmi keresnivalója?

Mindjárt jön azzal, hogy Orbán próbálgatja a fejére a Koronát.

Dehogy. A Korona már nem trendi. Orbán Viktor, ha valamit, inkább azt a kormányzói szerepet próbálgatja, amelynek utolsó birtokosa volt a Vár egyetlen állandó lakója. A hatalmas épületben egyébként a Nemzeti Galéria és a Széchényi Könyvtár közötti területen is nyugodtan elreprezentálgathatna a kormány. De a dunai front kell nekik, onnan szebb a kilátás. Ezért nem túl nagy ár, hogy tönkre vágják a Városligetet.

Merthogy ön szerint az egész Liget-projekt mögött a miniszterelnök Várba költözési vágya áll?

Az egész terv a Nemzeti Galéria kiköltöztetése körül forog, ez az egyetlen fix pont a nagy ötletelésben. A többi múzeum lassan el is tűnt a tervből…

A Magyar Zene Háza még benne van!

Az nem múzeum. Amúgy a magyar zenének mostanában lett háza épp elég, a legmagasabb városligeti fák koronája fölé emelkedő óriási lepényre tehát semmi szükség. A nagycirkusz költöztetése se lehet annyira sürgős, a biodómról pedig valószínűleg az se tudta, hogy mi fán terem, aki a pénzt beígérte rá. Fő, hogy iszonyú nagy legyen, át lehessen adni még a választások előtt, és sokba kerüljön az adófizetőnek. Így szoktuk ugyanis élénkíteni a klientúránk vállalkozásait. De ezek komolytalan tervek, csak arra valók, hogy a vita a Liget-projekt körül forogjon, és ne azt kérdezzék, miért is kell a Galériát kiszekírozni a Várból.

Ne legyen igazságtalan. Megvannak a tervek. A Tabánból is föl lehet majd jutni a Várba, újjáépül a lovarda, még 16 lónak is lesz helye!

Félek, hogy rossz lóra tettek. Műemléki értéke ennek az épületegyüttesnek csekély, a felújítás költségei hatalmasak. A funkciója pedig most éppen megfelelő. Legyen a Várban kultúra, országos közgyűjtemények, akadémiai intézetek. Ezután ez mind nem lesz ott. Akkor miért mennénk fel oda?

Megint igazságtalan: a hadtörténeti kiállítás megmarad.

Még szerencse, különben a fiamat sem tudnám többé felcipelni. De van az éremnek egy másik oldala is: a demokratikusan választott kormánynak szerintem valahol a parlament közelében van a helye, amelynek felelős. És ha már itt tartunk: a Liget-projekt annak is a mintapéldája, hogyan bánik a Fidesz a jogrenddel. Ha valamilyen problémával szembetalálja magát, első dolga, hogy hatálytalanítja az addig érvényes törvényeket és újakat alkot. Ez aláássa a jogbiztonságot az országban.

Az állami nagyberuházásokat már az ő idejük előtt kivonták az olyan körülményes eljárások alól mint hatásvizsgálat, engedélyeztetések és szakhatóságok... Lásd Sukoró-ügy.

Köszönöm, ott voltam: azt is a sikertelen Élőlánc Magyarországért hozta be a köztudatba. A mostani kormány azonban továbbfejlesztette a rendszert: a Liget-projektre már a főváros fejlesztési és szerkezeti tervei sem érvényesek, sem az engedélyeztetés szokásos eljárásrendje. Pedig éppen a nagyberuházásoknál volna fontos az előírások betartása, és éppen az államnak kellene jó példát mutatnia. Olyan ez, mintha az állami gépjárművek vezetőit a rendőrnek nem volna joga megszondáztatni! Azonban hiába kapott zöld utat a zöld Liget beépítése, mert az építészeti tervpályázat nevetségesen sült el: komoly tervezőirodák, úgy látszik, nem vállalták; akik pedig beszálltak, szemlátomást nem erőltették meg magukat. Az egyik győztes tervről kiderült, hogy kínosan hasonlít a már megépült oslói operaházra, a másik egy japán pagoda, nem tudni, hogy kerül ide, a Vajdahunyadvár, a Széchenyi fürdő és a Magyar Zene Ufója mellé. Az építészeti stílusok olyan kavalkádja készül egy történelmi park romjain, amely akkor is ronda lenne, ha Persányinak nem sikerülne megépítenie a szintén 50 méter magasra tervezett, Biodóm nevű technóbuborékot a Vidámpark helyére.

Modern város. Mi ezzel a baj?

Ízléstelen, végiggondolatlan összevisszaság.

A Városliget hagyományosan a vurstli helye volt mindig. Biztosan azt idézi.

Annak elmegy, de ez régen egy egységes stílusú közpark volt. Budapest gyönyörű. Kár elcsúfítani. A pesti oldal ráadásul fákban szegény vidék. Épp ideje, hogy eltakarítsuk a Ligetből a Kádár-korszak maradványait. Ha nem akarunk a közeljövőben nagy katonai díszszemléket, a Dózsa György utat is legjobb volna parkosítani. Sajnos, ami a környezetvédelmet illeti, eddig egyetlen ígéretét sem tartotta be a Fidesz. A kormány pálfordulása a fenntartható vidékfejlesztés esetében a legnyilvánvalóbb. A családi gazdaságok támogatása helyett...

Van, amit kicsiben lehet jól termeszteni, a gabonához viszont nagy területek kellenek, nem családi gazdaságok.

Így van. Ezért azután a jogi kiskapukon keresztül helyi gazdává avanzsált üzleti befektetők több ezer hektáron gabonát vetnek és uniós agrártámogatást aratnak. Csak föld kell hozzá, élőmunka szinte semmi, a költség alacsony, a hozzáadott érték is, de ez legalább biztos üzlet.

Állattartás is kell már hozzá.

Nem biztos, hogy a nagyüzemi állattartás a jövő zenéje. A helyi gazdák közben nem jutnak kaszálóhoz, legelőhöz. Én azoknak hiszek, akik szerint a magyar mezőgazdaságot a természeti adottságoknak megfelelő, munkaintenzív, minőségi termék tudná visszahozni az európai és a világpiacra. És ez adna munkát a falusiaknak. Ehelyett a maradék földet is bérbe adták a kormányhoz közeli vállalkozóknak - hogy ki kapott és ki nem, arról pontos kimutatás készült több megyében, bárki utánanézhet. Most pedig a szerencsés nyertesek meg is vásárolhatják a bérleményeiket – kedvező állami hitellel. Új, Fidesz-hű középosztály létrehozása a cél.

Mi a gond azzal, ha tulajdonolja valaki a földjét, amelyet művel? Van birtokhatár.

A helyben lakóknak és a helyi közösségeknek kellene rendelkezniük a földdel. Mindig ez volt a falu kívánsága.

Mikor? Nyolcvan éve? Ma hol vannak azok a gazdák, akik úgy óhajtják a földet?

Az öregek otthonában.

Hát ez az.

De vajon miért nem a mezőgazdaságot választják a falusi fiatalok?

Miért?

Egy, mert nincs megfelelő szakképzés; kettő, mert nem lehet földhöz jutni; három, mert nem lehet hitelhez jutni; négy, mert hiányoznak a kis léptékű termelők – és a fogyasztók – számára kedvező piaci feltételek. Talán meg kellene teremteni a hiányzó feltételeket. A Fidesz éppen ezt ígérte, és az ellenkezőjét valósítja meg. Ez volt az oka Ángyán József lemondásának, s a folyamat megállíthatatlanul halad előre.

A Jobbik irányába. Mármint Ángyán esetében.

Nem irigylésre méltó azoknak a helyzete, akik annak idején a Fideszbe vetették a bizalmukat. A Fidesz sikertelen gazdaságpolitikája, a gátlástalan klientúraépítés, szakmai szempontokat negligáló káderpolitika, korrupt pályázati rendszer, a kelet-európai képzeletet is felülmúló bürokrácia, ügyetlen oktatáspolitika és a fenntarthatósággal legfeljebb szavakban törődő környezetpolitika sokakat kiábrándított. Egy részük a szélsőjobbon, más részük a baloldalon keres magának pártot.

Ön hol keres magának?

Talán a brit toryknál.

Abban egyébként nem volt igaza, hogy egyetlen ígéretet sem tartott be a Fidesz. GMO. Azt még alaptörvénybe is írták, hogy a génmódosított termék tiltott.

Igaz. Csakhogy miközben GMO-ügyben kitartottak, besoroltak az EU tűrhetetlen álláspontja mögé, amely kész aláírni az amerikaiakkal a szabadkereskedelmi egyezményt. Megfosztjuk magunkat a jogtól, hogy a környezet, az egészség vagy a munkavállalók védelmére hivatkozva betiltsunk bármit, amit máshol már engedélyeztek. Néhány éven belül a mi GMO-mentességünket is el fogja mosni a közös jogrendre hivatkozó nemzetközi nyomás. Mivel az üzleti érdekeik sérelmére, hátrányos megkülönböztetésre hivatkozó cégek ezentúl magánbíróságok előtt perelhetik az államokat, ne legyen illúziónk: a GMO-pert is el fogjuk veszíteni.

Azért a migránsügyben legalább ugyanazt mondja, amit a kormány. Szóval annak azért örül, hogy nem Bajnai vagy Gyurcsány a kormányfő ilyen helyzetben, nem?

Orbán idejében felismerte, hogy a tömeges bevándorlás elleni határozott fellépés helyreállíthatja megtépázott népszerűségét. Ha a politika nem volna egyéb, mint a hatalom megszerzésének és megtartásának tudománya, Orbán remekelhetne. A politika azonban még valami más is: a jó kormányzás tudománya. Ehhez pedig nem ért.

Migránsügyben helyes válaszokat adott, nem?

Ezt siettem is elismerni annak idején, pedig a kivitelezés módját egyben-másban riasztónak találtam. De most nem erről beszélek.

Ez ügyben pedig még nagy konfliktusokat is vállalt az EU-s vezetőkkel, egészen távlatosan gondolkodó politikus képét mutatta.

Az Európát kormányzó elit a szabadkereskedelmi világvallás követője. Hinnie kell abban, hogy a világot az viszi előre, ha semmi nem korlátozza a termelési tényezők - a pénz, az áru és a munkaerő - szabad mozgását, kizárólag a kereslet és a kínálat játéka. Az európai közvélemény azonban már nem így gondolja: kezd rájönni, hogy a világ nem csak piac, hanem az otthonunk is, ahol korántsem mindegy, hogy kikkel élünk egy fedél alatt. Ezért elkezdett más szemekkel nézni a Putyinnal kokettáló, illiberális miniszterelnökünkre, akiről odáig nem sok jót hallott. Ahhoz azonban komoly szerencse kellett, hogy a menekültügy a Fidesz-kormány hazai megítélésében is tartós fordulatot hozzon. Szinte hihetetlen, de az úgynevezett baloldali ellenzék mind a mai napig a kormány PR-gépezetével vállvetve küzd azért, hogy Orbán egyetlen aktuális siker-története kiszorítson a médiából minden más, számára kínos témát. Komolyan mondom, a tehetségtelen ellenfél a politikában felér egy lottóötössel.  

Az ön és a kormány megoldási javaslata, hogy ugyanis a Közel-Keleten és Afrikában kellene élhető feltételeket teremteni, nem ugyanaz a megvalósíthatatlan, csodavárós utópia, mint a „mindenkit fogadjunk be”?

Csoda volna, ha sikerülne, de ez az egyetlen megoldás. A másik, ami éppen zajlik, hogy a tehetséges, tanult, tehetős emberek az Atlanti-óceán két partján összpontosulnak egy keskeny sávban, ez durva társadalmi kontraszelekcióhoz vezet Magyarországtól Szíriáig mindenütt a világ többi részén, és csak a szélsőséges egyenlőtlenségek újratermelődésének kedvez. Szétveri a közösségeket is, amelyek tagjaként még úgy-ahogy befolyásolni tudtuk a sorsunk alakulását. Erre ugyanis csak ismerős, emberi léptékű, átlátható módon működő közösségek tagjaként lehet esélyünk. Ahol tudjuk, kitől mit várhatunk, remélhetjük, hogy szót értünk egymással – nem Magyarországra gondolok -, és nem túlságosan nagy a távolság a kormány és a kormányzottak között, ezért a nép időnként elkergetheti a vezetőit.

Az EU nem pont ilyen. A migránsügyön gajra mehet a szervezet?

Nem a futurológia tanszéken tanítok, nem tudom, mit hoz a jövő. De az biztos, hogy az EU a kezdet kezdetétől fordítva ül a lovon. Amire égető szükség lett volna, az európai országok összefogására kifelé, azaz a kül- és a biztonságpolitikában, abban teljesen tehetetlennek bizonyult, amire pedig semmi szükség...

Uborkagörbület-szabályozás...

Igen. Abban remekül teljesített. A helyi társadalmak önállóságának korlátozásában. S mindezt a szabad kereskedelem százszor szent nevében, és a mindenható bürokrácia jóvoltából. Ez ellenszenvessé is tette az európaiak többségének szemében. Ha a bevándorlók ügye felgyorsítja az unió válságát és kikényszeríti annak megújulását, ennek a szomorú történetnek ez lesz az egyetlen pozitív fejleménye.

mandiner.hu