Frances Farmer 1913-ban született Washingtonban, családja negyedik gyermekeként.

Szülei válása miatt többször volt kénytelen költözni, sehol sem tudott igazán gyökeret verni. A tizenéves lány 1931-ben megnyert egy középiskolai íróversenyt. Cikkének címe "Isten halott" volt, amellyel olyan indulatokat kavart, hogy bekerült a hírekbe.

1935-ben már a Washingtoni Egyetemen tanult, ahol színészettel kezdett foglalkozni, és mellette egy balos újság, a The Voice of Action állandó olvasója volt. A lap ebben az évben egy Szovjetunióba szóló utat sorsolt ki előfizetői között, a díjat pedig Farmer nyerte meg. Színészi karrierje igazán ez után az utazás után indult el, 22. születésnapján már egy hétéves szerződéssel repülhetett Hollywoodba.

A gyönyörű színpadi és filmszínésznő 27 éves korára már 18 filmben, három Broadway-eladásban és 30 jelentősebb rádió show-ban szerepelt. A nagy Greta Garbohoz hasonlították.

Elrontott házassága miatt és a karrierje elvárásaival járó stressz következtében ő is - mint olyan sok más hollywoodi művész - az amfetaminok rabja lett, melyeket súlya kordában tartására írtak fel neki. 1943-ban Farmert beutalták egy pszichiátriai intézetbe. Ez lett karrierjének vége, mivel a következő hét évet elmegyógyintézetekben töltötte, ahol rákényszerítették,hogy vesse magát alá a brutális és működésképtelen elektrosokknak és pszichiátriai szereknek. 90 alkalommal kapott inzulinsokkot.

Amikor szökéssel próbálkozott, a pszichiáterek büntetésképpen további elektrosokkban részesítették, hogy megtörjék dacos és lázadó akaratát. Amikor ez is kudarcot vallott abban, hogy „minta” pácienssé tegyék, „hidroterápiát” alkalmaztak nála – meztelenre vetkőztetve és egy jeges vízzel töltött kádba vetve 6-8 órán keresztül.

Miután a szerektől kiváltott kábultságtól képtelen volt bármiféle ellenállásra, a beteghordozók megerőszakolták,és szex-játékszerként bérbe adták a helyi katonáknak:

Az intézet néhány veteránjának egyik legélénkebb emléke az a látvány lehetett, amikor a beteghordozók által lefogott Frances Farmert részeg katonák erőszakolták meg.

Farmer utolsó „kezelését” a pszichiáter Walter Freeman, a lobotómia cárjának kezei között szenvedte el; Freeman viselkedésmódosító agyműtétet hajtott végre rajta.

Frances Farmer sosem nyerte vissza képességeit. Rádöbbent, hogy a pszichiáterek

módszeresen lerombolták azt az egyetlen dolgot, amibe képes volt kapaszkodni az életben – a művészi alkotóképességébe vetett hitét.

57 évesen nyomorban, megtört lélekkel halt meg.
 
Soha ne vigasztald magadat abban a hitben, hogy elmúlt az iszonyat, mert olyan erővel és oly gonoszan bukkan elő ma is, mint a förtelmes Bedlam [hírhedt londoni pszichiátriai intézet] idején.

De miközben emlékezetembe idézem a rettenetet, el kell, hogy mondjam másoknak, abban a reményben, hogy a hallottak arra késztetnek valamilyen emberiséget támogató erőt, hogy örökre felszabadítsa azokat a szerencsétlen teremtményeket, akik még mindig az omladozó intézetek leghátsóbb kórtermeiben vannak bebörtönözve.

- Frances Farmer

CCHR