A nevezett személy, egy közgazdász blogján fejtette ki, hogy szerinte elkerülhető lenne a férfiak frusztrációja, amennyiben – dobpergés – szükség esetén szexuális segédeszközöket vehetnének igénybe.

És ami ennél is meredekebb, nem csupán a szexbabákról van szó, bizarr elmélete szerint a nőknek is be kéne áldozniuk magukat a „szent cél érdekében”. Robin Hanson, közgazdász a jelek szerint Káslerhez hasonlóan nem tud elszakadni a nehezen kivívott – és nem feltétlenül maradéktalanul kivívott – jogok lerombolása iránti vágytól.

Hanson érvelése úgy foglalható össze, hogy szerinte a különféle egyenlőtlenségek közül a jövedelmi különbségekre esik csak nagy figyelem, ezzel kapcsolatban születnek politikai javaslatok, sőt, a radikálisabb hangok erre hivatkozva az erőszakos fellépéstől sem riadnának vissza. Ugyanakkor egy másik egyenlőtlenségi formáról, a szexuális aktusok terén jelentkező egyenlőtlenségről nem szokás beszélni.

Tehát lényegében, ha jól értjük a 444 szerzőjének kétség kívül megbízhatóbb szavait, úgy Hanson szerint a szexuális aktusok számának „egyenlőtlensége” lenne az a probléma, amivel foglalkozni kell. Arról ellenben nem beszélt, hogy a szexuális felvilágosítás világszerte gyerekcipőben sem jár. A legfejlettebb államokban is sok esetben taburól van szó. Hanson azonban ennél is tovább megy.

Merész kijelentéseinek alapját az áprilisban történt torontói gázolásos merénylet elkövetőjének posztjára építette: „a tíz embert meggyilkoló Alek Minassian ugyanis kevéssel a támadás előtt arról posztolt Facebookra, hogy most kezdődik az 'incel felkelés'. Az incel az involuntarily celibate kifejezés rövidítése, azaz olyan embereket takar, akik nem saját akaratukból élnek cölibátust, hanem nem fekszik le velük senki.”

Hazai vonatkozásban, a szexuális bűncselekmények meredeken emelkedő tendenciájának tükrében nem biztos, hogy a legbölcsebb húzás lenne üzletet csinálni a női nemi szervekből. Sőt ebben az esetben a szexuális önkiszolgáló lenne a helyesebb kifejezés. Zavaró és bizarr adalék, hogy a prostitúció legitimálása mellett érvelve próbálta nézetét kifejteni.

Mindezt abban látja igazoltnak, hogy a

És ez pontosan az a fajta fenyegetés és erőszakra történő felbujtás, amit Hanson és Douthat nem vesz számításba, amikor úgy írnak az incel férfiakról, mintha tényleg csak a szex érdekelné őket, nem pedig a hatalom és az uralom kérdése. Nem véletlen, hogy a témával foglalkozó kritikusabb cikkek mind ugyanarra a konklúzióra futnak ki: nem szexújraelosztásra lenne szükség, hanem úgy nevelni fel a ma fiatal fiúkat, hogy ne úgy gondoljanak a szexre, mint ami jár nekik, hanem mint ami két ember közötti kölcsönös megegyezésen alapul.

Hatalom és uralom. Kis hazánk elrettentő például szolgáló országa lehetne a Kerékgyártó István által három pének nevezett modelljének. „Pénz, pina, politikai hatalom.”

És ahogy arra az új emberminiszter is rámutat személyével, az a magát elitnek valló réteg, amelyik állítólag jobboldali nézeteket vall, konzervativizmusában csak a régi dogmák átörökítését tudják felmutatni érdemi megoldások helyett.