A rekord foglalkoztatási számok ugyanis elfedik azt a borús jelenséget, hogy egyre csak csökken a munkaképes korúak száma. A magyarok munkakínálata ténylegesen sokat javult a válság kiheverése után, de a foglalkoztatási rátánk nem emelkedhet örökké, miközben a népességcsökkenés tartós lehet.

Számításaink szerint középtávon már csak stagnálhat, azt követően pedig eshet a munkahelyek száma itthon, még úgy is, hogy 2022-ig fokozatosan emelkedik a nyugdíjkorhatár, illetve látunk további teret a munkakínálat bővülésére. Amennyiben a kormányzat nem lesz képes az olyan mélyen gyökerező problémákra választ találni, mint például az alacsony termékenységi ráta, akkor idővel újra terítékre fog kerülni a nyugdíjkorhatár emelése. 

Soha nem látott mélyponton a munkanélküliség, és több mint két évtizedes csúcsot döntött a foglalkoztatottság. Ha egyre többen dolgoznak, akkor mégis hogyan lehet, hogy a közbeszéd szerint nem lesz nyugdíjunk a jövőben? A furcsának tűnő helyzet az, hogy mind a két üzenetben van igazság: fellendülőben van a magyar munkaerőpiac, de a jövőben mégis kevesebben fognak dolgozni.

Mindez csak látszólag áll ellentmondásban egymással, hiszen nincs másról szó, minthogy a népességünk egyre csak fogy és öregszik, ami miatt a munkaképes lakosok száma és aránya tendenciájában csökken.

Eközben viszont évekig akár emelkedést is mutathat a munkahelyszámláló, például mert pont egy válságból lábalunk ki, vagy azért, mert emeljük a nyugdíjkorhatárt. Jelenleg éppen ez a helyzet Magyarországon, ahol látszólag minden a legnagyobb rendben van, rekordon a munkahelyszám, az MNB szerint közel a teljes foglalkoztatottság, a cégek pedig egyenesen munkaerőhiányról panaszkodnak.

A tisztánlátás végett már most leszögeznénk, hogy a javuló munkapiaci mutatóink mellett van egy másik, kiemelten fontos aspektusa is a történetnek: a népességfogyás és az elöregedés. Ezt a régóta fennálló, makacs és tartós folyamatot márpedig csak ideiglenesen feledteti a munkaerőpiac fellendülése.

Igen nagy bizonyossággal jelenthetjük ki, hogy ennek a jelenségnek a hatására hamarosan megáll a foglalkoztatottság bővülése, sőt újra süllyedni kezd. Ebben a cikkben mindezt számokkal alátámasztva mutatjuk be, az állításaink technikai hátterét pedig külön oldalon részletezzük, rávilágítva az elemzés nehézségeire és a gondolatmenetünk főbb pontjaira.

Miért fogy a magyar?

A magyarországi népességfogyás döntően az alacsony születésszámhoz köthető. A termékenységi rátánk - ami a szülőképes korú nőkre jutó születések átlaga - három évtizede elmarad a hosszútávú reprodukcióhoz szükséges 2,1-es értékről. A 2015-ös, évtizedes csúcsot hozó évben is pusztán 1,44 volt az értéke.

Az ilyen alacsony ráta azt jelenti, hogy a gyermekek száma nem pótolja a szülők nemzedékét. Mivel a születések száma nem képes ellensúlyozni a halálozások miatti létszámcsökkenést, az elmúlt években átlagosan évi 38 ezer fővel csökkent a magyarok száma.

A népességcsökkenés mellett a másik meghatározó demográfiai probléma a társadalom elöregedése, aminek köszönhetően egyre több idős ember jut a munkaképes korúakra. Hazánkban ehhez az alacsony születésszám mellett a várható élettartam emelkedése is hozzájárul.

A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének előrejelzése alapján a munkaképes korúak állománya, azaz a 15-64 évesek létszáma a 2015. évi 6,6 millió főről 4,3 millió főre mérséklődhet 2060-ig Magyarországon.

A demográfiai változások a 2020-as és a 2040-es években okozhatják a legjelentősebb munkaerő-piaci hatást, ekkor ugyanis 11-11 százalékkal eshet vissza a munkaképes korúak állománya. A KSH NKI adatai szerint 2010-2019 között 6,6 millió, 2020 és 2029 között 5,9 millió lesz a munkaképes korúak várható létszáma. 

Forrás: portfolio.hu

Hányan fognak dolgozni?

A munkahelyszám kapcsán érdemes először elkülönülten nézni a demográfiai folyamatok hatását, vagyis azt, hogy minden más változatlansága mellett (nyugdíjkorhatár emelése nélkül, stb.) mi történne a foglalkoztatással, illetve az aktívak számával.

Szimulációnk szerint öt év alatt nagyjából 300 ezer fővel csökkentené a munkahelyszámot pusztán az a tény, hogy egyre fogy és öregszik a magyar lakosság. Így 2022-re a munkaképes korúak létszámcsökkenése miatt már csak nagyjából 4 millióan dolgoznának (a 15-64 éves népességen belüli értékeket mutatjuk be), ha a foglalkoztatási ráta az aktuális szintjén maradna.

Eközben az aktívak száma az év első negyedévében megfigyelt ráta változatlansága mellett 4,2 millióig esne öt év alatt. 

Forrás: portfolio.hu

A fentiekből logikusan következő második fő kérdésünk, hogy pontosan mit is okoz a nyugdíjkorhatár emelése ezen az ötéves időtávon. 2022 azért igazán ideális év ennek a kiszámításához, mert éppen ekkorra fut ki az öregségi nyugdíjkorhatár 65 évre való folyamatos emelése.

Számításaink szerint igen jelentős támaszt nyújt az aktivitás és a foglalkoztatás számára a korhatár emelkedése, enélkül - tehát a 62 éves korhatár érvényben tartása mellett - nagyjából negyedmillióval dolgoznának kevesebben öt év múlva.

A számításaink arra is rávilágítanak, hogy a korhatár-változtatás egy rendkívül erős eszköz arra, hogy növeljük a munkaerő-állományt: további két évnyi emelés teljesen ellensúlyozhatná a negatív demográfiai folyamatokat középtávon. Ezen eszköz hatásfokát viszont jelentősen rontja, hogy a magyar rendszerben 2011-től a nők kedvezményes korhatárt kaptak (Nők 40 program), amit eddig nagyjából 200 ezren vettek igénybe.

Amennyiben az elkövetkező években is ilyen kimagasló arányban veszik igénybe a nők a korai nyugdíjazás lehetőségét, akkor a fentebb említett ellensúlyozó hatás akár a felére is csökkenhet. A gyakorlati oka az, hogy a kedvezmény miatt a lakosság felére nézve alig érvényes a korhatáremelés, ugyanis nagy arányban tudják teljesíteni a program feltételeit.

Nyugdíjkorhatár itthon és Európában

Magyarországon csak a 2008-as válságot követő intézkedéseknek köszönhetően indult emelkedésnek az effektív nyugdíjkorhatár, ami a 60 év felettiek aktivitási rátájának fokozatos növekedését eredményezte, hiszen egyre hosszabb ideig tartotta az embereket a munkaerőpiacon.

Az MNB egy 2016-os tanulmányban mutatott rá, hogy a magyar férfiak a különböző életkorukban milyen valószínűséggel voltak járulékfizetők. A 2010-es évre vonatkozó adatok szerint 45 évesen még majdnem 90 százalékos volt a hozzájárulási ráta, 55 évesen már alig több mint 70, 60 évtől pedig meredek zuhanásba kezdett a mutató, így 62 éves korban szinte alig volt valaki a munkaerőpiacon. A magyar nyugdíjkorhatár 65 évre való fokozatos emelkedése pontosan ezt hivatott kezelni 2022-ig.

Az átlagéletkor növekedése és a viszonylag alacsony nyugdíjkorhatár együttesen azt eredményezi, hogy egyre több lesz a nyugdíjas és kevesebb a dolgozó, járulékot fizető ember. Ezt a problémát rövidtávon kizárólag a nyugdíjkorhatár emelésével lehet megakadályozni, ahogy azt több uniós ország meg is teszi: egyre gyakoribb a törekvés Európában, hogy a várható élettartam növekedéséhez igazítsák a nyugdíjkorhatárt.

Az EU több tagállamában már most is 65 év a nyugdíjkorhatár, Magyarország tehát jelenleg azok közé az uniós országok közé tartozik, ahol a legalacsonyabb, és ez a jövőben sem fog változni, hiszen több országban (Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Spanyolország) emelik 67 évig a 2020-as vagy a 2030-as években.

Megáll a munkahelybővülés

A különféle hatások számszerűsítése után rátérhetünk a munkahelyek számának előrejelzésére, vagyis egy olyan valószínűnek gondolt kivetítésre, amiben a nyugdíjkorhatár fokozatosan 65 évre emelkedik (egyelőre a Nők 40 torzító hatása nélkül), a munkaerőpiac további fellendülése pedig ellentart egy darabig a demográfiai folyamatokból eredő hatásnak.

Ebben az előrejelzési alapváltozatban a foglalkoztatottak száma egyre lassabban emelkedik, majd három éven belül visszafogott csökkenésbe kezd. A fordulat akkor következik be, amikor a munkapiaci kínálatbővülés és a nyugdíjkorhatár emelkedése már nem tudja kompenzálni a demográfiai hatásokat. 

Forrás: portfolio.hu

Az előrejelzésünk szerint így 2022-re 4,28 millióan dolgoznak majd, vagyis nagyjából 100 ezerrel kevesebben, mint most a 15-64 éves korosztályban. Az aktívak száma hasonló nagyságrendben, kb. 120 ezerrel esik öt év alatt, míg a munkanélküliek száma némi csökkenést követően 170 ezerig jut a szimulációnk végére (az egyensúlyi munkanélküliségi rátát már jövőre elérjük).

A munkahelyek számának ez a csökkenése ugyanakkor kicsi az előrejelzésünk bizonytalanságához képest, így a fő megállapításunk inkább az, hogy a munkaerőpiac további fellendülése és a nyugdíjkorhatár fokozatos emelkedése, középtávon még többnyire képes ellensúlyozni a negatív demográfiai folyamatokat.

Amennyiben ugyanakkor a Nők 40 program kihasználtsága kimagasló lesz az elkövetkező években, akkor a munkahelyszám akár további 130 ezer fővel is alacsonyabb lehet 2022-re. Összességében tehát még a kifejezetten óvatos feltételezések mellett is azt mondhatjuk, hogy már nem lesz érdemi bővülés a munkahelyek számában, sőt akár középtávon esés jöhet. 

Forrás: portfolio.hu

A fenti számításokra alapozva magabiztosan kijelenthetjük, hogy a kormányzat által 2010-ben kitűzött egymillió új munkahely 2020-ra való elérése még a hivatalos számok szintjén sem valószínű, hogy teljesül.

Ráadásul annak ellenére nem, hogy számszerűleg már nem is volna messze a cél (nagyjából további 300 ezer állás hiányzik), ha nem csak a magánszférát vesszük, továbbá nem szűrjük ki a közfoglalkoztatottakat és a külföldön dolgozókat. Amennyiben ez utóbbiakkal is korrigálunk, akkor pedig szinte kizártnak tűnik, hogy eléri a foglalkoztatás a 4,7 milliós számot.

Ennél még rosszabb is lehet

Az előrejelzésünket ráadásul inkább lefelé mutató kockázatok övezik a megítélésünk szerint. Ennek az az oka, hogy a munkaerőpiacunkat több olyan strukturális probléma is terheli, ami gátat szabhat a foglalkoztatottság további emelkedésének. Különösen a munkakínálat további bővülése akadhat el itthon a következő tényezők miatt: 

• Az alacsony képzettségűek és a képzetlenek még a visegrádi régiónál is magasabb arányt képviselnek a magyar népességben, márpedig az ő foglalkoztatásuk és munkapiaci részvételük világszerte jóval alacsonyabb, mint a magasan képzetteké.
• A szülőképes korú nők aktivitása jelentős részben elmarad a hasonló életkorú férfiakétól, ami a gyerektámogatáshoz köthető transzferek magas szintjén, és a szociokulturális okokon túl a bölcsődei férőhelyek hiányával és a rugalmas foglalkoztatási formák alacsony elterjedtségével magyarázható.
• Magyarországon nemzetközi összehasonlításban magas a "kallódó", vagyis a formális oktatásban és képzésben nem részesülő, ugyanakkor munkát sem vállaló fiatalok aránya.
• A magyar munkavállalók alacsony országon belüli mobilitása miatt az üres álláshelyek és a szabad munkapiaci kapacitások földrajzilag erősen szegmentáltak, ami érdemben gátolja a foglalkoztatás további bővülését.

Mindezek együttes hatását nehéz számszerűsíteni egy előrejelzés készítésekor, de az elmondható, hogy megfelelő gazdaságpolitikai intézkedések híján ezek megakadályozhatják, hogy a foglalkoztatási rátánk felzárkózzon a többi visegrádi országéhoz. A magyar népesség az 1980-as évek óta folyamatosan csökken, ezzel együtt a várható élettartam (egyébként örvendetes) emelkedése pedig azt eredményezi, hogy egyre kevesebb foglalkoztatott lesz a jövőben.

Eredményeink jól rámutatnak, hogy a munkahelyszám elmúlt években látott felívelését nem szabad tartósnak tekintenünk. A munkahelyek száma már középtávon stagnálhat, de azt követően a kedvezőtlen demográfiai folyamatokkal párhuzamosan csökkenhet a magyar munkaerő-állomány.

Ez pedig ahhoz vezet, hogy a gazdaságunk potenciális növekedési képessége is alacsonyabb lesz, sőt a nyugdíjkorhatár további emelésére is kényszerülhet a kormányzat, amikor a felosztó-kirovó rendszer fenntarthatatlanná válik.

Hogyan vetítsük előre a munkahelyek számát?

Gyakorlati szempontból "csak" két változót kell előre jeleznünk a munkahelyszám jövőbeli alakulásához: a munkaképes korúak létszámát és a foglalkoztatási rátát. Az előbbi esetében nincs feltétlenül szükség saját előrejelzés készítésére, hanem megtehetjük, hogy a KSH NKI legutóbbi alapváltozatából indulunk ki.

A cikkünkben szereplő kivetítéshez viszont kissé átalakítottuk az előrejelzésüket, hogy az igazodjon a legfrissebb publikált létszámadatokhoz, illetve hogy negyedéves gyakoriságú idősor legyen. A simításhoz Hodrick-Prescott szűrőt használtunk, az előrejelzés dinamikáját pedig a KSH legutóbbi tényadatára illesztettük. Ezzel a frissítéssel a KSH NKI létszám-előrejelzése lejjebb tolódott, de a trendje nem változott meg.

A foglalkoztatási ráta előrejelzésénél elöljáróban megjegyeznénk, hogy kizárólag a valós munkapiaci folyamatok dinamikáját próbáltuk megragadni, amihez arra volt szükség, hogy a foglalkoztatási idősorból kiszűrjük a közfoglalkoztatási program és a külföldre ingázók (tehát külföldön dolgozók) hatását. Amennyiben ezt nem tennénk meg, akkor az idősor erőteljesebb munkapiaci fellendülést mutatna, ami pedig felfelé torzíthatná az előrejelzésünket.

Hogyan szabaduljunk meg a közmunka és az ingázás torzításától?

A foglalkoztatási adatok ilyesfajta megtisztításánál úgy jártunk el, hogy a külföldi telephelyen dolgozók számát mind a foglalkoztatottakból, mint a népességből levontuk. Mégpedig azért, mert ha pusztán a foglalkoztatottakból vonjuk ki őket, azzal azt állítjuk, hogy ők máskülönben inaktívak vagy munkanélküliek, ami szerintünk helytelen feltevés.

A nagyságrendjük nagyjából 100 ezer fő körül alakul a KSH adatai szerint, ami bár nem túl jelentős (ez nem az összes külföldön dolgozót jelenti, csak akiket a KSH felmérése ingázóként regisztrált), de a válságot követő dinamikája erősen emelkedő volt. Előrejelzésnél főként ez a megváltozó dinamika az, amit nem akarunk, hogy egy modell fellendülésnek értelmezzen.

A közmunkások kiszűrésénél viszont már úgy jártunk el, hogy őket kizárólag a foglalkoztatottak köréből vontuk le. Az ő csoportjuk (nagyjából 200 ezer ember) ugyanis döntően munkanélkülinek vagy inaktívnak tekinthető, hiszen ezekből a csoportokból kerültek a közfoglalkoztatásba, illetve annak híján nem tudnának elhelyezkedni a vonatkozó kutatások szerint. 

Forrás: portfolio.hu

Kell egy modell

A magyar foglalkoztatási vagy akár az aktivitási rátának az előrejelzése rendkívül összetett probléma, amihez ideálisan egy strukturált makrogazdasági modellre volna szükségünk. Ennyire összetett munkapiaci blokkal rendelkező modellt a legjobb tudomásunk szerint még nem tettek közzé itthon, a magyar jegybank vonatkozó előrejelzései ugyanakkor jól használhatóak kétéves időtávon.

Mi a foglalkoztatási ráta kivetítéséhez egy idősoros eszközre támaszkodtunk: az ARIMA (autoregresszív integrált mozgóátlag) modellcsaládra.

A modell az általunk megtisztított, nyers foglalkoztatási rátán fut le, egyedi kalibrációt követően, amit a múlton tesztelünk. A nyers adataink szezonalitását az S-ARIMA modellváltozatunk felismeri és kezeli, az előrejelzéseinket ugyanakkor szezonális igazítás nélkül rajzoltuk fel, hogy a KSH igazítás nélküli számaival összevethetőek legyenek.

Azt, hogy a modellünket helyesen kalibráltuk-e, az mutatja meg, hogy mennyire képes megfogni a korábbi évek dinamikáját, illetve "előre jelezni" az ismert múltat például az adatok 2014-es elvágásával. Ezt az alábbi ábrán láthatjuk: 

Forrás: portfolio.hu

Hangsúlyoznánk, hogy a múlt impozáns reprodukciója nem jelent garanciát a jövőre nézve. Sőt, meg kell jegyeznünk azt is, hogy az ARIMA modellcsaládot - ahogy más idősoros modelleket is - az előrejelző szakma főként rövidtávú folyamatok becslésére használja, a mi ötéves kivetítésünk pedig ennél lényegesen hosszabb.

Ez tehát azzal jár, hogy amennyiben érdemi strukturális változás éri a munkaerőpiacot, azt nem leszünk képesek megragadni ilyen módon. Az előrejelzésünk így tulajdonképpen azon áll vagy bukik, hogy éri-e komolyabb sokk a magyar munkaerőpiacot az elkövetkező öt évben. A modellt egyéb, testre szabható tulajdonságai viszont mégis egy nagyon praktikus eszközzé teszik, ami a változatlanság feltevésénél, illetve egyszerű szakértői tippeknél általában jobb előrejelzési eredményt hoz. 

Forrás: portfolio.hu

A kalibrációnkat követően a tisztított foglalkoztatási rátánk 68 százalékhoz konvergál 2022-ig (15-64 éves korcsoport), amely lényegében azt jelenti, hogy öt év alatt felzárkózunk a többi visegrádi ország átlagához.

A cikkünkben a foglalkoztatottak számának bemutatásánál ugyanakkor a tisztított számokhoz (amik alapján az előrejelzés készült) újra hozzáadtuk a közfoglalkoztatottakat és a külföldre ingázókat. Ezt az a praktikus megfontolás vezérelte, hogy az előrejelzésünk összevethető legyen a KSH által közölt számokkal.

Továbbá reálisnak is gondoljuk, hogy ezek a felfelé torzító hatások öt éven belül még nem, vagy csak kis mértékben csökkennek (például a közfoglalkoztatási program néha már szóba kerülő visszafogásával).

Mi a helyzet a munkanélküliek számával?

Ahogy fentebb bemutattuk, a munkahelyek előrejelzéséhez technikailag csak a foglalkoztatási rátára és egy demográfiai kivetítésre volt szükségünk. Meglepő lehet, de a többi kiemelten fontos munkapiaci mutatóhoz, mint például a munkanélküliséghez vagy az aktivitáshoz is eljuthatunk egy további lépéssel.

Ehhez viszont már szükségünk van a munkanélküliségi ráta előrejelzésére is, amit a legegyszerűbben az MNB-től vehetünk át. Az ő számításaik szerint jövőre 3,8 százalékra süllyed a ráta, ami egyben már az egyensúlyi munkanélküliséget jelenti szerintük, vagyis kivetíthető a további vizsgált évekre is.

Azért elegendő pusztán a munkanélküliségi ráta a munkapiaci összképhez, mert az aktívak száma nem más, mint a foglalkoztatottak és a munkanélküliek összege. Az előbbit számszerűen tudjuk a demográfia és a foglalkoztatási ráta előrejelzéséből, a munkanélküliségi ráta pedig már elegendő ahhoz, hogy némi matekkal megtaláljuk a hozzátartozó munkanélküli létszámot, miközben a kettő összege az aktív népességet adja ki.

Kik jelzik ezt még előre?

Magyar demográfiai kivetítést az ENSZ, az Eurostat, a Világbank és a KSH Népességtudományi Kutatóintézete is készít, akik mind egyetértenek a tartós népességfogyásunkat illetően, noha annak pontos üteméről mást gondolnak.

Az előrejelzéseik alapváltozatai (vannak még pesszimista és optimista változatok is) kissé más feltevésekre épülnek, mert például eltérő hosszútávú termékenységi rátával számolnak - ami főként a nagyon távoli becslésekben eredményez érdemi eltérést. A mi vizsgálódásunk ugyanakkor csak a középtávra vonatkozik, ahol ezek a különbségek nem annyira jelentősek.

A magyar foglalkoztatási és munkanélküliségi rátáról szóló rendszeres előrejelzést a jegybank inflációs jelentésében találhatunk. Nemzetközi szervezettől ugyanakkor csak egy helyen találtunk hasonlót: az Európai Bizottság makroökonómiai adatbázisában.

A fentebb bemutatott módszerünk könnyen reprodukálható lesz, amennyiben a KSH NKI frissíti a népesség-előreszámítását, illetve átalakítható lesz az MNB inflációs jelentéseiből származó becslésekkel is 2018-ra és 2019-re nézve. Ezekkel a praktikákkal, még ha nem is tudjuk teljesen pontosan megjósolni a munkaerőpiacunk jövőjét, a középtávú kilátás és az általános tendencia sokkal tisztábbá válik. Mindez pedig nagyban segíthet a manapság sokszor hangoztatott munkapiaci rekordok megfelelő helyén kezelésében.

portfolio.hu