A tárgyalások végig titokban folytak, a történtekről elsősorban a multinacionális cégek lobbistáit, illetve jóval kisebb mértékben az európai szakszervezeti szövetséget (ETUC) és bizonyos kiválasztott nem-kormányzati szervezeteket tájékoztatták. Az alapprobléma lényege, nevezetesen az, hogy az egész szerződés a transznacionális lobbi érdekeit szolgálja az uniós polgárok rovására, semmit nem változott - írja a transform.hu.

Az aláírásgyűjtés eddig soha nem látott aktivitásra ösztönözte Európa állampolgárainak azon részét, akik nem akarják, hogy a globális tőke ellenőrizetlen feudális jellegű hatalma tovább erősödjön. Az európai kezdeményezések esetén az eredményesség feltétele, hogy legalább 1 millió aláírást gyűjtsenek össze úgy, hogy legalább 7 országban egy minimális kvóta is teljesüljön. Ez utóbbit a lakosság számától függően állapították meg, de a kisebb államoknál relatíve nagyobb százaléknak az aláírására volt szükség. Az 1 millió aláírást már 2014 decemberére sikerült összegyűjteni*, úgy, hogy 9 tagállamban (elsősorban a fejlett centrumországokban) a kvóta is teljesült (Magyarország addigra a kvóta szűk egyharmadát gyűjtötte össze). Az aláírások gyűjtése azonban folytatódott, ekkor már a szervezők a 2 millió aláírás elérését tűzték ki célul. Fokozatosan nőtt a kvótát teljesítő tagállamok száma is. A nyugati „maghoz” fokozatosan csatlakozott Svédország, Dánia, Szlovénia, majd Csehország is, és Magyarországon is, ha változó sikerrel is, de nőtt az aláírások száma. A kilencedik hónap végére a kezdetben lassú Olaszország, majd június-július fordulóján Magyarország és Horvátország is átlépte a bűvös határt, a 2 millió aláírás tavaszi elérése után először 2.5 millió lett a kitűzött cél. A nyár végétől újra nagyobb sebességre kapcsolt az aláírásgyűjtés, és olyan, korábban reménytelennek látszó országokban is teljesítették a kvótát, mint Románia, majd a szeptemberi választások után hirtelen belelendüléssel Görögország és Lengyelország. Az utolsó esélyes, Portugália szintén nagy hajrával, október 4-én érte el a szükséges aláírási számot, addigra azonban már túl voltunk a 3 millió aláíráson, és előbb 3.2 millió, majd a lendületes gyűjtés eredményeképpen 3.4 millió lett a kitűzött cél. Ez utóbbit az október 6-i éjféli zárásig ugyan nem sikerült elérni (3 263 920 gyűlt össze a határidőig), azonban továbbra is folyik az aláírások gyűjtése, és végül a 28 közül 23 tagországban sikerült legalább a minimális kvótát elérni. A két periférikus szigetország – Málta és Ciprus – mellett a három balti tagállamban maradt eredménytelen a gyűjtés; ezekben az országokban a legerősebb az oroszellenességgel társuló amerikai és NATO-befolyás, ami jelentősen megnehezítette az aláírások gyűjtését (Lettország produkálta a kirívóan legalacsonyabb arányt).

Érdekes annak elemzése is, hogy hol gyűlt össze a legtöbb aláírás a minimális kvótához viszonyítva. Ugyancsak érdekes eredményeket kapunk. A TTIP-t mint az USA-ba irányuló európai export újabb nagy lehetőségét próbálta és próbálja eladni az uniós bürokrácia. Ehhez képest a legjelentősebb, ellenállás az unió legexportképesebb és versenyképesebb központi tagállamában, Németországban bontakozott ki, ahol a kvóta több mint hússzorosát (!), több mint 1.5 millió aláírást, nagyjából az összes aláírás felét gyűjtötték össze. Kiemelkedően teljesített a hasonlóan versenyképes Ausztria (több mint tízszeres), valamint az USA-val különleges kapcsolatokat ápoló Egyesült Királyság (kilencszeres), de a nem éppen periférikus gazdaságú Hollandia, Belgium és Finnország is (négy-ötszörös érték). Franciaország 649 %-os eredménye nem meglepő, ott a politikai vezetés is nem kis fenntartással viszonyul a szerződéshez, az alterglobalizációs mozgalom fő civil bázisa, az Attac francia eredetű.

Magyarország több mint 20800 aláírással és 132 %-kal még a középmezőnyben van; egy kevéssé eredményes tavaszi időszak után június végétől erőteljesen nőtt az aláírások száma, és a kvóta elérése után is rendszeresen nőtt. Ezzel az aránnyal megelőzzük a három másik visegrádi országot, de Romániát, Horvátországot, Portugáliát, sőt, Olaszországot is, ami azt jelenti, hogy a 23 ország közül a 16. helyen állunk.

Mely politikai erők sikerének tekinthető ez az eddig példátlan mértékű állampolgári megnyilatkozás, olyan történelmi korszakban, amikor a képviseleti demokrácia nincs éppen fénykorában, amelyet világosan mutatnak az egyre szerényebb részvételi arányok a választásokon ?

A szerződést össz-európai szinten csak az Európai Baloldal és a Zöldek utasították el. A szélsőjobbos és euroszkeptikus pártok elutasító álláspontja nem a szabadkereskedelmi szerződés ellen irányul, hanem az unióval szembeni általános fenntartásokból fakadt. A szociáldemokrata pártok nem képviselnek egységes álláspontot, bár az Európai Szocialista Párt az Európai Parlamentben a szerződés legutóbbi módosított változatának támogatására szólította fel tagpártjait, a konzervatívokkal kötött szokásos elvtelen paktumok újabb megnyilvánulásként. Számos szocialista képviselő azonban ellene szavazott: a teljes francia csoport, a brit munkáspártiak többsége és számos kisebb ország szocialista képviselői is. Magyarországon az alternatív baloldali csoportok kezdettől fogva támogatták a tiltakozó aláírások gyűjtését, azonban a szükséges közel 16 ezer támogatást a hazai baloldal aligha tudta volna összegyűjteni. A végül is több mint húszezer aláírás részben a TTIP-t kezdettől fogva ellenző LMP, részben a civil zöld szervezetek mozgósításával lehetett összegyűjteni. Köszönet illeti mindazokat, akik a zavaros, és végül a szerződést támogató kormányzati propaganda, valamint a szociálliberális pártok „szabadság”-szólamai és a kétes értékű statisztikákkal alátámasztott növekedési és megtakarítási előrejelzések ellenére megértették a tervezett paktum veszélyeit, és csatlakoztak az ellenzők többmilliós táborához, amely az Európai Unió eddigi történetének legjelentősebb állampolgári mozgósítását jelenti.

Az, hogy a „nem vámjellegű akadályok lebontása”, a transzatlanti dereguláció mit jelent, számos korábbi tapasztalat után a Volkswagen aktuális szoftverbotránya is mutatja. A globális versenynek kitett transznacionális vállalatok a versenyképesség fokozása és a profit maximalizálása érdekében bármilyen csalásra, aljasságra képesek, semmibe véve a munkavállalók érdekeit, a környezetvédelem szempontjait, a személyes adatok biztonságát – egyetlen biztonság fontos számukra: a befektetések biztonsága, amit a TTIP legveszélyesebb része, az ISDS (Investor State Dispute Settlement), a befektetők és az államok vitája esetén magánbíróságok illetékességének lehetősége is bizonyít. Egy szavukat sem hihetjük.

Sajátos az a hallgatás, amely a mainstream médiát jellemzi az aláírásgyűjtés eredményével kapcsolatban: egyáltalán nem jelentek meg hírek az állampolgári kezdeményezés tényéről sem. Ezt a közömbösséget még a migráns-probléma sem indokolja, a berlini TTIP-ellenes tüntetésről például beszámoltak. Úgy látszik a több, mint 3 millió európai aláírás ténye jobban zavarja a tőkés köröket, mint egy tüntetés a sok közül; ezért manipulálnak a polgári sajtó szokásos módszerével, az elhallgatással: ami nincs a médiában, az szerintük nincs is...

Természetesen az aláírások mégoly magas száma ellenére sem bízhatunk az uniós bürokrácia fennen hirdetett demokratizmusában. Ahogy korábban is semmibe vették az állampolgári kezdeményezéseket, a megszorító politika elleni tiltakozásokat, most sem valószínű, hogy mernek és akarnak a globális befektetői körökkel szembeszállni – láthattuk azt az aljas zsaroló taktikát, amellyel a baloldali görög kormányt olyan helyzetbe hozták, hogy kénytelen legyen elfogadni azokat a feltételeket, amelyekről évek óta kiderült, hogy alkalmatlanok a válság kezelésére. Most sem lehetnek illúzióink. Ezért állandó nyomást kell gyakorolni mind az európai uniós vezetőkre, mind különböző színezetű nemzeti cinkosaikra, hogy legalább a demokrácia minimumát betartsák. Ezért az eredeti Európai Állampolgári Kezdeményezés az egy éves kampány után új néven, mint „Európai kezdeményezés” folytatja az aláírások gyűjtését, hogy mind nagyobb számú európai állampolgár véleményével alátámasztva gyakoroljon nyomást a befektetők lobbistái által befolyásolt uniós bürokratákra, és nem utolsósorban az általunk választott Európai Parlament azon képviselőire, akik választóik érdekei helyett a globális tőke érdekeinek kiszolgálását tartják feladatuknak.

transform.hu