Gyalázatosan leszerepeltek a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tegnapi közgyűlésén azok a tisztelt művésznők és művész urak, akik odamentek a Pesti Vigadóba, s egyetlen kérdés vagy hozzászólás nélkül megszavaztak mindent, amit csak meg lehetett. Sokan már akkor felemelték a szavazásra jogosító piros lapjukat, amikor a kérdés még el sem hangzott: meg se várták, hogy a levezető elnök befejezze a mondatot, ők már szavaztak, és természetesen igennel.

Elismerem, ha egyik pillanatról a másikra úgynevezett „akadémikus” lehetnék, s havonta egyszer 260 ezer forint életjáradékot kapnék érdemi akadémiai munkavégzés nélkül, akkor én is megszavaznék mindent – de azért idővel csak előterjeszteném azt a módosító javaslatomat, hogy az MMA betűszó ne Magyar Művészeti Akadémiát, hanem Magyar Megélhetési Akadémiát jelentsen.

Ennyivel tartoznék az igazságnak. Meg a hazámnak, amely nekem havi 260 ezer forintot fizet a semmiért. Ezért a pénzért a tisztelt művésznők és művész urak tegnap elmentek a közgyűlésre, kérdés és hozzászólás nélkül bólogattak mindenre, s megerősítették Fekete Györgyöt, az MMA elnökét abban a hitében, hogy ő tényleg egy valóságos, dinamikus, életerőtől duzzadó művészeti köztestületet vezet. Holott az MMA nem életerőtől duzzad, hanem a magyar adófizetők pénzétől. Ettől a szégyentől nem a művésznőknek és művész uraknak, hanem nekem ég az arcom. Hiszen olyan istenáldotta tehetségű, zseniális embereket láttam az akadémikusok között, mint például Haumann Péter, Jankovics Marcell és Temesi Ferenc.

Eszükbe jutott-e vajon egyetlen percre is, hogy miközben az MMA pénzforgalma három év alatt a négyszeresére nőtt, ebben az országban írók, költők, képzőművészek és zenészek ezrei munka és megélhetés nélkül nyomorognak? Megfordult-e a fejükben, hogy míg az Orbán-kormány a megélhetési akadémiát milliárdokkal tömi, ebben az országban irodalmi és művészeti lapok tucatjai szűnnek meg? Átgondolták-e, hogy miközben százezrek vándorolnak a zsebükbe, ebből az országból százezrek vándorolnak ki? Vajon igazságos-e, hogy az MMA az ingatlanjai felújítására száz- és százmilliókat elszórhat a mi pénzünkből, de rangos irodalmi lapok bedőlnek egy öt-tízmillió forintos forrásmegvonás miatt? Vagy ne kérdezzünk ilyet, mi, magyar adófizetők? Úgy gondolja az MMA tagsága, hogy ők ezért nem tartoznak felelősséggel? Ha így gondolják, akkor rosszul gondolják. Hiszen a tisztelt művésznők és művész urak az MMA közgyűlésén a saját felelősségüket is megszavazták.

S még akkor sem eszméltek fel, amikor a közgyűlésen Halász János volt kulturális államtitkár elszólta magát. Azt mondta, hogy „amikor a parlamentben az akadémiával foglalkozó törvényt elfogadtuk, akkor éppen erre gondoltunk, ilyen alapos, átfogó és felelősségteljes munkára".

Hát ez az.

Sajnos mi is éppen erre gondoltunk.

Szerző: Kácsor Zsolt / nol.hu