Az írót, akit gyógyító szándékkal 20 elektrosokknak vetették alá. Azt az embert, aki azt írta az Öreg halász és a tenger Nobel díjas regényében, hogy az ember nem arra született, hogy legyőzzék. A "gyógykezelés" után pár nappal főbe lőtte magát.

Ha valaki azt mondja nekem, a tisztújítás előtt, hogy Tóth Bertalan és Burány Sándor lesz a frakcióvezető és helyettese, és ez a fejlődés irányába mutat, akkor biztosan kiröhögöm, mint ahogy bizonyára sokan lettek volna így vele. Tóbiás József nem volt alkalmas frakcióvezetőnek.

Nem akarok én bántani senkit, de olyanra sikerült ez a koncepció, mintha Cseh Lászlót és Hosszú Katinkát, a kormányváltás érdekében, a Riói Olimpián, 100 méteren indítanák, de nem úszásban, hanem síkfutásban.

Ha valaki azt mondja nekem, hogy ez a felálló pártvezetés koncepciója, azt jóindulatúan nem hiszem el. Rosszindulatúan azt tételezem fel, hogy a háttérből rángatják madzagon az új pártvezetést, és ez k..va nagy baj.

Én nagyon kedveltem Hiller Istvánt, addig, amíg nem lett miniszter. Az a kabát már igen nagy lett rá.

Nekem van erre két történetem. Amikor Kocsis István átvette a Paksi Atomerőmű vezérigazgatói székét, első dolga az volt, hogy lecserélje az egyébként új "vezérigazgatósági autóparkot", mert nem lehetett messziről felismerni a portaszolgálatnak. Egy-másfél év múlva jött az emlékezetes 2 blokki baleset. Hiller is hasonlóan kezdte. Kinevezése után lezáratta az irodájához vezető, korábban szabad közlekedő folyosót, hogy ne lófrálhasson arra bárki. Egyébként emlékezetes tevékenysége nem volt.

Nem értem. Azt hiszem, vagyunk ezzel így páran. Lehet, hogy ebben már nem is érdemes részt venni?

Nekem nem kell az elektrosokk!