Így volt ezzel Muráncsik Tamás is, aki dán nyelvtudás nélkül, mindössze 30 ezer forinttal és egy bőrönddel indult útnak Dániába két évvel ezelőtt.  Jelentkezett kint egy ingyenes nyelvtanfolyamra, így ma már nem jön zavarba, ha dánul kell beszélnie a kollégákkal vagy ügyfelekkel a műhelyben, ahol dolgozik.

Esze ágában sincs hazajönni, azt mondja, kint befogadták, van előrelépési lehetőség és nincsenek anyagi gondjai.

Évről évre súlyosabb gondot okoz a járműiparban az, hogy nincs elég szakképzett autószerelő. Spindler Tibor, az Autószerelők Országos Egyesületének (AOE) elnöke januárban azt nyilatkozta, hogy a legálisan működő 9-11 ezer szervizből legalább 2-3 ezer szakember hiányzik.

Akkor arról is beszélt, hogy a szakma kiöregedőben van: többen vannak, akik végleg felhagynak az autószereléssel, mint akik erre a pályára lépnének. Hogy nagy szükség lenne autószerelőkre, azt a tavaly ősszel az idei tanévre meghatározott hiányszakmák listája is jól mutatja.

Több megyében is ösztöndíjjal próbálták ösztönözni a diákokat, tanuljanak autószerelőnek.

Az úgynevezett Szabóky Adolf Szakképzési Ösztöndíj azoknak a diákoknak nyújtható, akik az adott tanévben meghatározott hiányszakmákat államilag támogatott nappali, iskolai rendszerű szakképzésben tanulják.

Bruttó 1500 forint volt óránként a fizetésem, ez pont a duplája volt az otthoninak - kezdi a 24 éves Muráncsik Tamás, aki kicsit több, mint két évvel ezelőtt döntött úgy, hogy új életet kezd külföldön.

Éppen a harmadik munkahelyemet kerestem, akkor már volt kettő: egy autószerelő műhelyben dolgoztam és éjszakánként Pesten sofőrködtem

- magyarázza, hogy indult a külföldi álláskeresés.

Az interneten talált egy apróhirdetést, hogy traktorosokat keresnek Dániába, és jelentkezett. Kiderült, hogy nem közvetlenül a munkáltató, hanem egy ügynökség keres embereket.

Az volt a legfontosabb, hogy ne kelljen fizetnem semmiért. Minimális kezdőtőkém volt, így ez volt az elsődleges szempont

- jegyzi meg. Mivel semmit sem kellett fizetnie, szerződést kötött a céggel:  ők vállalták, hogy elintézik a munkakezdéshez szükséges papírokat és még a repülőjegy árának felét is kifizették neki.

Egyből öt állásajánlatot kapott, a hatodikra mondott végül igent.

Sertésfarmra, nyércfarmra és kacsatelepre kerestek embert, de mondtam, hogy én gépésztechnikus vagyok, azzal is szeretnék foglalkozni

- meséli. Végül egy kis dán családi vállalkozáshoz került, ahol Kínából rendelt traktorokat szerelt össze, plusz besegített a házkörüli munkákban.

Nagyon emberségesek voltak, soha nem éreztem, hogy lenéznének, de azért tudtam, ki a főnök: olykor lehetett érezni, hogy valami nem egyszerű kérdés volt, hanem utasítás, hogy csináld meg. De szívesen csináltam, mert más dolgom nem volt.

A munkahelyén kapott szállást is, nem kellett rezsit, internet-előfizetést fizetnie sem. Szinte csak élelmiszerekre költött, így bőven kijött a fizetéséből.

Most már azt hallom, hogy otthon sem elérhetetlen ez az összeg, mert elmentek a szakemberek, ezért kifizetik ezt a pénzt. De két évvel ezelőtt ez még nem volt így, még a nettó 130 ezer forintnak is örülni kellett.

Onnan elég kontrasztos váltás volt, hogy kijöttem Dániába, és a nettó 300-350 ezer forint havi fizetés mindig megvolt, mert annyi munkaórát tudtam dolgozni

- jegyzi meg. Dániában ingyenes a nyelvoktatás, ezért beiratkozott egy dán nyelvtanfolyamra is, mostanra már szinte folyékonyan beszéli a nyelvet.

Mindenki azt hiszi, hogy az angollal nagyon könnyű elhelyezkedni, mert a dánok beszélnek angolul, ez így is van, jól beszélnek angolul, de dán nyelvtudás nélkül csak kevesen alkalmaznak

- magyarázza.

Egy év után úgy döntött, munkahelyet vált. Azt mondja, sokan ódzkodnak az ügynökségektől, de ő elégedett volt a céggel, ami segített neki elhelyezkedni. Tény, hogy a fizetése jóval kevesebb volt, mint az átlag dán bérek, de így is megérte: nem neki kellett szállást keresgélnie, a papírokat sem ő intézte, ráadásul egy év után egyszerűen felmondhatott. Így is tett.

Egy géplakatos- és kovácsműhelyben helyezkedett el. 4 hónapig dolgozott ott, de nem igazán találta a helyét. Azzal szeretett volna foglalkozni, amivel Magyarországon is: autószerelőként szeretett volna dolgozni.

Egy nap a főnöke jelezte, nem megy jól az üzlet, érdemes lenne munka után néznie. Írt neki ajánlólevelet, ami kint nagyon fontos, Tamás pedig kinyomtatta az önéletrajzát, majd felkerekedett és bejárta a környéket.

Minden autószerelő-műhelybe beadta az önéletrajzát, köztük egy Bosch szervizbe is - épp abba, amelyikkel volt főnöke, a kovácsműhely tulajdonosa is kapcsolatban állt. A szerelőműhely vezetője felhívta Tamás korábbi munkaadóját, és végül a magyar srác meg is kapta az állást, jelenleg is ott dolgozik.

Most nettó 650 ezer forintnak megfelelő összeget keres havonta úgy, hogy hetente 37 órát dolgozik.
Reggel fél 8-kor kezd, 4-kor végez, napközben van két kisebb szünete. Pénteken csak délután 2-ig tart a munkanap.

Nagyon jó a rendszer, aki jobban teljesít, többet dolgozik, vagy komolyabb feladatokat végez el, több fizetést kap. Decemberben rengeteg munkánk volt, akkor nettó 800 ezer forintnak megfelelő fizetést kaptam

 - meséli.

Azt mondja, ennyiből bőven ki lehet jönni havonta, az élet nem sokkal drágább, mint itthon.

Ráadásul szerencséje is van, mindössze 1000 dán koronát, vagyis 41 ezer forintot fizet egy 35 négyzetméteres szobáért.

Még csak nem rég költöztem ide, egy barátom egy disznófarmon dolgozik, és ez tulajdonképpen az ő főnökének a háza, amiben a munkásokat szállásolják el. De kényelmesen elférünk

- mondja. Hangsúlyozza, hogy neki valóban szerencséje van ezzel a szállással, mert Dániában azért nagyjából 2500-4000 korona egy lakás bérleti díja.

Nagyon jól megélek, nem kell semmire nemet mondanom. van egy hobbim, driftelek (motorsport, ami hasonló a rally-hoz, azonban itt nem az idő és a sebesség számít, hanem a stílus és a kanyartechnika.

A drift lényege, hogy az autó hátulját a túlkormányozottságból fakadó kitörésekor a kanyarban csúszásban kell tartani anélkül, hogy az autó megtapadjon.), ami nem olcsó mulatság.

De itt ezt is megtehetem, míg otthon nem biztos, hogy erre lenne lehetőségem

- mondja. Arra a kérdésre, tervezi-e, hogy hazajön, azt mondja, nem.

Azért is érzem ilyen jól magam, mert ez egy hatalmas közösség itt, Dániában. Ők olyan szinten befogadtak, hogy nem is érzem azt, hogy külföldi vagyok. Jó, szőke, kék szemű vagyok, és folyékonyan beszélek dánul, de soha nem említették meg, hogy magyar vagyok. Csak jó értelemben vagy viccesen.

Nem is gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt ennyire be tudok integrálódni

- magyarázza. Szükség van kint a jó szakemberekre, már egy barátja is utánament, és elhelyezkedett annál a cégnél, ahol korábban ő dolgozott. A kis családi vállalkozás szépen fejlődik, most megint keresnek embert.

Azt mondja, megéri kimenni:ő 30 ezer forinttal és egy sporttáskával vágott neki a kalandnak, és ha neki sikerült, másnak is sikerülni fog.

penzcentrum.hu