Már át is írták a pártviszonyokat, temették teljes joggal az önmagát felzabáló MSZP-t, a gyalázatosnak is nyugodtan nevezhető álzöld LMP-t, s Gyurcsány Ferenc pártját nevezték ki a baloldal vezető erejének, míg levetkőzve borzalmasnál is borzalmasabb gyermekbetegségeit, megszületett az új liberális párt, a Momentum. Tisztult a kép, de nem sokáig.

A mi megvetésünket élvezi mindenki, aki ezekben az aljas színjátékokban részt vesz, mert Magyarországon minden választást csak azért tartanak, hogy azzal legitimálják Orbánt. Az “ellenzék” pedig azért vesz részt rajta, hogy hozzájusson az állami pénzcsaphoz, amin Orbán tartja a kezét, és csak azért csepegteti nekik a megélhetési támogatást, hogy cserébe ők a demokrácia hamis látszatát fenntartsák. De rendes emberek akkor sem rúgnak fel egy megállapodást, ha közben jól szerepelnek egy másik választáson. Ellenkezőleg.

Karácsony Gergely alkalmatlan személyiségét jól kifejezi az, hogy ezek után még szóba állt Gyurcsány pártjával, és amikor legyőzte a hirtelen ellene állított jelöltet, továbbra is igényt tartott a DK támogatására. Ezek jellemtelen, ócska dolgok, minden más szöveg Tarlósról, meg a Fideszről, meg Orbánról, ide nem való dumák. Ilyen jellemtelen emberek meg sem érdemlik, nem is képesek, nem is alkalmasak legyőzni egy gonosz rendszert, mert hiányzik belőlük az ehhez szükséges erkölcsi fölény, elvszerűség és tisztesség. Ezek kicsiben ugyanolyanok, mint Orbán, csak pitiánerebbek hozzá képest. A gonoszsághoz is kell egyfajta “nagyság”.

Nincs annál kicsinyesebb dolog, mint amikor valaki elér valami sikert (ezt mindig nagyon viszonylagosan kell érteni a DK esetében a többiekhez és önmagához képest), és egyből elkezd izmozni, nagyfiúzni, és azonnal elfelejti, hogy amit elértek, az egy megelőlegezett bizalomról és a szavazók szolgálatáról, nem az ő nagyképűsködésükről és villogásáról szól. Kálmán Olga indításakor még nem látszott azonnal, hogy ez a DK elszállása, melldöngetése és arroganciája, mert Karácsony Gergely (az egyetlen Tiborcznak való visszaszólást leszámítva, aminek köszönheti az előválasztási győzelmét, mellesleg egy végtelen buta ötlete nyomán) annyira alkalmatlan politikai szereplő (biztos nagyszerű napközis tanár lenne), hogy gondolhatták: ha van támogatás, próbáljunk valami jobbat. De ahhoz nyerni kellett volna. Így ez egy vereség.

Jó hadvezér akkor megy csatába, ha biztos a győzelmében, vagy olyan nagyszerű hadvezér, hogy vert helyzetből is győzni képes. Különösen akkor, ha ezzel el kell árulnia egy korábbi kompromisszumot is. De ahhoz Kálmán Olgának úgy kellett volna bevágódnia az előválasztási küzdelembe, hogy lesöpör mindenkit. Ez a három jelölt viszont nem vitázott, hanem egymást dicsérgette, bohózattá silányította az amúgy is megkérdőjelezendő választási részvételt, ami csak Orbán legitimációját szolgálja. Kálmán Olga feladta önmagát, mert a “nem bántjuk egymást” hamis ideológiája alapján nem ütötte meg riporteri önmagának a szintjét sem, mert lemondott arról, hogy konfrontáljon, aminek pedig a népszerűségét köszönhette ezekben a körökben. Riporterként is jobban szerepelt volna, mint ellenjelöltként.

Saját logikájuk szerint (akik azt képzelik, hogy Orbánt nem demokratikus választásokon demokratikus eszközökkel legyőzhetik) itt egy vérre menő csatának kellett volna lennie, mert óriási a tét. De bundameccs szagot árasztott az egész, és még nevetségesebb, hogy közben nem volt az, mert a DK el akarta venni azt, amit korábban egyszer már odaadott. Az EP választás után viszont azt gondolta, hogy ő az erősebb, akkor ez neki jár. Aki így gondolkodik, aki szerezni akar, azt valamire magának akarja használni. Ilyen emberekre akkor sem lenne szabad szavazni, ha a szavazás demokratikus és szabad választást jelentene. Ez egy tuti mutyi-szoci-gagyi felállás már messziről, bűzlik a régi szoci korrupt világ szagától. Amint elnyernék a fővárost, jönne a mutyizás.

Erre jött a szegedi jelölés. Botka és Gyurcsány egymás politikai ellenfelei voltak. Vélhetően azóta sem jobb a viszony. De a közönségnek eladott szöveg szerint mindenhol egy ellenzéki jelöltet kell állítani Orbán emberével szemben, hogy megpróbálják kiegyenlíteni a csaló választási rendszert, a közpénzen folytatott kormánypropagandát. Tehát saját hazugságaik szerint félre kellene tennie mindenkinek minden egyéb szempontot, és beállni az egyetlen közös jelölt mögé. Főleg ha még alkalmasnak is látszik. A DK Szegeden már a választás előtt elszenvedte a vereségét azzal, hogy nem állt be Botka mellé, hanem zsarolásra kívánta használni (sajtóhírek szerint) a támogatását egyes szegedi körzetekért cserébe. A rossz visszhang után pedig ezt visszavonták, amivel csak igazolták a kritikusaikat. Totális bukás.

Még egyszer hangsúlyozzuk, mivel Orbán hatalmának alapja a legitimáció, amit az ellenzék választási részvételével szerez meg, egyébként nem demokratikus, nem egyenlő, s nem tiszta választásokon, ezért ellenzünk és elítélünk mindenféle részvételt a NER működtetésében, ami ezt a legitimációt biztosítja, így mindenféle választáson való hamis, hazug, csaló ellenzéki részvételt is. De ha saját logikájukat vesszük alapul, akkor egy államférfihoz, egy ország vezetésére hivatott politikai mozgalomhoz a nagyvonalúság illik, a nagylelkűség, az elfogadás, nem a kicsinyesség, és a legkisebb szemétdombon az erőfitogtatás. A vezető szerep, a támogatottság nem kicsinyessé, hanem nagyvonalúvá tesz arra alkalmas embereket. Akik tartják a szavukat akkor is, ha másnap kapnak egy kicsit jobb ajánlatot.

A DK néhány rövid hét alatt bebizonyította, hogy egyelőre alkalmatlan arra a vezető szerepre, amelyre óvatos bizalmat szavazott neki a baloldal. A politikai és morális tőkét, amit sikerült az európai parlamenti választáson megszerezni, pillanatok alatt erodálták a belső viszonyai, a belterjes pitiáner szellemisége, amitől a mai napig nem szabadult meg. Ebben a néhány hétben ugyanaz az elvtelenség nyilvánult meg, amely Gyurcsány Ferenc minden hangzatos elvi ígérete, szózata ellenére bevitte ezt a pártot is Orbán rendszerébe, hazug álparlamentjébe, ami ezt a pártot is egy ugyanolyan megélhetési, korrupt, kollaboráns párttá tette, mint amilyenek azok, akik még el sem jutottak annak felismeréséig, mennyire rohadt rendszert szolgálnak – a pénzért.

nepszava.us