Egy új kutatás szerint az északi-sarki jég az elmúlt 20 évben lassabban olvadt, az ember okozta globális felmelegedés ellenére.

Amióta a műholdas feljegyzések az 1970-es évek végén elkezdődtek, a nyár végi tengeri jégtakaró a felére csökkent. Kimutatták, hogy a globális felmelegedés felelős ennek az olvadásnak akár kétharmadáért is, a fennmaradó harmad pedig a Föld éghajlati rendszereinek természetes ingadozásainak köszönhető.

Mivel az Arktisz melegedése közel négyszerese a globális átlagnak, több mint 10 000 köbkilométernyi tengeri jég veszett oda az 1980-as évek óta – ez a mennyiség négymilliárd olimpiai úszómedencét töltene meg. 2012 szeptemberében az Arktisz tengeri jege a történelem legkisebb mértékére, mindössze 3,41 millió négyzetkilométerre zsugorodott, ami találgatásokra adott okot azzal kapcsolatban, hogy mikor köszönthet be az Arktisz az első „jégmentes” nyarat.

Új kutatások azonban azt mutatják, hogy az északi-sarki tengeri jégtakaró csökkenése jelentősen lelassult a 2000-es évek vége óta, és az elmúlt 20 évben nem volt statisztikailag szignifikáns csökkenés.

A tudósok szerint ez egy átmeneti lassulás, amely további öt-tíz évig is eltarthat. Amikor véget ér, valószínűleg az átlagosnál gyorsabb tengeri jégtakaró-csökkenés következik be.

Dr. Mark England, aki az Egyesült Királyságban, az Exeteri Egyetemen vezette a tanulmányt, szerint „meglepőnek” tűnhet a tengeri jég csökkenése átmeneti lassulásának megállapítása az ember okozta klímaváltozás miatt.

„Ez azonban teljes mértékben összhangban van az éghajlati modell szimulációival, és valószínűleg az ember által vezérelt hosszú távú trendre rárakódó természetes éghajlati változékonyságnak köszönhető” – magyarázza.

„Ez csak egy „átmeneti haladék”, és a tengeri jég csökkenésének üteme hamarosan utoléri a tengeri jégveszteség hosszabb távú ütemét.”

A leglassabb tengeri jégveszteség a feljegyzések kezdete óta

Az Exeteri Egyetem kutatói által a Geophysical Research Letters folyóiratban ebben a hónapban publikált tanulmány az északi-sarki tengeri jégtakarót vizsgálta két különböző, 1979-től napjainkig terjedő műholdas mérési adatkészlet felhasználásával.

A szeptemberre összpontosítva, amikor az északi-sarki tengeri jégtakaró az év során a legalacsonyabb, azt találták, hogy 2005 és 2024 között a jég az első évtizedben 0,35 millió négyzetkilométerrel, a másodikban pedig 0,29 millió négyzetkilométerrel csökkent.

Ez azt jelenti, hogy az elmúlt két évtizedben a veszteség üteme a leglassabb volt bármely 20 éves időszakban a műholdas feljegyzések 1979-es kezdete óta. Négyszer-ötször lassabb volt, mint az 1993 és 2012 közötti csúcsidőszakban.

Az 1979 óta tartó hosszabb távú csökkenési ütemhez képest, ami évtizedenként 0,78-0,79 millió négyzetkilométer, ez 55-63 százalékos lassulást jelent.

„Ez egyfajta szünet a tengeri jég csökkenésének ütemében. Az északi-sarki tengeri jég még mindig jóval alacsonyabb, mint az 1980-as években volt , és a csökkenés összességében lelassult a 2005 és 2024 közötti vizsgálati időszakban” – mondja Dr. Gaëlle Veyssière, a Brit Antarktiszi Felmérés tengeri jég- és hófizikusa, aki nem vett részt a tanulmányban.

„Ezt a szünetet nem szabad összetéveszteni a fellendülés jelével. Nem jelzi, hogy az északi-sarki tengeri jég javulna, vagy hogy a klímatrendek megfordulását látjuk.”

Vajon tovább lassul a tengeri jég olvadása az Arktiszon?

A kutatók szerint a tengeri jégolvadás lassulásának egy a kettőhöz az esélye, hogy további öt évig tart, és egy a négyhez az esélye, hogy további 10 évig. De – tisztázzák – ez nem fog örökké tartani.

Az éghajlati modellek azt mutatják, hogy a jelenlegi lassulás végére az északi-sarki tengerveszteség üteme évtizedenként 0,6 millió négyzetkilométerrel gyorsabb lehet, mint az átlagos hosszú távú csökkenés.

A tanulmány szerint a jelenlegi átmeneti szünet valószínűleg a „belső éghajlati változékonyságnak” – vagyis a Föld rendszereinek egyes részei közötti kölcsönhatások miatti természetes éghajlati változásoknak – tudható be.

Ahelyett, hogy egy várható vagy ritka eseményről lenne szó, a tanulmány szerint az ehhez hasonló időszakok viszonylag gyakori előfordulására kellene számítanunk az éghajlati rendszer természetes ingadozásai miatt. Ember okozta felmelegedés nélkül a tanulmány szerint a tengeri jég valószínűleg megnőtt volna ebben az időszakban.

Dr. England egy analógiát idéz a klímakutatótól és az ikonikus felmelegedési csíkok vizualizációjának megalkotójától, Ed Hawkins professzortól. Azt mondja, hogy a lassulás olyan, mint egy „dombról lefelé pattogó labda, ahol a domb maga a klímaváltozás”.

„A labda továbbmegy lefelé a dombon, de ahogy akadályokba ütközik az útjába, átmenetileg felfelé vagy oldalra repülhet, és úgy tűnhet, mintha egyáltalán nem lefelé haladna” – mondja England.

Bár a röppálya nem mindig sima, hozzáteszi, hogy egy bizonyos ponton a labda mégis eléri a domb alját. (Euronews)

Címlapkép forrása: Picasa/High North News