Így nyúlták le az ország vagyonát az orosz oligarchák

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam

Így nyúlták le az ország vagyonát az orosz oligarchák

2017. szeptember 01. - 13:32

 

A hivatalos, felméréseken alapuló statisztikák durván alulbecslik az Oroszországban uralkodó jövedelmi egyenlőtlenség mértékét - mutat rá a téma három szakértője közelmúltban publikált tanulmányában. - írja a portfolio.hu.

Forrás: pixabay.com

Elemzésükből kiderül, hogy a Szovjetunió felbomlását követően elképesztő offshore-vagyont kezdett felhalmozni egy szűk réteg: mostanra az orosz magánszektor kezében lévő pénzügyi eszközök értékének durván fele offshore-vagyon, vagyis minden egy dollárnyi betétre egy dollárnyi offshore-pénz jut. 

Óvatos becslések szerint is a nemzeti összvagyon mintegy 43%-át birtokolja a társadalom leggazdagabb 1%-a, ami még az Egyesült Államokra jellemző állapotoknál is nagyobb vagyoni egyenlőtlenségre utal. 

Néhányan nagyon meggazdagodtak a Szovjetunió felbomlása után

Nagyágyúk az oligarchák nyomában

Filip Novokmet, Gabriel Zucman és Thomas Piketty közgazdászok egy nagyon érdekes tanulmányt publikáltak a közelmúltban az oroszországi vagyoni egyenlőtlenségek témakörében. Piketty-t valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, ő a téma legnagyobb szaktekintélye, így amelyik elemzéshez nevét adja, az rendszerint különlegesen erős tartalommal bír. Már a tanulmány címe is beszédes:

"From Soviets to Oligarchs: Inequality and Property in Russia, 1905-2016", azaz azt vizsgálja, hogy miképp vándorolt egy szűk réteg kezébe a szovjet állami vagyon jelentős része a rendszerváltást követően.

Korábban több elemzés is napvilágot látott már, ami az oroszországi vagyoni egyenlőtlenségeket vizsgálta, ezek azonban többnyire háztartási felmérésekben adott válaszokból összeállított statisztikákon alapultak, amelyek az adatforrás jellegéből fakadóan pontatlanok voltak, ezért jelentősen alábecsülték a szegények és a gazdagok közötti szakadék szélességét.

Piketty és társai - a nagyobb pontosság érdekében - a felmérések mellett más, megbízhatóbb forrásokat (adóhatósági statisztikák, nemzeti számlák) is felhasználtak.

Ennek ellenére a szerzők kihangsúlyozzák, hogy az átláthatóság hiánya, az adatok esetenkénti pontatlansága, továbbá az elkerülhetetlen becslések miatt a valóságban még a tanulmányban kapott eredményeiknél is nagyobbak lehetnek a vagyoni egyenlőtlenségek.

A nagy felzárkózás

Oroszország a Szovjetunió 1990-1991-es szétesését követően drámai politikai és gazdasági átalakuláson ment keresztül.

A rendszerváltást követő néhány évben durva recesszióba került az ország, 1998-tól kezdve azonban gyors növekedésnek indult a GDP, aminek a 2008-as válság vetett véget. Ezalatt az egy évtized alatt jelentősen csökkent a nyugat-európai országok és Oroszország közötti életszínvonal-különbség.

A következő ábra 2016-os (konstans) euróban mutatja az egy főre eső (vásárlóerő-paritáson számolt) GDP értékét Oroszország (piros vonal) és Nyugat-Európa (Egyesült Királyság, Franciaország és Németország számtani átlaga, kék vonal) esetében. 

Forrás: portfolio.hu

A nyugat-európai és az orosz lakosság életszínvonala közötti különbség tíz év alatt több mint 30 százalékponttal csökkent, úgy, hogy közben Nyugat-Európában is évről-évre jobban éltek az emberek.

A konvergencia aztán a 2008-as válsággal megszakadt, később pedig a Krím-félsziget megszállása és az ukrajnai konfliktus miatt kivetett nyugati szankciók, illetve a zuhanó olajár súlyos gazdasági következményei akadályozták meg a nyugati életszínvonalhoz való további közeledést.

A rendszerváltásnak természetesen volt egy olyan következménye is, amiről sokkal kevesebb adat áll rendelkezésre. A kapitalista (jellegű) rendszerre való áttérésnek sok vesztese volt, hiszen rengeteg, nem gazdaságosan működő állami vállalatnál dolgozó ember veszítette el a munkáját, ugyanakkor voltak óriási nyertesei is a változásnak.

Néhányan borzasztóan meggazdagodtak

A szerzők a Forbes magazin által rendszeresen elkészített milliárdoslista alapján megnézték, hogy hogyan változott a leggazdagabb orosz milliárdosok vagyona a nemzeti jövedelem arányában, mindezt más országokkal összevetve. Az eredmény elég sokkoló. 

Forrás: portfolio.hu

Látszik, hogy a 2000-es évektől drasztikusan emelkedni kezdett a leggazdagabb orosz milliárdosok vagyona a nemzeti jövedelem arányában (kék vonal). Bár a válság óta csökkent ez az arány, még mindig jóval magasabb, mint az Egyesült Államok, Németország, Franciaország vagy Kína esetében.

Ezzel a listával az a probléma, hogy csak egy nagyon szűk réteg vagyonosodásával kapcsolatban szolgál információval, ebből önmagában még csak nagyon óvatosan lehet következtetni arra, hogy mi történt a társadalom legfelső 1%-ának körében.

Állami vagyonból offshore-pénz, avagy nem stimmel a matek

Állami vagyonból magánvagyon

A Szovjetunió és vele a szocialista rendszer felbomlásának elkerülhetetlen következménye volt az állami vagyon zsugorodása, ezzel párhuzamosan pedig a magánvagyon értékének növekedése (privatizációs folyamat). Az alábbi ábra az éves nemzeti jövedelem arányában mutatja a vagyonösszetétel szerkezetének változását 1990 és 2015 között. 

Látszik, hogy miközben a két és fél évtized alatt összességében alig nőtt az éves nemzeti jövedelem arányában vett nettó nemzeti vagyon (piros vonal), közben ez az arány a magánvagyon (zöld vonal) esetében nagyjából megháromszorozódott, az állami vagyon (kék vonal) pedig harmadára esett vissza.

 

Forrás: portfolio.hu

A magánvagyon növekedésék nagy része az ingatlanvagyon gyarapodásából fakadt: 1990-ben az éves nemzeti jövedelem 50%-át tette ki ez a kategória, 2015-ben viszont már 200%-át.

Ez a lakásárak emelkedésén felül annak volt a következménye, hogya rendszerváltást követően az önkormányzati lakásokban élők elővételi jogot kaptak lakásuk megvásárlására, amelyet az emberek többsége néhány éven belül érvényesített is, így állami kézből magánkézbe kerültek az ingatlanok.

Ami ennél sokkal érdekesebb, az a lakosság pénzügyi vagyonának alakulása. A vizsgált negyed évszázados időszakban egyszer sem haladta meg az orosz háztartások összvagyona az éves nemzeti jövedelem 70-80%-át, sőt, az 1990-es évek végén előfordult, hogy ez az arány 30% alá csökkent.

Ez azért nagyon különös, mert azt jelenti, hogy az állami vállalatok privatizálása ellenére nem nőtt érdemben a lakosság kezében lévő vagyoneszközök értéke, pedig a gazdasági szerkezetváltás elméletileg lehetőséget teremtett arra, hogy - a lakosság számára biztosított utalványok révén - bárki tulajdonrészt szerezzen ezen cégek többségében.

Megjegyzés: az ábra a magánvagyon egyes elemeinek nemzeti jövedelem arányában vett értékváltozását mutatja 1990 és 2015 között. Látszik, hogy a zöld sáv, vagyis az ingatlanvagyon gyarapodott a legnagyobb mértékben, miközben a sárga sáv, vagyis a lakosság kezében lévő pénzügyi eszközök értéke arányaiban stagnált. Forrás: portfolio.hu

A tanulmány szerzői a következő gondolatmenettel vezetik le a helyzet furcsaságát:

  • A lakosság korábbi megtakarításait az 1990-es évek elején tomboló hiperinfláció elpusztította, ami megmagyarázza, miért csökkenhetett a pénzügyi vagyon a Szovjetunió felbomlását követő években.
  • Az viszont érdekes, hogy az így keletkező űrt miért nem sikerült feltölteni új pénzügyi vagyonelemekkel, elsősorban a privatizációkból származó vállalati tulajdonrésszel.
  • Még különösebb, hogy 1998 és 2008 között az orosz tőzsde jelentős emelkedése ellenére sem nőtt a háztartások pénzügyi vagyona (legalábbis a nemzeti jövedelem arányában nézve).

Valami csavar van tehát a történetben, amire a kutatók viszonylag egyszerű magyarázatot találtak: egy nagyon szűk réteg óriási offshore-vagyont halmozott fel az elmúlt két és fél évtizedben.

Becsléseik szerint az orosz milliárdosok által offshore-paradicsomokban tartott vagyon értéke elérhette a nemzeti jövedelem 75%-át, ami megegyezik a háztartások összes bevallott pénzügyi vagyonával.

Nem jön ki a matek

Oroszország az 1990-es évek eleje óta minden évet masszív (átlagosan közel 10%-os) külkereskedelmi többlettel zárt.

Ennek alapesetben azzal kellett volna járnia, hogy Oroszország (az államot és a magánszektort is beleértve) jelentős külföldi eszközállományt halmoz fel, hiszen az exportból befolyó pénz, illetve az abból vásárolt eszközök növelik a külfölddel szembeni nettó követelések értékét.

A valóságban azonban nem ez történt, hiszen negyed évszázad alatt Oroszország nettó külföldi eszközállományának (vagyis a hazai szereplők által birtokolt külföldi és a külföldi szereplők által birtokolt hazai eszközök értékének különbsége) nemzeti jövedelem arányában vett értéke mindössze 26%-kal nőtt.

A következő ábra ezt a folyamatot mutatja: a piros vonal a külkereskedelmi többlet mértékét mutatja a nemzeti jövedelem arányában, a zöld vonal a nettó külföldi eszközállomány alakulását ábrázolja. 

Forrás: portfolio.hu

Egyszerűen fogalmazva az exportból származó (elsősorban dollár) bevételek egy jelentős része "eltűnt".

A szerzők szerint csak úgy jön ki a matek, hogy ezalatt az időszak alatt orosz magánszemélyek és vállalatok óriási vagyont menekítettek külföldre (offshore-paradicsomokba) oly módon, hogy az nem került be a hivatalos statisztikákba, ami a helyi rendszer gyengeségeit ismerve egyáltalán nem meglepő.

Persze egyéb tényezők is szerepet játszhattak a külkereskedelmi többlethez képest visszafogott ütemű nettó külföldi eszközállomány-növekedéshez (például, ha egy orosz vállalat egy olyan külföldi cégbe fektetett, ami aztán csődbe ment, az pont egy ilyen eset), ezek azonban az eltérés mértékéből fakadóan nem adhatnak magyarázatot a teljes jelenségre.

Vagyis arra, hogy mostanra az orosz magánszektor kezében lévő pénzügyi eszközök értékének durván fele offshore-vagyon, ami egy nagyon szűk réteg kezében összpontosul.

A gazdagok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lettek

Szétszakadó társadalom

Nem meglepő módon a kommunista hatalomátvételt követően jelentősen csökkent a legmagasabb jövedelműek összjövedelmen belüli részesedése, elsősorban a legalacsonyabb keresetűek javára. A Szovjetunió felbomlását követően azonban ugyanilyen drámai mértékben megugrott a felső 10% jövedelmi részesedése, miközben az alsó 50% azt 1990-es évek első felében rosszabb helyzetbe került, mint a cári időkben.

A rendszerváltás egyúttal a középosztály relatív lecsúszását is eredményezte. 

Megjegyzés: a piros vonal az orosz lakosság legrosszabbul kereső 50%-ának, a kék vonal a felső 10%-ának, a zöld vonal pedig a középső 40%-ának teljes jövedelmen belüli részesedését ábrázolja az elmúlt bő egy évszázadban. A cári időkre, illetve a 20. század első felére vonatkozó adatokat pontatlanságuk miatt érdemes fenntartásokkal kezelni. Forrás: portfolio.hu

A társadalom legmagasabb jövedelemmel bíró 1%-ánál még látványosabb volt a változás: jövedelmi részesedésük 1990 és 2008 között mintegy ötszörösére nőtt. Jelenleg ez a kiváltságos réteg birtokolja a teljes nemzeti jövedelem ötödét, miképp az a következő ábráról is leolvasható. 

Forrás: portfolio.hu

Bár ezek alapján már nyilvánvaló, hogy kik voltak az igazi nyertesei a Szovjetunió felbomlásával járó rendszerváltásnak, a végére itt van még egy sokkoló ábra.

Miközben az elmúlt bő két és fél évtizedben reál értelemben (inflációval korrigálva) átlagosan 41%-kal nőtt az egy főre jutó nemzeti jövedelem (piros vonal), az egyes jövedelmi csoportok között brutális különbségek alakultak ki: miközben a legalacsonyabb keresetűek jövedelme csökkent, addig a felső 0,1%-é, vagyis néhány kiváltságos milliárdosé (minimum) megötszöröződött. 

Megjegyzés: az ábra jövedelmi csoportokra bontva mutatja az elmúlt bő két és fél évtizedre vonatkozó összesített reáljövedelem-növekedés mértékét. A vízszintes piros vonal a 41%-os nemzeti átlagot mutatja. Forrás: portfolio.hu

A jövedelmi viszonyok durva eltorzulása természetesen vagyoni szempontból is egyre szélesebb szakadékot eredményezett az orosz társadalomban.

Óvatos becslések szerint is a leggazdagabb 10% (zöld vonal) kezében van az összes nemzeti vagyon 70%-a, míg a lakosság szegényebbik fele (sárga vonal) az összvagyon kevesebb mint 5%-át birtokolja. 

Forrás: portfolio.hu

Az Oroszországban uralkodó vagyoni egyenlőtlenségek nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőek. A szerzők becsléseik szerint a felső 1% teljes vagyonon belüli 43%-os részesedése az Amerikai Egyesült Államokra jellemző állapotokat is felülmúlja, Kínáról és Franciaországról nem is beszélve. 

Forrás: portfolio.hu
portfolio.hu

 

 


;