Interjú: Az öregedésben rejlő természetes szépséget hirdeti mobilfotóin Trokán Nóra
„Nincs időm azzal foglalkozni, hogy szép vagyok”
Sikeres színművész, énekes, és a fotózásban is egyre komolyabb felkéréseket kap.
Trokán Nóra a Huawei-jel közös, első mobilfotós munkája során hét 25 és 45 év közötti modellről készített portrét, amellyel az öregedésben rejlő természetes szépséget mutatta meg. Nóra kihívásként tekint a portréfotózásra, és igyekszik a lehető legkevesebb utómunkát alkalmazni a képein. Modellként és fotósként is vallja, hogy a szépség kulcsa a belső harmóniában rejlik, bár őt magát nem igazán foglalkoztatja, hogy sokan szépségideálnak tartják. Trokán Nóra a Huawei In Focus kampányának keretében készített portréfotói szeptember 17-től 28-ig ingyenesen megtekinthetők a Societé Budapestben-ben.
Miért tartottad fontosnak, hogy elvállald a Huawei felkérését, mi fogott meg a vállalat kezdeményezésében, amelynek középpontjában a természetes szépség és az öregedéshez való viszony áll?
Nagyon tetszett az ötlet, hiszen saját fotós munkáim során is mindig arra törekszem, hogy minél kevesebb legyen a smink és az utómunka. Megpróbálom hangsúlyozni a modellek természetességét, és ezáltal átadni a személyiségüket. Úgy érzékelem, hogy még mindig nagyon jellemző a portréfotózás során, hogy elkészül egy kép, amit visszaküldenek azzal a kommenttel, hogy „azt a redőt a derekánál szedd ki, kérlek, ha lehet” – pedig az a redő igenis ott van, amikor az ember leül, és szerintem nem kellene eltakarni, mert ezáltal egy mesterséges képet generálunk magunkról, amelynek lehetetlen megfelelnünk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy velem még nem fordult elő, hogy kitöröltem egy-egy előnytelenebb fotót, de egyúttal azt is látom, hogy ez a magunk által felállított elvárások hatása. Azért örültem a Huawei felkérésének, mert magam is igyekszem ezt az ideát lerombolni, és megmutatni, hogy nem feltétlenül az a szép, aki megfelel a társadalom által generált képnek, hanem az, akinek a személyisége át tud hatolni egy-egy fotón, legyen bármilyen „tökéletlen” is.
Amellett, hogy fotózol, te magad is rendszeresen szerepelsz az újságok címlapjain, és sokan ideális szépségnek tartanak. Milyen a viszonyod a saját külsődhöz?
Nincs nagyon időm ezzel foglalkozni, de alapvetően azt gondolom, hogy harmóniában kell lenni saját magunkkal, mert ha ez nincs meg, lehet valaki bármilyen szép, nem közvetít semmit. Sokan mondják, hogy nekem könnyű, mert olyan külsőt kaptam a szüleimtől, amely megfelel a mai szépségideálnak. Ez nem igaz, színészként például adott esetben hátrányt is jelenthet, mert nem mindig jut eszébe a rendezőknek, hogy egy külsőleg „unalmasan szép” karakternek adjanak izgalmas szerepet.
Milyen mintát hozol otthonról? Édesanyád híres, gyönyörű színésznőként hogyan vélekedett a saját szépségéről?
Anyukámat sosem láttuk a tükör előtt tollászkodni, mindig is olyasvalaki volt, aki élte a vagány hétköznapjait. Ha úgy adódott, az istállóból ment az Operett színházba, felvette a flittereket, majd az előadás végeztével ment vissza a lovakhoz. Számunkra a nővéremmel az volt a példa, hogy fontos tudatában lennünk, de sosem szabad visszaélni a szépségünkkel. Számomra például sokáig idegesítő volt, hogy szép kislányként tartottak számon, ezért egy ideig szembe is mentem ezzel: kapucnis pulcsiban és farmerben jártam, majdnem 30 éves koromra jött el az az idő, amikorra elkezdtem tudni értékelni a külsőmet.
Látod-e bármilyen nyomát magadon az öregedésnek, és ha jelenleg nem is, el tudod-e képzelni, hogy a jövőben használsz majd filtereket annak érdekében, hogy elfedd az idő múlásának nyomait a fotóidon?
Van egy ősz hajszálam! (nevet). Nyilván ez idővel majd kiderül. Nem ítélem el, ha valaki megpróbálja elfedni az öregedés jeleit, de szerintem fontos számolni azzal, hogy mindig meglátszik, ha ez el van túlózva, és egyfajta erőlködést mutat. A kulcs talán az, hogy meg kell találni a belső harmóniát, amely eltereli a figyelmet arról, hogy túl sokat foglalkozzunk az idő múlásával. Ezen dolgozom én is.
Színésznőként mi a tapasztalatod, hogy áll a színészvilág az öregedéshez?
A színészt alapvetően behatárolja az arca egy karakterbe. Azt gondolnánk, hogy az öregedéssel párhuzamosan korlátozódnak a szereplehetőségek, hiszen az idő múlása az arcon fedezhető fel a legjobban. Ugyanakkor számtalan példa van arra, hogy valaki nem csak a korának megfelelő szerepeket kap, vegyük például Meryl Streepet, aki idén töltötte be a 70-et, és akár egy idősődő nagymama vagy egy ízig-vérig női szerepben is hiteles tud lenni. Én például játszottam már 60 éves nőt, életem egyik legemlékezetesebb munkája volt.
Hogyan tudod összeegyeztetni a színházi szerepeidet az énekes karriereddel, valamint harmadik szenvedélyeddel, a fotózással?
Szerencsére jut időm a fotózásra is, mivel utóbbi általában egy-egy napos munkát jelent, így a forgatási napok közé mindig be tudom illeszteni, abszolút összeegyeztethető a színészettel és az énekléssel.
A Huawei kampánya mennyiben jelentett újdonságot az eddigi munkáidhoz képest?
Abszolút újdonságnak számít, ez az első hivatalos mobiltelefonos portréfotózásom. A kampány keretében felkért modellek jellemzően civilek, nem szokták fotózni őket. Volt olyan, aki élvezte, de akadt olyan is, aki alig várta, hogy vége legyen – az ilyen helyzetekben is meg kell tudnom örökíteni azt a pillanatot, ami a legjobban tükrözi az adott modell személyiségét és az öregedésben rejlő természetes szépség koncepciójának is megfelel.
Mi a legnagyobb kihívás számodra a portréfotózásban?
Nagyon szeretek portrét készíteni. Általában nem készülök rá előre, mert élvezem annak a pillanatnak a varázsát, amikor először találkozom egy modellel, és meglátom, hogy mi fog kisülni a vele való közös munkából. Ez nem csak technikailag izgat, hanem emberileg is kihívás, hiszen egy-egy helyzetben el kell tudni lazítani valakit, vagy épp ki kell rántani a megszokott pózokból.
Véleményed szerint milyen az ideális fotómodell?
Nem tudnék egy dolgot kiemelni. Azt gondolom, hogy nagyon sok múlik azon, hogy a fotós milyen környezetet teremt. Amióta fotózom, könnyebben tudok azonosulni a modellszereppel is, éppen ezért kifejlesztettem egy apró trükköt: a fotózás kezdetén az alanyoknak azt mondom, hogy még állítom a fényeket, vagy próbálgatom a beállításokat, holott már régen kész a kép, és így sikerül elkapnom egy természetes pillanatot, amiben a modell magát tudja adni.
Mi számodra a legfontosabb különbség a mobilfotózás és a hagyományos fényképezési eljárás között?
Mobillal többnyire útközben, impulzívan fotózom, míg egy-egy felkérés esetén profi fényképezővel szoktam készíteni a képeket. Teljesen más a két eszköz, és mivel alapvetően hagyományos géppel dolgozom, nagyon izgalmas volt számomra HUAWEI P30 Pro-val készíteni a portrékat: rengeteg beállítási lehetőséget és megoldást kínál, gyakorlatilag mindent le lehet vele képezni, amit egy profi géppel, szinte már zavarba ejtő a technológiája.
Mit gondolsz, a jövőben képes lesz a mobilfotózás meghaladni a hagyományos fényképezést?
El tudom képzelni, ugyanakkor én meglehetősen régimódinak tartom magam, számomra a hagyományos fényképezés, sőt még az analóg géppel való fotózás is rendkívüli örömet okoz. De emellett csodálom azt a technológiát, amelyet a Huawei készülékei nyújtanak, hiszen ezekkel a telefonokkal csúcsminőségben és nagy felbontásban készíthetünk képeket. A legutóbbi munkám során például, amikor a Katona József Színház művészeit fotóztam a színfalak mögött, digitális tükörreflexes géppel dolgoztam. Sokkal nagyobb kihívás lett volna azonban analóg gépet használnom, ugyanis rendkívül gyorsan történtek az események, nekem pedig azonnal reagálnom kellett.
Mit üzennél a most 20-30-as éveikben járóknak, hogyan viszonyuljanak az öregedéshez?
Nehéz kérdés ez, hiszen olyan létjogosultsága van ma az okostelefon-használatnak, mint soha ezelőtt. A mai fiatalok úgy szocializálódtak, hogy mindenre filtereket tesznek, és ha valaki posztol egy képet effektek nélkül, azt unalmasnak tartják. Nem egyszerű úgy beszélni velük erről a témáról, hogy ne kioktatásnak tűnjön, de szerintem fontos, hogy megpróbáljunk magunk is példát mutatni amellett, hogy nem lehet eleget hangsúlyozni a túlfilterezett fotók önképre gyakorolt negatív hatásait és a természetesség fontosságát.
Érzel felelősséget a tekintetben, hogy formálhatod a követőid szépségről alkotott gondolkodását?
Abszolút, főként manapság, amikor tízezrekhez tudunk eljutni egy-egy poszttal. Ugyanakkor én egyelőre úgy érzékelem, hogy jelenleg nagyobb hatása van a filterezett képeknek, egyszerűen érdekesebbek a fiatalabb generáció számára. Ezért is örültem a Huawei kampányának, amely ezzel szembemenve a természetességre helyezi a hangsúlyt. Szerintem ez egy nagyon jó üzenet, én is ezt igyekszem közvetíteni a fotóimmal, és remélem, idővel a fiatalok hozzáállásában is változást érnek el az ilyen kampányok.
Mik a következő fotós munkáid és a jövőbeli terveid a fotózás területén?
Lesz még a már korábban említett, Katonás-projekthez hasonló, színészeket fókuszba helyező fotózásom a közeljövőben, illetve hosszabb távon a céljaim között szerepel, hogy még több olyan fotót készítsek, amelyek a társadalmi érzékenyítésben segíthetnek.