Merthogy az orbáni modell fel tudja mutatni az ilyen rezsimek minden jellemzőjét: megzabolázták a bíróságokat és a médiát, a hatalom álhírekkel operál, formálisan szabad választásokat tart, vannak oligarchák, akik a kormánypárttól függnek, és lojális a középosztály. A demokrácia alig egy évtized alatt adta át a helyét az önkényuralomnak. A szerző, John Keane, a Sydney Egyetem politológusa megjegyzi, hogy Orbán még azt is megengedte magának, hogy a koronavírus ürügyén több mint 100 dekrétumot adjon ki. Kaczynski közben egyre jobban követi az orbáni utat. Despoták persze szép számmal élnek másutt is, ők is rávetik magukat a vírus kínálta lehetőségre. Ily módon nyugodtan lehet őket koronokratáknak is nevezni, Magyarországtól Bolíviáig.

A professzor aggasztónak tartja, hogy a despotizmus már az USA-ban is teret nyert, de Trumpon kívül sokan mások is remekül manipulálják saját polgáraikat. A legsúlyosabb azonban az, ami Kínában történik, mert ott az emberek önként vállalják a szolgai létet. Abban bíznak, hogy cserébe jobb és biztonságosabb életet kapnak. Ráadásul az Amerikában tapasztalható zűrzavar Peking kezére játszik, amely ily módon végképp megmutathatja: csupán érzékcsalódás Washington fölénye.

Bőven belefér, hogy a despotikus kínai politika a demokrácia jövőjét mutatja. Hiszen sorra kerülnek hatalomra áldemokratikus rezsimek, ám ezeket az ellenoldalnak nem szabad félvállról vennie, hiszen itt olyan élősködőkről van szó, akik jogállam üzemzavaraiból élnek. A professzor mindazonáltal nem zárja ki, hogy meg is bukhatnak ezek a rendszerek, mert simán átalakulhatnak rendőrállammá, amire Oroszország az ékes példa. Viszont a járvány csak kedvez nekik, mert a baj láttán egyre nagyobb rétegek barátkoznak meg azzal: a rendkívüli helyzet miatt fel kell adni a demokrácia játékszabályait. (Handelsblatt) / nepszava.hu