A Sztárportréban három példát is mesélt arra, ahogy a mindennapokban hol és hogyan használja ezt:

1. Parkolás
2. Díjátadó
3. Gyermekvállalás

Itt a parkolóhely, megvan a parkolóhely, most kiáll egy autó, és én beparkolok. Általában ilyenkor 1 kört még megyek, kiáll valaki, és én beállok.

Régen is használtam ezt a módszert, amikor például anno jelölték a Groovehouse-t egy díjra. A mellettem ülő Zsoltnak mindig mondtam: Most fogják kimondani, hogy nyert a Groovehouse. Itt csak a Groovehouse nyerhet. A Groovehouse! Figyeld meg Zsolti, most fogják kimondani, hogy nyert a Groovehouse. És tényleg kimondták. Zsolt ilyenkor kikészül tőlem, de én ilyen vagyok. Ha valamit csinálok, azt azért csinálom, hogy abban én legyek a legjobb. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok veszíteni, mert nagyon is tudok. Olyankor újratervezés van.

Annak idején azt mondták, hogy nem lehet gyermekem, és mégis van. Erre is rákoncentráltam. Nem akartam elfogadni, hogy nem lehet. Én ki sem mondom azt, hogy nem lehet, mert nem létezik olyan, amit nem lehet. Nem is tudtam soha elképzelni magam úgy, hogy nem leszek egyszer anyuka, mert egészen fiatal korom óta mindig is nagyon szerettem volna gyermeket. A gondolataimban már régóta folyamatosan volt gyermekem, mindig ott volt a kezemben.