Tóth Zoltán kálváriája akkor kezdődött, amikor az 1100 fős Heves megyei községben falunapot rendeztek 2010. július 24-én. Ezen a napon Tenken a Rendőrtiszti Főiskola egyik csoportja önvédelmi bemutatót tartott. A program után a társaság átvonult az egyik Dózsa György úti házhoz, itt egyikőjük szüleinél szórakozott tovább a 18 fős baráti társaság, ahol tanúvallomások szerint iszogattak és zenét hallgattak. Mindez az éjszakába nyúlt, a túl hangos zene pedig a pihenni akaró, szomszéd Tóth Zoltánt annyira feldühítette, hogy kérte a rendőrség ügyeletét, szüntessék meg az elviselhetetlen zajt. Ez időszakosan megtörtént, majd Tóth szerint újból felvették a hangerőt, amiért másodszor is intézkedést kért.

Mivel a hangos zene miatt a férfi nem tudott elaludni, kiment az udvarra és rágyújtott. Azt mondja, ekkor, vagyis éjfél után a kapuján belépett a szomszédja, K. Sándor, és mintegy 2-3 méter távolságból durván olyasmit szólt: „mi a k… anyádért nem férsz a bőrödbe?” Ezután Tóth egy ütést érzett a tarkóján, mire elvesztette eszméletét. Az utcában lakó Fekete Csaba és Csontos László a falunapról tartottak hazafelé, amikor a sérült embert meglátták az árokban. Fekete úgy emlékszik, Tóth láthatóan zavart volt, mert nem ismerte meg őket, de bevitték a házába.

Tóth Zoltán mutatja, hol ütötték le

Tóth Zoltánnak úgy dereng ma már, hogy mentősök érkeztek hozzá, később viszont megtudta, hogy csak rendőri segédlettel tudták mentőbe tenni, annyira rossz állapotba került. Az egri kórházban tért magához. Itt kiderült, több helyen eltört az állcsontja és agyrázkódást szenvedett, az orvosok ezért hivatalból megtették a feljelentést. Tóth ottani emlékei között szerepel még egy nő, aki kérdéseket tett fel neki. Hogy miről beszéltek, arra nem emlékszik, viszont később előkerült egy jegyzőkönyv a meghallgatásáról, amin az aláírása szerepel. (Az esetről szóló korábbi cikkünket itt találja.)

Mivel az aláírást Tóth utóbb nem ismerte el, megvádolták a hatóság félrevezetésével, amely vádat egy év után szüntették meg. A korábban kamionsofőrként dolgozó Tóth Zoltán végül hosszan tartó táppénzes állomány után 2012-ben rokkantsági nyugdíjba került, és a havi jövedelme nem éri el a hatvanezer forintot.

Szakmai mulasztások?

Tóth elmondta a magyarnarancs.hu-nak: a nyomozás azzal kezdődött, hogy a súlyos bántalmazás helyszínén nem rögzítettek nyomokat, ami a vérnyomokkal együtt elvezethetett volna az elkövető(k)höz. Állandó reklamációi és sérülése fokának megállapítása miatt az ügyész igazságügyi orvos szakértői vizsgálatot kért, de helyette elmeorvosi vizsgálatnak vetették alá – őt. A sértett ezeket a jogsértéseket igyekezett tudatni a legmagasabb szintű hatóságokkal, ám falakba ütközött. Elment az állampolgári jogok országgyűlési biztosáig, ahol Szabó Máté tudatta vele, „hogy a bűncselekmény elkövetésére utaló beadványát a legfőbb ügyész úrnak (dr. Polt Péter) tettem át”. Ezután sem történt változás az eljárásban.

Tóth azt mondja, öt és fél évvel a történtek után már esélyét sem látja annak, hogy előkerüljön az őt súlyosan bántalmazó elkövető, illetve annak esetleges társai. Részörömei azért voltak a különös eljárás során, mert annak is örülnie kellett, amikor – igazságügyi orvos szakértő helyett – elrendelték elmeorvosi vizsgálatát, és nem állapítottak meg nála kóros állapotot. Szerencsésnek tartja azt is, hogy a 2021. június 30-ig titkosított anyagba be tudott tekinteni. Abban az Országos Rendőr-főkapitányság Ellenőrzési Szolgálata 11 pontban foglalta össze a rendőri eljárás során elkövetett durva szabálytalanságokat. Szerepel benne, hogy a hatóságnak helyszíni szemlét kell tartania abban az esetben, ha abból a későbbiek során feltételezhetően fontos tény állapítható meg. Erre csak a bűncselekmény után hét hónappal, 2011. február 22-én került sor a sértett és az általa megnevezett K. Sándor tanú mellőzésével. Ekkor már nem voltak fellelhetők a bántalmazás helyén a bűncselekmény nyomai. A szakvélemény szerint tehát elmaradt a nyomkutatás és nyomrögzítés, ami ebben az esetben alkalmazható lett volna, de a helyszíni szemle sem felelt meg az ügyészi utasításba foglaltaknak, miközben több egyéb eljárásjogi hibát is feltártak.

A sértett nyomozati iratokba történő betekintése sem történhetett meg, mert ugyanarra az időpontra kapott Tóth idézést ugyanezzel az üggyel kapcsolatban másik hatósághoz is, ahol megjelent. A betekintésre a későbbiek során sem került sor. Az ügyész például hiába adott utasítást igazságügyi orvos szakértő kirendelésére, ez nem történt meg, holott a bántalmazott férfi maradandó egészségkárosodást szenvedett. Tóth elmondta a magyarnarancs.hu-nak, hogy a bántalmazás következményeként az állába beépített fémdarab miatt nem tud fogsort csináltatni, így a rágása elégtelen, és ez megviseli a gyomrát, az emésztését.

Másik nagy gondja, hogy Heves megyében fél tucatnál több ügyvédet keresett meg, ám az iratok megismerése után egyikük sem merte felvállalni a képviseletét. Pedig szüksége lett volna jogi szakemberre akkor is, amikor az ominózus kórházi jegyzőkönyvön szereplő és általa el nem ismert aláírás miatt eljárást kezdeményeztek ellene hatóság félrevezetése címén, amit csak egy év múlva szüntettek meg. Úgy érzi, számos jogsérelem érte, amiért a bántalmazásával összefüggésben meg merte nevezni a rendőröket, akik bántalmazásának napján hangosan buliztak az utcájában, és ő rájuk hívta a helyi kollégáikat. Tóth tudomása szerint közülük máig nem hallgattak ki senkit a nyomozó hatóságok.

Aktatologatás

Tóth megkereste panaszával az ügyészséget, és kérte a korrekt eljárás lebonyolítását, ám kérelmét a Legfőbb Ügyészség elutasította. Írt az Országos Rendőr-főkapitányságra is, akik visszaküldték a panaszt a Heves Megyei Rendőr-főkapitánysághoz, ahonnan az egész eljárás indult a maga hiányosságaival együtt. Ott elrendelték a közigazgatási eljárást, miközben arra hivatkoztak, hogy majd az ügyészség kivizsgálja a panaszt. Miután egyik hatóságnál sem jutott előre az ügy, a rokkantsági nyugdíjba került férfi megpróbálkozott pótmagánvád benyújtásával, ahol az általa elszenvedett sorozatos jogsértések miatt az államot perelte volna. Az Ítélőtáblán lefolytatott iratismertetés során derült ki, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvet tíz évre titkosították. Ezután már csak az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalában bízhatott, ám Székely László, az alapvető jogok biztosa válaszában kifejtette, hogy a nyomozó hatóság döntéseinek az ügy érdemére vonatkozó tartalmát nem vizsgálhatja. A beadványára adott választ még megfellebbezte, ám Székely megismételte, hogy vizsgálati jogosultsága akkor áll fenn, ha a nyomozó hatóság (rendőrség, nyomozó ügyészség) intézkedése vagy mulasztása megsértette, vagy közvetlenül veszélyeztette az érintett alapvető jogait.

Tóth próbálkozott a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodával, ahol hivatali visszaélés bűntett miatt próbált eljárást indítani a Hevesi Rendőrkapitányság állományába tartozó – általa meg nem nevezett – hivatalos személyek ellen, mivel a nyomozást nem a jogszabályoknak megfelelően folytatták le. A feljelentésére született határozat már a Központi Nyomozó Főügyészségről érkezett Tenkre, amiben az áll, hogy „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény” – ezért azt megszüntetik.

Tóth minden olyan határozatot megfellebbezett, amit rá nézve jogtalannak, igazságtalannak tartott, de ekkor is falakba ütközött. Mivel a nyomozás megszüntetését kimondó határozat megkifogásolásával sem ért el eredményt, megpróbálkozott még egy hivatali visszaélés bűntett miatti feljelentéssel, ami a Hevesi Rendőrkapitányság állományának néhány tagja ellen irányult, akik szerinte részrehajlóan jártak el az ügyében. A Központi Nyomozó Főügyészség ezt is elutasította, „mert a bűncselekmény gyanúja hiányzik”. A főügyészség szerint a feljelentésbe foglaltak a Btk. 305. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntettének gyanújára utalhatnak, ami szándékos és célzatos bűncselekmény, amely többek között hatáskör túllépésére, hivatali helyzettel való visszaélésre, jogtalan hátrány vagy előny megszerzésére irányul. A katonai ügyész szerint a feljelentés nem tartalmaz olyan konkrét tényt, ami hivatalos személy által elkövetett bűncselekményre utal. A Legfőbb Ügyészségről is megérkezett az újabb elutasító válasz, „mert a nyomozás megszüntetéséről szóló határozat a feljelentőre közvetlen rendelkezést nem tartalmaz”.

Ügyvédet keres

Tóth eközben azt vélelmezi, hogy az egész ügymenet valakinek az utasítására zajlott ebben a formában, azaz hogy a súlyos testi sértéses ügy ismeretlen tetteses maradjon, és ne kerüljenek gyanúsított látókörbe rendőrök. Úgy összegez, hogy „a polip csápjai összeértek, és ezzel a helyzettel az ügyvédek sem mernek szembeszállni”. Mivel feljelentései soha nem juthattak el bírói szakba, így nem tudta kimeríteni a hazai igazságszolgáltatás minden szegmensét, és emiatt – tudomása szerint – nem mehet a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságára sem kártérítési igényével.

A kör számára itt egyelőre bezárult, hacsak – gondolta – valamelyik jogvédő szervezet nem nyúl a hóna alá. A Társaság a Szabadságjogokért bekérte az ügy iratait, de ők közölték vele, nem tudnak neki segíteni. Tóth ezután a Magyar Helsinki Bizottságnál próbálkozott. Egy megjelölt időpontban Budapestre utazott, és magával vitte az ügy dokumentumait. Aztán ott is csalódnia kellett, mert a kezdeti biztató hozzáállás után ők sem vállalták fel a képviseletét.

A magyarnarancs.hu rákérdezett az ORFK-nál, hogy milyen esetekben élnek a titkosítás eszközével?(Hiszen Tóth anyagát 10 évre titkosították – a szerk.)Az ORFK-nál erre a hatályos jogszabályokra hivatkoztak, kormányrendeletre és minősített adatok védelmére, valamint adminisztratív biztonsági intézkedések alkalmazására. Rákérdeztünk arra is, hogy ORFK Ellenőrzési Szolgálata által megkifogásolt nyomozási ügymenet miatt az elöljárók részesítettek-e valakit elmarasztalásban – erre egyértelmű nemleges választ kaptunk.

Tóth Zoltán ma már csak a csodában bízik, hogy talán egy ügyvéd mégis felvállalja a képviseletét, és ügye végül eljuthat a strasbourgi emberjogi bíróságra. Továbbra is keres egy jogi képviselőt, aki felvállalná ügyének folytatását.

magyarnarancs.hu