h i r d e t é s

Karafiáth Orsolya: Kövér szerepe lenne az udvari bolondé?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Karafiáth Orsolya: Kövér szerepe lenne az udvari bolondé?

2016. május 07. - 15:45
1 komment

Új fejezethez érkezett a net szerepéről való „konzultáció” hazánkban, és most épp ott tartunk, hogy a doktor úr lecsukatná az internetet, biztos, ami biztos - írja a 24.hu.

Fotó: Europress / 24.hu

A demokrácia védelmében. Nagy kérdés persze, vajon hogyan definiálja Kövér, hogy mi is az a demokrácia?

Ám nehogy azt gondoljuk, hogy a semmiből jött ez az elgondolás, még ha maga az idézhető szöveg véletlenül is került elő. Hála gondolom annak az átkozott internetnek. Már nem lehet csak úgy sutyiban nyilatkozgatni, mindennek nyoma marad. Meg is értem a rettegést! Ott, ahol állítólag (szigorúan pletyka) bizonyos kormányzati körökben az e-mail is viszonylag idegen,  – mert bár rajta tartják a kezüket a kor ütőerén, de ez elkerülte a figyelmüket – ott valóban rémületesnek tűnik ennek a fura, a világot behálózó valaminek a léte. Ahol nem csak az található meg idegbajos primitívséggel, tőmondatokban lefektetve, amit ők sulykolni akarnak.

Most akkor milyen a net? Jó, vagy halálosan veszélyes? Mit gondoljon erről a nép egyszerű gyermeke? Ami a netadó elleni tüntetés után történt, minimum tanulságos, érdemes tényleg visszalapozni, és áttekinteni a látványos visszakozást, ami tűzoltásban és szétkenésben nyilvánult meg, természetesen azóta is hatástanulmányok, elemzések nélkül – ahogy mifelénk az ilyesmit elő szokták készíteni. Egy pillanatig nem gondolták, hogy meg kellene itt beszélni bármit, a végjátékból semmi értelmes dolog nem született.

Persze azt nem tehették ki a szokott kék-fehérben, hogy beszoptuk, így hát Deutsch kezébe helyezték a konzultáció ügyét, és abból az lett, ami. Ő sok mindenhez ért, igazi nemzeti modern polihisztor.

A tüntetés után összekotorta az összes mindent, amit az elméjében talált, és ez a Twitteren jeleskedő, erős online jelenléttel bíró szaktekintély nyolc hónap és 13 millió forint segítségével kiderítette, hogy a magyar gyors és ingyenes netet óhajt. Aztán összehozott pár plakátot. Kis plakátozgatás sosem árt, gondolhatta, mint gondolták oly sokszor a közelmúltban.

(Mármint arra tippelek, hogy ezek a plakátok ennek az ügynek a lecsengetései lehetettek, száz százalékig biztos abban nem lehetek, hogy ez a gyermeteg kampány innen indult, mert gyakorlatilag semmi nyoma nincsen sehol, de a képek – és az Üzenet – sokunk retinájába égett. Mert bár az egésznek semmi értelme nem volt, ha nem az ő művük, még ennyi se lenne.)

A szakemberek értő kezei alól például mosolygó néni szaladt ki, aki leszögezte, hogy az internet segítségével talált munkát. A másik plakáton szintén bárgyú fidióta (Pataki után szabadon) vigyor, hogy nohát, interneten lehet kommunikálni elmenekült unokáinkkal, stb. Tényleg azt hittem, hogy időhurokba kerültem, mikor alig fél éve megláttam ezeket a plakátszörnyeket, ami felhívja a zemberek figyelemét arra, hogy az internetet nem csupán a pornó felől lehet megközelíteni.

Vagy egyáltalán: az internet van.

És felmerülhet még egy kérdés. Bár most ez a gumicsont tényleg véletlenül került elő, Kövér valahogy mindig jókor nyilvánul meg. (Most éppen) Kövér szerepe lenne az udvari bolondé? Aki valóban azt mondja ki szépen és érthetően, amit vezetőink gondolnak, csak éppen így senki nem veszi kellőképp komolyan? Tényleg ez lenne most az ő legfőbb közjogi méltósága? Mostanában túl sok zavaró szó esett az MNB-ről, hát megint mondott valamit hirtelen. Vagy éppen most azt kellene elhomályosítani, hogy ott tartunk, a Quaestor-ügyből még bírósági tárgyalás sem lesz?!

De miért is van szükség a bohócokra?

Fő kommunikációs stratégia ugyanis az úgynevezett elárasztás. Ha valami igazán durva történik, a hírdömping (főképp a hülyeségek mantrázása) háromszorosára kapcsol, és az egyszeri hírolvasóval mi történik?  Telítődik. Közben pedig központilag minden transzparens mechanizmust kinyírnak. Nemrég ugye nagy változás volt az adatvédelmi törvényben, azaz bizonyos adatokat nem lehet kikérni.

Azért, mert csak.

Kétségkívül okos elgondolás ez, az egyik oldala nagyon kellemes. A másik pedig a totál tehetetlenségé. A bíróságon kiperelt közérdekű adatigénylésre kereshetetlenül (gyakorlatilag értelmezhetetlenül) adják ki az anyagot, szkennelt oldalakat, kézírásos lapokat, nem lepődnék meg, ha legközelebb kismackókat is rajzolnak rá. Míg a rendszer egyik része a már említett telítődésre, ez a fázis a kifárasztásra megy. Ráadásul fizesd ki a fénymásolást is, ők majd megmondják, mi mennyibe fáj.

A riasztó az, hogy mostanság mintha egyre több udvari bolondot kellene bevetni.

És ki fogja eldönteni, melyik a bolond, melyik az „udvar”?!

Ám miközben csak kapkodjuk a fejünket a temérdek baromság között, ne feledjük: történelmi időket élünk. Ám nem úgy, ahogy honatyáink hinni szeretnék. A történelem szempontjából annyiban lesz jelentős ez az időszak, hogy kimondhatjuk: cinizmusban olyan világszínvonalat értek el, hogy az megdöbbentő, és párját ritkítja az egész világon.

 

24.hu

1 komment