Aminek a lényege, ha az ember hatalmi helyzetbe kerül, viszonylag szabadon cselekedhet hatáskörében, de – és itt a hangsúly – mindez mit sem számít, ha felülről bele akarnak kontárkodni a munkájába. Ennek esettanulmány értékű példája esett meg az emberminiszterrel, amikor a március 15-én különböző kitüntetéseket adott át.

Hozzá kell tennünk, hogy az egyébként nagy műkedvelő hírében álló Kásler Miklós maga sem feltétlen azokat díjazta, akiket valódi elismerés illet.

Tovább nő az idei március 15-i díjazottak körüli botrány, újabb kitüntetés-odaítélő testületről látszik kiderülni, hogy csak biodíszlet. A kormány kitüntetettei miatt tiltakozott a Mazsihisz, mert Takaró Mihály mellett Döbrentei Kornél is rasszista szerintük. Aztán a Munkácsy-díj bizottság egyik tagja, Krajcsovics Éva mondott le, mert a díjazottakat mindenféle szakmai szempont mellőzésével választották ki, amihez ő a továbbiakban nem kíván asszisztálni. /hvg/

Ez már önmagában is épp elég kínos lenne, de a legújabb fejlemények tükrében az amúgy nevetségessé váló emberminiszter új, eddig számára ismeretlen mélységekbe zuhan. Igaz, nem feltétlenül önszántából.

Utólag visszatekintve ugyanakkor az egész színjáték fölösleges volt, mivel két olyan, Orbán Viktor bizalmát élvező személy kapta meg a Táncsics-díjat, akik nemhogy a bizottság által kiválasztott hat fő névsorában nem szerepeltek, de fölterjesztést sem kaptak (vagyis egyáltalán nem tudható, hogy ki ajánlotta őket) – méghozzá attól a Kásler Miklóstól, akinek a saját jelöltje a bizottság egyhangú támogatása ellenére nem lehetett díjazott. A két nyertes a Hír Televízió műsorvezetője, Földi-Kovács Andrea és az Echo TV programigazgatója, Farkas Emese. Földi-Kovács a Hír TV tudósítása szerint a díjátadón azt mondta: „Fontos, hogy tiszta motivációink legyenek és hogy azért üljünk oda a kamerák elé, ne csak azért, hogy tetszelegjünk a reflektorfényben, hanem, hogy legyen mondanivalónk az emberek felé, legyen fontos gondolataink, amiket közlünk és legyen olyan gondolatvilágunk, amelyen keresztül megszűrve a hírek világát érthetővé, befogadhatóvá tesszük a nézők számára.” Földi-Kovács a G-napon hagyta el a Hír TV-t, az átmeneti időt az M1-nél és az Echo TV-nél töltötte, majd a fideszes hatalomátvétel után visszatért a Hír TV-hez. Számos emlékezetes tévés alakítása közül kiemelkedik az az eset, amikor egy, az egészségügy állapotáról rendezett sajtóvitában, ahol a kormány álláspontját védte a meghívott vendégekkel szemben, élő adásban hazudtolta meg őt a 24.hu belpolitikai rovatvezetője. Farkas Emese munkásságáról kevesebbet lehet tudni, ő – szintén a Hír TV beszámolója szerint – úgy értékelte a díjat: „Minket, akik általában a kamerának a másik oldalán állunk kevésbé ismernek a nézők, de minden televíziós produkció mögött, nagyon komoly szakmai csapat dolgozik és én azt gondolom, hogy ez mindannyiunk közös elismerése”. /Népszava/

Ezzel pedig nem csupán Kásler személye vált nevetség tárgyává, de a díjak odaítéléséért felelős bizottság munkáját tekintette magasabb szinten „valaki” felülbírálhatónak. Lássuk csak, ismerünk olyan politikust, aki komolyan hisz abban, hogy ő minden törvény és szabály felett áll és hatalma lehet benyomni két ilyen semmiképpen sem szakmai rátermettségével érdemet szerző személyt? Igen, amennyiben Orbán Viktor neve sejlik fel előttünk, az nem a véletlen műve. Nagyon is jellemző rá ez a fajta „önbíráskodás”. Az érintettek minden józanságot felülíró kormányhűsége is erre utalnak.