De van, ami jobban aggaszt. Mert a kerítés nem drót meg szög meg penge, a kerítés nem ennyi meg annyi kilométer és kilogramm, hanem egy politika, egy magatartás, egy szándék jelképe. A drótot el lehet majd vágni, a kerítést le lehet bontani, a sok rozsdás vasat teherautókra rakni és valami roncstelepre szállítani, de annak a másik, jelképes kerítésnek mélyebbre ásták az alapjait, azzal nehezebb lesz elbánni, annak a rozsdája már kimarta a lelkünket. Lám, marja a közülünk valókét is - olvasható a Népszaván.

Ilyen lelki, zsigeri, jelképes kerítés - láttuk a lengyeleknél- épülhet ott is, ahol egy darab menekültet se láttak még. Régen úgy mondták, az antiszemitizmushoz nem is kellenek zsidók. A kerítések politikájához nem is kellenek menekülők. A kerítés azt jelenti: elkerítem magam a másik problémájától. A kerítés divat lett, megkönnyíti az életet, megóv a rossz álmoktól és a rossz lelkiismerettől. Lehet, hogy kerítést kérek karácsonyra, és nem is azt a guszta zöld pulcsit, amit kinéztem. A kerítés tartós és praktikus darab. Előzékenyen kerítést húz körém esténként a köztévé, tilos neki menekült gyereket mutogatni, szegényt se sűrűn, nehogy felzaklasson.

Kerítést ácsolhatnak körénk idióta hazugságokból is, a lényeg, hogy ne lássunk ki és át rajtuk. L. Simon egy rendezvényen komor képpel azzal fenyeget, hogy jönnek a muszlimok és tuti, hogy törvénybe iktatják a többnejűséget. (Ejnye-bejnye, miről nem álmodozol, kisfiú!) Le kell tehát köröznünk őket, kezdjen mindenki most azonnal lázas szaporodásba azzal az egy nejével. Szaporodás plusz szakralitás, azaz vallás, egyenlő Európa - okítja komoly emberek jelenlétében. Ilyesmit már hallottam: szovjetrendszer plusz az egész ország villamosítása, egyenlő kommunizmus - mondta Lenin. Az is tetszett.

Egyet nem szeretnek: ha átnyúlkálsz a kerítésen a másik emberhez, a másik sorshoz, a másik gondolathoz. Akkor a kezedre ütnek. A miniszterelnök megmondta: a menekülőknek enni adó aktivisták "a nemzetközi embercsempész hálózat tagjaivá váltak". Hiszen ha néhányan megfagytak vagy kiszáradtak volna, ha egy-két gyerek elpusztul az úton, az milyen jól elriasztotta volna a többit. Sose gondoltam, hogy a puszta szendvicskenegetés miatt embercsempésszé nőttem ki magam. Meg persze Soros ügynökévé, ami még rosszabb. De azt sem, hogy a "migráns hordák" direkt azért indultak meg, mert leküzdhetetlen vágyat éreztek a nekik adományozott régi kabátom iránt.

Értem én. Eszerint ha egy hajléktalannak pokrócot vagy teát adok, vagyis illetéktelenül átnyúlok a magam kerítésén, ezzel egyenesen felbíztatom a nemzet felelőtlenebb tagjait, hogy ne fizessék ki a számlákat és a lakbért, és kerüljenek utcára. Ha szót emelek emberibb rokkantellátásért, sötét szándékkal bíztatok a szimulálásra. Mit kukucskálok kifelé a kerítésem mögül? Miért foglalkozom kórházakkal, ha egyszer nem vagyok beteg, ápolónőkkel, ha nem vagyok ápolónő. A szegények, a küszködők máshol laknak, nem a mi utcánkban, mit lófrálók arra, nem illik más kerítésén benézegetni. Az is lehet, hogy ott harapós kutya van. Vagy harapós és többnejű menekült. Menj arrébb, maradj magadnak, abból nem lehet baj, bújj a kerítésed mögé.

Mit képzelnek egyes ostoba képviselők, mi közük van ahhoz, kapnak-e enni a gyerekek hét végén vagy a téli szünetben? "Az már a szülő felelőssége"- érvelt a kormánypárt, oldja meg otthon, a saját kerítése mögött. Nem illik bemenni, megnézni, mi kerül asztalra abból a napi 441 forintból, ami a KSH szerint a legszegényebb 20 százaléknak (vagyis 2 millió embernek) átlagosan élelemre jut. Csak zavarba hoznánk őket, hiszen megint csak a hivatalos adatok szerint 555 ezren laknak beázott tető alatt, penészes, vizes falak között. 522 ezer él olyan lakásban, ahol nincs WC, 240 ezernél nincs vezetékes víz, közel ennyinél nincs áram. Jobb, ha nem látsz be a kerítésen.

Jobb így nekünk, kerítésekkel, az ellenzékben is. Isten ments, hogy reflektáljunk a másik gondolataira, hogy értelmes vitát folytassunk. Gyurcsány szerepe nehéz ügy, legjobb, ha agyonhallgatjuk, nem írunk másik dolgozatot, nem mondjuk el, mi mit gondolunk másképp vagy ugyanígy. Hogyisne, nehogy már a másik tematizáljon. Szomory Dezsőt egyszer állítólag megkérdezték, miért szidja mindig Szép Ernőt, pedig az szereti őt. "Ha szeret, miért ír drámát!"- felelte morcosan. Tényleg, ha a másik "szeret ", vagy legalábbis jót akar, miért ír drámát, programot, miért beszél?! Nehogy már átkiabáljunk egymás kerítésén! Az emberek meg úgy látják, legfeljebb azon vitatkozunk, hogy - amint Tóta W. keserű gúnnyal írja - kié "a legnagyobb traktor a roncsderbin".

Roncsderbit pláne nem akarnék látni. Lehet, hogy két kerítést is kérek karácsonyra. Jó magasat.

Lendvai Ildikó volt országgyűlési képviselő

nepszava.hu