A tét nagy: a most felálló csapat fut neki a 2018-as választásnak.

Fontos és a maga nemében izgalmas kongresszus előtt áll az MSZP. Ma alapvetően személyi kérdésekről döntenek a szocialisták, de ezzel együtt arról is, milyen stratégiával futnak neki a következő választásnak. Ez az utolsó előtti pillanat: ha nem sikerül helyt állniuk 2018-ban, akkor az a párt végét is jelentheti.

Ebből a nézőpontból érthető, hogy korábban nem látott verseny bontakozott ki a kívülről kevéssé vonzónak tűnő elnöki posztért. A pártvezér kilétéről valószínűleg kétkörös szavazáson döntenek, miután a Tóbiás József elleni voksok az első fordulóban háromfelé szóródnak, így kicsi az esélye, hogy bárki is megszerezze a 360-nál is több küldött szavazatainak a felét. A legtöbben előzetesen arra tippelnek, hogy a második körbe Molnár Gyula juthat be a korábban már leírt, de a hajrában valamelyest erősödni látszó jelenlegi elnök mellett.

Ezek azonban csak óvatos tippek, minden általunk megkérdezett MSZP-s arról beszélt, hogy bármi történhet, és még a kongresszuson elhangzó jelölti beszédek is sokat nyomhatnak a latban, így akár Harangozó Tamás, akár Szanyi Tibor továbbjuthat.

Az sem mellékes, hogy kiket választanak be az elnökségbe. Többen megfogalmazták azt a félelmet, hogy az elnök olyan csapatot kap maga mellé, amellyel nem tud majd együtt dolgozni. Harangozó és Szanyi nem foglalt állást a választmányi elnöki posztért folyó harcban, míg Molnár Hiller Istvánt támogatja (és viszont), Tóbiás pedig a jelenlegi elnökkel, Botka Lászlóval alkot csapatot.  Ha nem jönnek össze ezek a tandemek, akkor könnyen kétfejűvé válhat az MSZP.

Botka sorsa azért is lényeges, mert őt tartják a párt egyetlen kiállítható miniszterelnök-jelöltjének. Ha viszont megbukik a Hillerrel szembeni szavazáson, akkor szinte biztosra vehető, hogy 2018-ban lemondhatnak róla a szocialisták.

A személyi kérdésekkel összefügg, hogy milyen stratégiát választ az MSZP. Abban minden elnökjelölt egyetért, hogy a 2014-es összefogás kudarcát nem szabad megismételni, de hogy mi kell helyette, arról gyökeresen mást mondanak. Vala­mifajta együttműködéstől egyikőjük sem zárkózik el végérvényesen, arra hivatkozva, hogy a választójogi rendszer erre kényszeríti a demokratikus ellenzéket.

De míg Szanyi és Harangozó erőteljesen elutasítják Gyurcsány Ferencet és pártját, a Demokratikus Koalíciót, addig a leginkább liberálisnak tartott Molnár Gyula arról beszélt – kivíva a tagság egy részének haragját –, hogy „le kell ülni egy vasárnapi ebédre a pártcsaláddal.”

Bárkik alkossák is, a szombaton felálló MSZP-vezérkar készíti fel a középpárti státuszba szorult ellenzéki erőt a 2018-as választásra. Tehát a küldöttek arról is döntenek, kiket akarnak az MSZP kirakatában látni, akikkel saját kormányzó képességüket igazolják. A következő ciklusban ugyanezeket a politikusokat küldhetik a szocialisták a parlamentbe, hiszen ők kerülnek majd az országos lista befutónak vélt helyeire.

Szerző: Kálmán T. Attila / nol.hu