Akinek kellett már intéznie hozzátartozói sírjának gondozását, tudja, hogy még egy temetőben sem lehet elég óvatos. És csak a szerencsésebb eset, ha csak a sírokra szánt virágok tűnnek el.

Ám amikor Andy Vajna sírját fosztogatják, az sokkal többre enged következtetni puszta garázdaságnál.

A Bors munkatársai ellátogattak a Fiumei úti temetőbe, ahol csütörtökön helyezték végső nyugalomra Andy Vajnát. A szertartás alatt és után a barátok és tisztelők több tucat kubai szivart hagytak a közismerten sokat szivarozó Andy Vajna fényképe előtt, amelyekből péntekre már alig harmincat találtak a lap munkatársai. A drágább darabok tűntek el, értékük több százezer forint. A Bors felkereste a temető igazgatóságát, de a főigazgató csak hétfőn, írásban fog válaszolni a kérdésekre. /nlcafé/

Nem mintha különösebben hiányozna bárkinek is az a sok szivar, ugyanakkor azt be kell látni, hogy meglehetősen amatőr elégtételnek is tűnhet mindez. Okkal merülhet fel a kérdés, hogy miért nem próbálták meg elszámoltatni még életében. Le kell vonnunk a kényszerű konzekvenciát, hogy gyávák voltunk.

Persze csak akkor, ha kegyeletsértésként értékeli majd a kormány. És minden valószínűség szerint így tesz majd.

Mely esetben ezt a balhét is az ellenzéki választókkal vitetik majd el. Az elkövetők pedig okkal röhöghetnek a markukba, mondván a lehetőség adott volt a következményekkel úgy sem kell számolni.

Kár, hogy mindez a Vajna és bűntársai által okozott kár töredékét sem teszi ki. Számukra ezek a szivarok csupán a féktelen pazarlás eszközei voltak, aprópénz, apró cseppek a lenyúlt állami pénzek tengerében.

Mert ugye a zártkörű temetésen csak azok a tolvajok lehettek jelen, akiket a kormány kegyeltjeiként tart számon.