Már az elején be kell vallanunk, hogy kábé ez a műsor volt mindannak az alja, amihez eddig jegyzetíróként szerencsénk volt. És ez akkor is nagy szó, ha jól tudjuk, a magyar éter nem szűkölködik negatív irányú teljesítményekben, érthetetlen vállalkozásokban és a kiváltott szekunder szégyent doppingszerként alkalmazó produkciókban.

Hozzátartozik, hogy azért tekeregtünk az ATV-csoport, úgy is, mint a Hit Gyülekezete csatornájára, mert botcsinálta katasztrófaturistaként kíváncsiak voltunk rá, mit kezd a csapat az eufemisztikus fordulattal szólva ölükbe pottyant frekvenciával. Aki nem tudná, a 92,9-en egészen február 14. éjfélig jó ideje a Klubrádió szólt, elég régóta ahhoz, hogy a frekvencia összeforrjon a csatorna nevével, műsoraival, műsorkészítő stábjával. De semmi sincs kőbe vésve, gondolhatta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) fényes grémiuma, és leverte a frekvenciát, mint vak a poharat (elnézést), a Spirit meg pont jó helyen állt, és elkapta.

Emlékezetünk szerint a Spirittel foglalkoztunk már, talán Puzsér valahonnan átklónozott műsora kapcsán, felemás hangulatban. Ezúttal ellenben, hogy úgy mondjuk, beletenyereltünk a közepébe. Azt a jelenséget már ismerjük jól, amikor egy-egy műsort vagy műsornak látszó fizetett hirdetést valami cég, de érdekes módon még gyakrabban az állam támogat. (Ez azért is érdekes, mert az államnak vannak saját rádiói is…) Ilyenkor az oktatási műsort az oktatási minisztérium, a világpolitikai magazint a külügy, a pénzügyit meg, mondjuk, a jegybank támogatja. Akad olyan rádió, amely szinte csak ilyen műsorokat gyárt.

"A Spirit FM nagy újítása az, hogy nem is magyar cég, nem is magyar párt, sőt, még csak nem is a kormány fújja nekik a szelet, hanem egyenesen a Kínai Kommunista Párt propagandaosztálya."

Ugyan a Klasszik Rádió is rendszeresen sugároz Kínát népszerűsítő műsorokat, de ilyen nyílt agymosásra nem volt még precedens a rendszerváltás utáni Magyarországon. Hát, most már van: a hetente kétszer, pénteken és szombaton is egy-egy órában jelentkező Kínából szeretettel! ugyanis a China Media Grouppal közös vállalkozásban készül. A China Media Group pedig lényegében nem más, mint a kínai MTVA, amelyet közvetlenül a kommunista párt említett osztálya (agitprop) felügyel.

Azt mondtuk, hogy közös vállalkozás? Elnézést, tévedtünk, az agitprop osztály csinálja az anyagokat, a Spirit meg hozzáadja a szégyent. Ja, meg két műsorvezetőt (legutóbb: Lőrincz Dorothyt és Tóth Enikőt), akik nagyon igyekeznek úgy tenni, mintha ez egy valódi rádióműsor lenne, de nem jön össze nekik.

Egy külföldi diktatúra nyílt propagandaműsorának hazai futtatása elég nagy baj. De mégsem ez a legnagyobb. Hanem az, hogy ezen túl is kegyetlenül rossz az egész. Kín hallgatni, de nem azért, amit mondanak (persze azért is).

A ki tudja hol (Pekingben?) legyártott kínai nyelvű riportokra egy kinyomtatott A4-es lapról ráolvasni a magyar szinkront nem lehet leányálom, nem is sikerül. Helység- és személynevek, évszámok, földrajzi helyek, történelmi események véreznek el ebben az egyenlőtlen verbális küzdelemben. Dorothyt és Enikőt mindez különösebben nem zavarja, vidáman csicsergik bele a 92,9-be egy óra elteltével is, hogy a műsor partnere a pekingi agitprop osztály volt. A legviccesebb, amikor a kínaiból fordított kifejezések olyanra sikerülnek, mintha a Google fordítójának segítségével esnének a szövegbe. Asztalitenisz helyett következetesen asztalteniszt mondanak, az amerikai város, Dayton nevét a kínai fonetikát követve úgy ejtik, hogy „dájtón”, de az „Egy övezet, egy út” kezdeményezést szépen artikulálják, és bicsaklás nélkül olvassák be a papírról, hogy a politikai vezetők „kivételes bölcsessége” tette lehetővé ezt vagy amazt. Talán nem is érzik, hogy mi a szörnyű ebben. (Ez is baj.)

Spirit FM, május 8. (Magyar Narancs)