Az ötlet időről időre felmerül, de vajon megoldást jelentene-e a szülők gondjaira? Milyen stratégiák vannak a tízhetes vakáció túlélésére? Mert ne feledjük: a nyári hónapok nemcsak a középosztálybeli szülőknek stresszesek, a mélyszegénységben élők még nehezebben vészelik át a vakáció heteit. Miközben a hátrányos helyzetű diákoknak szánt Erzsébet-táborok mutyigyanú alatt állnak, a nyári táboroztatás általában is ezer sebből vérzik.

Rövidebb nyári szünet? – már a kérdésbe is beleborzong a 36 éves, fodrászként dolgozó Réka, aki egyedül neveli két, általános iskolás gyermekét. Ő nem támogatja Palkovics László oktatási államtitkár felvetését, hogy a nyári hónapokban egy-két héttel többet legyenek iskolában a gyerekek, az őszi és a tavaszi szünetek viszont meghosszabbodnának, s így – érvel az államtitkár – egyenletesebb lenne a tanulók terhelése. Réka szerint májusban a gyerekei már „irtó fáradtak”, többek közt azért, mert a vakáció előtti utolsó hetekben íratják a tanárok az év végi témazáró dolgozatokat.

Rékának óriási anyagi teher a nyári szünet: mindkét gyermeke igazolt sportoló, és az éves klubtagsági díjak mellett további több tízezer forintba kerülnek az edzőtáborok.

– Inkább dolgozom hétvégén és több vendéget vállalok, csak ne legyen rövidebb a nyári szünet – mondja, hozzátéve: fodrászként maga osztja be az idejét, s emiatt rugalmasabban tudja szervezni a munkáját, mint ha „bejárós” volna.

A szintén kétgyerekes Kinga irodában dolgozik: ő tehát „bejárós”. Egy alapítvány projektmenedzsere. A férjével felváltva mennek szabadságra, így mindig van valaki a gyerekekkel. A tízhetes szünidőből fennmaradó két-három hetes időszakban táborokat fizetnek, ami eléggé megtépázza a családi büdzsét. E módszer nagy hátránya az, hogy a vakáció végére a szülőknek nem marad annyi szabadságuk, hogy a gyerekeikkel együtt is nyaralhassanak.

Melinda negyvenes nő, három gyerekkel. Férjével már korábban eldöntötték, hogy a nyári vakációk idejére minden évben hat hét fizetés nélküli szabadságra megy. Munkahelyén ezt szerencsére elég jól tolerálják, viszont hatheti fizetés kiesik. 

– Még így is jobban járok anyagilag, mint ha hetekig fizetném a gyerekek táborait – magyarázza. Ráadásul ilyenkor intenzívebben tud a gyerekeivel együtt lenni, „kicsit pótolom azt, ami év közben, a sok meló miatt elmaradt”.

– Nekünk nagyon nehéz időszak a nyári szünidő. A férjemmel mindketten dolgozunk, mindössze két hetet tudunk szabadságra menni – ezt már Bea meséli, aki egy kisvállalkozás alkalmazottja. – Ha nem lennének a vidéken élő szüleim, a gyerekek egy-két hétig táborban lennének, mert ennyit még ki bírunk fizetni, a fennmaradó hetekben viszont valószínűleg csak a tévé vagy a számítógép előtt üldögélnének, egyedül a lakásban. Óriási szerencsének tartja a nagyszülői hátteret: így a gyerekei falusi környezetben nyaralhatnak két hónapot. Persze ennek a megoldásnak is vannak hátrányai: a nagy távolság miatt egy-két hetente látogatják a gyerekeket.

– Ez mindenkinek nehéz lelkileg. Két hónapig alig-alig találkozunk. Megzavarja őket az is, amikor megérkezünk, és az is, amikor búcsúzkodunk – mondja Bea, hozzátéve: mivel a szabadsága két hét, szerinte mindegy, hogy rövidebb-e a nyári szünet, ha a vakációból lecsípett heteket év közben terítik szét. – Összességében a nyár egy rohanás. Mindenhol próbálunk helytállni, állandóan lelkiismeret-furdalásom van.

Íme, négy középosztálybeli anya és négy különféle módszer. A történetükből látszik, hogy stabil munkahely mellett is mekkora anyagi terhet ró a családokra a tízhetes vakáció finanszírozása, különösen, ha több gyerek ellátását, táboroztatását kell fizetni.

– A hosszú szünet témáját a politika újra és újra előveszi – mondja Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. – Először az 1998 és 2002 közt hatalmon lévő Fidesz-kormány lépett föl ezzel, s azóta búvópatakszerűen tűnik fel népszerű, populista lózungok formájában, most éppen úgy, hogy a tanév túlságosan megterhelő a diákoknak.

Mendrey leszögezi: a tanév hossza 180 nap, legfeljebb 185, „akár tetszik, akár nem”. Szerinte a tanulói terheket nem a nyári szünet hosszával kéne csökkenteni, hanem a Nemzeti alaptanterv átdolgozásával.

– Ha a nyári vakáció rövidül, de az őszi és a tavaszi szünet hosszabb lesz, az ugyanúgy terhet ró a szülőre, akkor is meg kell oldania a gyerek felügyeletét – mondja Mendrey László. Szerinte az infrastrukturális hiányosságok is a nyári szünet rövidítése ellen szólnak.

– Szeretném meghívni az ötletgazdát, ugyan, töltsön már el másfél órát a mi iskolánkban, amely egy panelbeton épület.

S valóban, légkondicionálás csak néhány intézményben van. Mendrey arra is fölhívja a figyelmet, hogy a gyerekek június elején már fáradtak, további két-három hét tanítás valóban megterhelné őket.

– El a kezekkel a vakációtól! A nyári szünet rövidítésének sem szakmai, sem pragmatikus oka nincs, csak politikai – állítja a PDSZ elnöke.

Mendreyt egyébként éppen egy nyári táboroztatás kellős közepén értük el, amihez egyébként egyetlen fillér támogatást sem kaptak.

Hasonlóan gondolja a nagyobbik érdekvédelmi szervezet, a Pedagógusok Szakszervezete is. Szüdi János, a PSZ szakértője szerint a nyári szünet elsősorban nem oktatási, hanem munkajogi, illetve turisztikai ügy. Turisztikai, mert ha a vendéglátósoknak kiesne két-három hét forgalom, az érzékenyen érintené az ágazatot. És munkajogi is, mert a szülők szabadságát a munka törvénykönyve szabályozza. A nyári vakáció azért gond, mert a szülők szabadsága korlátozott és csekély a két és fél hónaphoz viszonyítva. A munka törvénykönyve szerint „a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni”. Vagyis a szülő, ha nyárra kéri a szabadságot, és nincs külön egyezség a munkáltatójával, nem tud két hét egybefüggő időszakot kérni. A 168 Óra megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumát, illetve a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy ha komolyan gondolják a terveket, nem lenne-e egyszerűbb első körben a munka törvénykönyvét módosítani úgy, hogy a munkavállalók egybefüggően is kivehessenek két hetet. A tárcák hetek óta nem válaszolnak kérdésünkre, amiből úgy tűnik: nem lesz családbarát a munka törvénykönyve.

Szüdi János azt sem érti, ha a szünetet júliusra és augusztusra szűkítenék, az vajon mitől lenne jobb a szülőnek, hiszen az ősszel megnövelt szünetben is vigyázni kell a gyerekre. Szerinte a pedagógusok munkaterheit már nem lenne szabad fokozni, a nyári szünet esetleges rövidítésével nem lőcsölhetnek rájuk újabb és újabb feladatokat. Emlékeztet ugyanakkor arra: a törvényben ma is benne van, hogy az önkormányzatoknak kötelességük gondoskodni az ellátatlan gyerekekről a vakáció alatt, ám a szegényebb településeknek sem eszközük, sem pénzük nincs ennek a feladatnak az ellátására.

Márpedig ma körülbelül másfél millió ember él mélyszegénységben, vagyis tartósan a létminimum alatt. Közülük legalább félmillió gyerek. Tartós nélkülözésben legalább négymillió ember él Magyarországon, így összességében a gyerekek harmada különböző szinten ugyan, de szegény.

– Ha pedagógusszemmel nézem, jó a két és fél hónap vakáció a gyerekeknek – mondja Orsós János, a mélyszegénységben élő gyerekek második esély iskolájának, a sajókazai Dr. Ámbédkar fenntartójának vezetője. – Ha a középosztálybeli szülőkre gondolok, akkor a nyári szünet lehetőséget kínál számukra, hogy a gyerekeiknek olyan pluszt nyújtsanak, amire az iskola nem képes. De ha a tanítványaimat nézem, akik nagyon szegény sorú gyerekek, az ő szempontjukból nem jó a hosszú szünet. Nekik nagyon nehéz kiesni ennyi időre az iskolából. Be vannak zárva otthon, s ez a két és fél hónap túl sok idő.

Ezeknek a gyerekeknek az iskola azért is fontos, mert ott meleg ételhez juthatnak. Orsós tapasztalatai szerint azonban – bár a kormány kommunikációja szerint egyre bővül a nyári étkeztetésbe bevont gyerekek köre – diákjaik még többet nélkülöznek a vakáció alatt, mint a tanévben. Arról pedig, hogy szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek táboroztatásával, az úgynevezett Erzsébet-táborral foglalatoskodna a kormány, azt mondja: „Erről itt, Sajókazán még nem hallottam.”

– A legrosszabb helyzetben azok a szegény gyerekek vannak, akiknek a településén nincs iskola – magyarázza L. Ritók Nóra, a szintén hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. – A nagyobb települések iskolái ugyanis, bár változó színvonalon, de főleg az Erzsébet-táborok keretében nyújtanak napközbeni ellátást a vakáció alatt is. Persze sok helyen ez nem igazán táborjellegű, inkább gyerekmegőrző. A mindentől elzárt gettófalvakban élő szülőknek viszont nincs pénzük arra, hogy a közeli nagyobb településre utaztassák gyerekeiket. Az ilyen falvakban ráadásul még játszótér sincs.

Darvas Ágnes szociológus szerzőtársával, Kende Ágnes szociológussal 2010-ben publikált tanulmányt e témáról az Esély című folyóiratban.

– Amikor az egész napos iskolával foglalkoztunk – mondja Darvas Ágnes –, több amerikai kutatást is elemeztünk, amelyek a hosszú nyári szünet okozta tanulmányi visszaesések megelőzéséről szóltak. Ezek rávilágítottak arra, hogy főként a kedvezőtlen szociális hátterű gyerekek szövegértésben rosszabbul teljesítettek a hosszú nyári szünet után, mint a vakáció előtt. Persze a szünet alatt a gyerekek sok olyan dolgot megtanulhatnak, amit a suliban nem, ha vannak programok.

Attól, hogy nő a tanév hossza, még nem változik semmi. Erre csak akkor van mód, ha a tanévet megtervezik, és tömve van programokkal. Annak semmi értelme, ha adminisztratív módon hozzácsapnak a tanévhez két hetet – állítja, utalva arra, hogy valójában ez történt az egész napos iskolával is. Kötelezően bevezették ugyanis, mint olyan esélyteremtő intézkedést, amely a hátrányos helyzetű gyerekeknek kínál többletlehetőségeket az iskolában. Az elképzelések szerint délutánonként olyan fejlesztéshez jutnak, ami a hátrányaik ledolgozásában segíti őket. Mivel azonban a kormány csak a nap hosszát növelte meg, sem programokat, sem forrásokat nem biztosított az új iskolatípushoz, ma már tudjuk, mi lett a Hoffmann Rózsa által kötelezően bevezetett egész napos iskolából: semmi. A jó helyzetű gyerekek távoznak délutáni, iskolán kívüli programjaikra a délelőtti tanítás után, a szegényebb gyerekek meg tartalmas foglalkozások híján összezárva üldögélnek a „megőrzőben”. Darvas Ágnes arra hívja fel a figyelmet, ez intő példa: tervezés és pénz nélkül felesleges ilyen intézkedéseket hozni.

Szerző: Ónody-Molnár Dóra / 168ora.hu